Osztályvezető
Munkatársak
Benkő Elek, Berta Adrián, Csikiné Kolláth Ágnes, Csiky Gergely, Horváth Friderika, Kovács Bianka Gina, Kovács Gyöngyi, Langó Péter, Masek Zsófia, Mitcsenkov-Horváth Eszter, Soós Eszter, Szabó Máté, Szőke Béla Miklós, Takács Miklós, Vida Tivadar, Zatykó Csilla
Bálint Csanád professor emeritus, Gabler Dénes ny. tudományos tanácsadó, Kovács László ny. tudományos tanácsadó, Redő Ferenc ny. tudományos főmunkatárs, Vaday Andrea ny. tudományos tanácsadó
A kutatási téma fő célkitűzése a Kr. u. 1. évezred nagy történeti, kulturális és társadalmi folyamatainak a vizsgálata, melyek során a római világrend átalakulásával létrejött a kora középkori Európa. Ennek érdekében a kutatások célja a Kárpát-medencében a korai magyarság 9. század végi megérkezte előtti évszázadok során lezajlott történeti, kulturális és gazdasági folyamatainak részletes, a korszak tágabb társadalmi-kulturális közegébe integrált vizsgálata a szarmata időszaktól a Hun Birodalmon, a Gepida Királyságon és az Avar Kaganátuson keresztül egészen a Karoling Pannoniáig. A kutatócsoport ennek érdekében elsősorban azokra a nagy történeti és kulturális változásokra összepontosít, amelyek döntő hatást gyakoroltak a térség lakosságának életére, illetve olyan jelenségek – köztük a kereszténység jelenléte – elemzését állítja a középpontba, amelyek a stabilitáshoz és kulturális önazonosság fenntartásához járultak hozzá. A kutatás fókuszában egyrészt a késő római Pannonia áll, kiemelt figyelemmel a katonai infrastruktúrára, a korszak temetkezéseire, illetve a Seuso kincsre, másrészt a hun és az avar korszakok vizsgálata, melyek története és régészeti emlékei a hazai érdeklődők körében nagy népszerűségnek örvend. A hazai korai keresztény emlékek tágabb, késő ókori kulturális kontextusban történő vizsgálatához járul hozzá egy, a korai keresztény halottas hagyomány születését a Szentföldön elemző projekt.
Kutatási támogatások 2024-ben
NKFI K-128237: Kutatások Ságvár késő római erődjében – Az 1971–1979. évi feltárások régészeti anyagának közzététele (2018–2024) — vezető kutató: Horváth Friderika
NKFI K-135932 Kína, Bizánc és a sztyeppei népek a 6-10. században: a kapcsolatok néhány kulturális aspektusa (2020–2025) — vezető kutató: Bálint Csanád
NKFI PD-138585: Késő római kori villa-táj Sopianae körül. Történelem, gazdaság, kultúra és életmód a limes mögött (2021–2024) — vezető kutató: Szabó Máté
A programról az Intézet honlapján
NKFI PD-134712: Egy germán közösség a római kora császárkori Pannoniában. A Vinár-cseraljai temető komplex régészeti elemzése (2023–2026) — vezető kutató: Soós Eszter
A programról az Intézet honlapján
ELKH Titkárság: Zalavár-Vársziget régészeti ásatás és Mosaburg/Zalavár kiadványsorozat megjelentetésének támogatása (2021–2025) — vezető kutató: Szőke Béla Miklós
ELKH Hiánypótló Kutatások: Népvándorlás kori régészeti leletkorpuszok kiadása (2023–2025) — vezető kutató: Vida Tivadar
Bolyai János Kutatási Ösztöndíj: „Helyi kereszténységek” a kora középkorban: Kárpát-medence, Kelet-Balkán és Elő-Ázsia. Összehasonlító vizsgálatok (2021–2024) — vezető kutató: Bollók Ádám
Bolyai János Kutatási Ösztöndíj: Hun kori sírkerámia a Kárpát-medencében (2019–2021, 2024–2025) — vezető kutató: Masek Zsófia
Bolyai János Kutatási Ösztöndíj: A római császárkori Przeworsk-kultúrkör Magyarországon (2018–2020, 2023–2024) — vezető kutató: Soós Eszter
ERC Synergy: HiIstoGenes, Integrating Genetic, Archaeological & Historical Perspectives on Eastern Central Europe 400–900 AD (2020–2026) — társtémavezető: Vida Tivadar, ELTE BTK RI; résztvevő kutatók: Bollók Ádám, Csiky Gergely, Masek Zsófia
A különböző korok vallási, gazdasági, hatalmi és kulturális központjainak tanulmányozása nem lehet teljes hátországuk szélesebb kontextusának megértése nélkül. A kutatócsoport a centrális helyek és tágabb környezetük közti dinamikus kapcsolatrendszert tárja fel a Medium Regni kolostorainak komplex kutatásával, valamint a dunántúli váruradalmak illetve a regionális településhálózatok táji kitekintésű vizsgálatával. A várakhoz, kolostorokhoz kapcsolódó történeti, környezettörténeti kérdések mind a hazai, mind a nemzetközi közérdeklődés központjában állnak, a középkori települések táji léptékű tanulmányozása értékes eredményekkel szolgál a történeti ökológia és a hagyományos tájhasználat területén is. A kutatásba bevont széles módszertani eszköztár magában foglalja a történeti források értékelését, a hagyományos és roncsolásmentes régészeti technikák alkalmazását, valamint a természettudományok számos analitikus eljárásának integrálását.
