Intézetünk kutatóinak közreműködésével új tanulmány jelent meg az Alsónyék-Bátaszék lelőhely őskori, késő neolitikus temetkezéseiben feltárt különleges csont- és agancseszközökről. A kutatás e ritka tárgyegyüttes lehetséges funkcióját és a korabeli tevékenységekben betöltött szerepét vizsgálja.

A Francia Őstörténeti Társulat gondozásában megjelenő Séances de la Société préhistorique française periodika 24., szabad hozzáférésű kötete a „Csont, eszközök és hagyományok” című, 15. ICAZ WBRG konferencián (Párizs, 2024. május 13–17.) elhangzott előadások online megjelenését adja közre.  

Intézetünkből Gál Erika archeozoológus és Osztás Anett régész vezetésével, valamint Kreiter Attila (Magyar Nemzeti Múzeum), Aradi Előd László (Magyar Nemzeti