Kutatási támogatások 2024-ben
NKFI K-132030: Egy határrégió élete a magyar államalapítás korában. A Mosoni-síkság kora Árpád-kori települései, életmódja a környezeti adottságok tükrében (2020–2023) — vezető kutató: Takács Miklós
NKFI K-143099: Várak, településhálózat, anyagi kultúra, 1300–1700 – Komplex mikroregionális történeti, tájtörténeti, régészeti kutatások a Dunántúlon (2022–2026) —vezető kutató: Kovács Gyöngyi
A programról az Intézet honlapján
NKFI K-135383: Folyó, táj és település a középkorban: tájrégészeti, környezettörténeti és lelőhelydinamikai kutatások a Körösvidéken (2022–2025) — vezető kutató: Zatykó Csilla
A programról az Intézet honlapján
Osztályvezető
Archaeozoológiai Labor
Antropológiai Labor:
Térinformatikai és roncsolásmentes Labor
Berta Adrián (vezető), Ekrik Ákos
Restaurátor Műhely
Grafikai Műhely
Mészáros Nóra, Réti Zsolt, Varga Zsóka
Adattár
Füredi Magdolna, Kiss Tünde, Sternád Vilmos, Szederkényi Róbert
Az osztály feladatai közé tartozik az intézetben folytatott kutatások módszertani és örökségvédelmi jellegű hátterének biztosítása.
A biorégészeti kutatások kiemelt tevékenységi területe a fizikai antropológia és archeozoológia. Az osztály, az intézet másik két osztályának munkatársaival együttműködésben koordinálja a környezettörténeti, környezetrégészeti és roncsolásmentes terepi kutatásokat, műszeres felméréseket, biztosítja a tájrégészeti kutatások hátterét.
Az osztály üzemelteti az intézet adattárát, őrzi az intézeti ásatások és kutatási programok dokumentációját és a magyar régészet számos további meghatározó dokumentumát, köztük kutatói hagyatékokat. Folyamatosan archivál, hagyományos és digitális állagmegóvást és adatmentést végez, adatokat szolgáltat intézeti munkatársak és külső kutatók részére.
A Restaurátor Műhelyben leletegyüttesek állagmegóvását, helyreállítását és feldolgozását végzi, üzemelteti a Grafikai Műhelyt.
Kutatási téma együttműködésben az Ősrégészeti és Történeti korok régészete osztállyal
A téma a Kárpát-medence elmúlt évezredeinek mikro- és makrotörténeti folyamatait vizsgálja oly módon, hogy a különböző kutatási projektek eredményeit egy koherens keretbe integrálja. A fő szándék egy fenntartható modell kialakítása, amely a kutatási adatokat digitálisan megőrzi, megosztja és elemzi. Ennek érdekében az archivált és frissen létrehozott adathalmazokat egy központi adatcsomópontban egyesítjük, majd ezeket megfelelő vizualizációval kiegészítve interpretáljuk. Ez a stratégiai projekt a "Magyarország Digitális Régészeti Atlasza" kezdeményezés kezdeti lépéseit is magában foglalja. Tudományos kérdésfeltevéseiben szorosan kapcsolódik az Intézet multidiszciplináris kutatási projektjeihez.
Osztályvezető
Munkatársak
Bánffy Eszter, P. Fischl Klára, Fülöp Kristóf György, Jakucs János, Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella, Melis Eszter, Oross Krisztián, Osztás Anett, F. Romhányi Beatrix, Szabó Nóra
Bondár Mária ny. tudományos tanácsadó, Jerem Erzsébet ny. tudományos főmunkatárs
A Délkelet- és Közép-Európa érintkezési zónáját jelentő régió neolitikus lelőhelyeinek sokrétű kutatása régóta a Régészeti Intézet kiemelt kutatási területe. A kutatási téma fő kérdései az emberiség történetének egyik alapvető fordulópontjára vonatkoznak: a termelőgazdálkodást folytató közösségek megjelenése, a letelepült életmód, a településhálózat, a mezőgazdaság és az ezekkel párhuzamosan alapjaiban átalakuló szociális struktúrák, továbbá a környezet és a humán csoportok átalakult viszonyrendszerei egyaránt a gyújtópontjában állnak. A korábbi terepmunkák és újabb ásatások adatsorainak mikroregionális kutatások eredményeivel való integrálása az egykori társadalmi viszonyok modellezésének új szintjét teszi lehetővé. A folyamatban lévő kutatások módszertani kísérletként is szolgálnak azzal a céllal, hogy a korábbi településhálózati modelleket összhangba hozzák a jelenlegi, folyamatosan fejlődő kutatási területek, így az abszolút kronológia és az archeogenetika eredményeivel. A korábbi és jelenlegi kutatási projektek számos nemzeti és nemzetközi együttműködési hálózaton keresztül valósulnak meg, különböző hazai és nemzetközi kutatási pályázatok (DFG, ERC, NKFI) finanszírozásában.
Kutatási támogatások 2024-ben
NKFI K-19/132663 Változó tradíciók. Kerámia stílus, előállítás és használat tér és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet Dunántúlon és a környező régiókban (2020–2024) — vezető kutató: Marton Tibor
Bolyai János Kutatási Ösztöndíj: Építészet és társadalom a Kr. e. 5. évezred első felében a Kárpát-medence nyugati felén (2020–2022, 2024–) — vezető kutató: Osztás Anett
A kutatási téma kiindulópontja a késő rézkor és a bronzkor társadalmi-gazdasági átalakulásainak komplex vizsgálata. Ez az időszak jelentős lépcsőfokot jelent a politikai berendezkedések evolúciójában is – a társadalmilag alig differenciált egalitárius közösségek és a legkorábbi államok kialakulása közötti fejlődési sorban –, hiszen ekkoriban jelenik meg a főnöki társadalom, a társadalmi egyenlőtlenség intézményesülése. E korszak fontos a későbbi történeti folyamatok megértésében, mivel ebben az időszakban alapozódik meg a mai Európa genetikai képe. A 21. századi kutatás egyik legnagyobb kihívása a nagy és összetett tudományos adathalmazok (big data) tárolása, értelmezése és terjesztése. Ezekre az új irányokra adott válaszként jött létre az MTA–BTK Lendület Bázis kutatócsoport (2023–2028) , amely a korábbi sikeres Lendület Mobilitás kutatási projekt (2015–2022) folytatása. Kiemelt célja a korszak már meglévő régészeti, bioarcheológiai, archeometriai, kronológiai és településhálózati adatainak rögzítése és bővítése. Az információk digitális adattárban való megőrzése lehetővé teszi az adathalmazok új és innovatív módon történő elemzését, értelmezését és modellezését, valamint új kutatási kérdések megfogalmazását. Ez kitűnő alapot jelenthet a korszak új szinergiában való kutatásához és elvezethet egy nemzetközi kutatási program (ERC) sikeres megvalósításához.
Kutatási támogatások 2024-ben
MTA Lendület H pályázat: MTA–BTK Lendület Bázis Kutatócsoport; Bronzkori társadalmi–gazdasági stratégiák a Közép-Duna vidéken: digitális adatBÁZIS (Kr. e. 2500–1500), (2023–2028) — vezető kutató: Kiss Viktória
MTA NKM pályázat: Határokon túl: Bronzkori kapcsolatok vizsgálata Csehország és Nyugat-Magyarország területe között (2024–2025) — vezető kutató: Kiss Viktória
A programról a projekt honlapján
NKFI K-146290: Változások a bronzkori közösségek életében és temetkezési szokásaiban Tiszafüreden (2024–2028) — vezető kutató: P. Fischl Klára
A programról az Intézet honlapján, illetve a bronzkor.hu oldalán
NKFIH MEC_21 141 321: Őskori erődített települések Közép-Magyarországon (Pest megye)/Prehistoric fortified settlements in Central Hungary (Pest county) c. kötet kiadása (2022–2024) — vezető kutató: Kulcsár Gabriella
ERC The Yamnaya Impact on Prehistoric Europe (2019–2024) — vezető kutató: Volker Heyd, Helsinki Egyetem; Kulcsár Gabriella résztvevő kutató
Lengyel Kutatási Alap UMO-2020/37/B/HS3/02561: OPUS (37 edition) (2021–2025) — társ-vezető kutató: Kulcsár Gabriella
A Régészeti Intézet több mint hatvanéves fennállása alatt számos korszakot élt meg. A Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt 1958-ban létrehozott Régészeti Kutatócsoport, majd 1967-ben az Intézetté alakulás, 2012-ben az Akadémia kutatóhálózatának belső átalakulása, 2019 őszén az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), 2023. szeptember 1-től Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) megalakulása során számos stratégiai fejlesztés mellett az Intézet kutatási spektruma és a munkatársak köre is átalakult.
A HUN-REN BTK Régészeti Intézet a magyarországi régészettudomány egyik vezető intézménye. Kutatóintézetként fontos célja a hazai és nemzetközi együttműködésben végzett kutatások, kutatócsoportok létrehozása; közhasznú feladata a régészettudomány és az örökségvédelem tudományos stratégiai kérdéseinek összehangolása, módszertanilag új megoldások alkalmazása, a tudományos eredmények széleskörű közvetítése.
Kutatási súlypontjai jelenleg a Kárpát-medence elmúlt nyolcezer év történetének vizsgálata során az élelmiszertermelő földművelő közösségek kialakulásától egészen a kora újkorig terjednek, kitekintéssel a szomszédos és távolabbi földrajzi régiókra is. Ezeken belül folyamatosan bővül egy-egy régió, nemzetközi jelentőségű lelőhely széles módszertani alapú feldolgozása archeometriai, biorégészeti vizsgálatok alkalmazásával, környezetrégészeti, településhálózati és régészeti topográfiai módszerek bevonásával. A komplex hátterű kutatások mellett hosszú távú stratégiai cél a kutatási adatok nyilvántartásának adatbázis alapú fejlesztése és elemzése, valamint a modern topográfiai módszertan bővítése új technológiák adaptálásával és régészeti-örökségvédelmi irányú fejlesztésével.
Osztályok
Kutatási témák
A Régészeti Intézet kutatásai két átfogó témakörön belül öt kutatási súlyponthoz kapcsolódnak:
1. Korai földművelő társadalmak kialakulása és megszilárdulása: a neolitizáció folyamata a Kr. e. 6–5. évezredi Kárpát-medencében
2. A késő rézkor és bronzkor társadalmi-gazdasági stratégiái a Kárpát-medencében (Kr. e. 4–2. évezred)
3. Két világ határán: Róma és a nagy népvándorlás népei
4. Központ és hátország: kolostorok, várak, települések a középkori Kárpát-medencében
5. Kutatási erőforrások hasznosítása a Kárpát-medence mikro- és makrotörténeti összefüggéseinek feltárásában
Társadalmi hatás/Közhasznúság
A Régészeti Intézet kutatói eredményeiket monográfiákban, folyóiratcikkekben és szerkesztett kötetekben publikálják magyar és idegen nyelven egyaránt. Emellett az Intézet évente megjelenő, lektorált folyóirata az Antaeus, míg a Hereditas Archaeologica Hungariae sorozat magas színvonalú tudományos ismereteket közöl a szélesebb közönség számára is elérhető módon. A tudásátadás egyik létfontosságú eleme az oktatás, így hosszú évek óta jelentős hagyománya van a felsőoktatásban való aktív részvételnek is. Az új eredményeket továbbá nyilvános előadásokon, kiállításokon és médiamegjelenések révén ismerhetik meg az érdeklődők.
A Régészeti Intézet története 1958–1999 között
A Régészeti Intézet történetének 1999-ig terjedő időszakát Török László akadémikus foglalta írásba:
Török László: A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének története (1958–1999)
A 65 éves Régészeti Intézet
 |
A Régészeti Intézet alapításának 65. évfordulójához kapcsolódóan 2023. novemberében rendezett “Velünk élő történetek Tradíciók és válaszutak a régészeti kutatásban” című előadónapról bővebben: A Régészeti Intézet alapításának 65. évfordulója alkalmából rendezett előadónap programfüzete és összefoglalója |
„...A második világháború után a régészeti kutatás a korábbi intézményi keretek között az egyetemi tanszékeken, a Magyar Nemzeti Múzeumban, és a megyei és városi múzeumokban indult újra. Az újjáépítés során szükségessé vált műemlék-helyreállítások addig nem ismert volumenű régészeti előkészítő munkát igényeltek. A régészetre háruló feladat az 1950-es években a nagy ipari beruházások, vízszabályozások, a meginduló nagyüzemi földművelés következtében csak tovább nőtt.
...A régészeti kutatás teljes dezintegrálódásának előrevetülő árnyékában az 1950-es évek közepére megfogalmazódott "a gyakorlat, a régészeti feltárások, az anyaggyűjtések és az elmélet egységének" igénye. Ennek az igénynek csak olyan intézmény felelhetett meg, ahol a munkatársak, megfelelő infrastruktúra segítségével, minden energiájukat a kutatásnak szentelhetik: vagyis egy kutatóintézet, s nem pedig egy oktatási intézmény vagy egy múzeum, s e ponton a régészet belső szakmai érdekei egybeestek a kor tudománypolitikájának főáramlatával, a kutatás központosítását és központosított ellenőrzését biztosító akadémiai intézethálózat kialakításával.
...1955 januárjában a MTA II. Osztálya határozati tervezetet készített egy akadémiai régészeti intézet felállításáról, melynek feladata "1. Magyarország régészeti kutatómunkájának korszerű színvonalra emelése egy komplex összetételű régészeti [értsd: természettudományos] laboratórium segítségével; 2. a régészet legfontosabb kérdéseinek megoldásához szükséges ásatások végzése, azok feldolgozása és átfogó régészeti munkák elkészítése az intézetben dolgozó kutatókon kívül az ország valamennyi számba jöhető, megfelelő felkészültségű régészkutatójának bevonásával; 3. az országban folyó ásatások és régészeti leletek nyilvántartása".
1958 július 1-én kelt 13/1958. MTA (A.K. 15-16.) sz. elnöki utasítás csak Régészeti Kutató Csoport létesítését rendelhette el, melynek igazgatója és 9 munkatársa közül többen még évekig félállásban működtek. Az utasítás a Kutató Csoport feladataként a következőket jelölte meg: "a) módszertanilag példamutató kutatások végzése a modern technikai eljárások fokozatos bevezetése útján és a feltárt leleteknek a történelmi materializmus módszerével való feldolgozása; b) a magyar régészeti kutatás országos méretekben való koordinálásának és irányításának fokozatos megszervezése; c) a Régészeti Intézet létesítésének előkészítése”.
A kutatócsoportból Intézetté alakuláskor – 1968. december 31-én – állományban lévő tudományos munkatársak: Gerevich László igazgató, Castiglione László igazgató-helyettes, Bakay Kornél, Barkóczi László,
Bognár-Kutzián Ida, Duma György, Erdélyi István, Gabler Dénes, Holl Imre, Kalicz Nándor, Kiszely István, Patek Erzsébet, Párducz Mihály, Salamon Ágnes, Szimonova Eugenia, Torma István, Török László, független kutatóként Fettich Nándor, Lengyel Imre, Nagy László és Papp László voltak.Az intézet történetének 1999-ig terjedő időszakát Török László foglalta írásba, az idézett részletek az ő művéből származnak, ami az alábbi linken teljes terjedelmében olvasható: Török László: A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének története (1958–1999)
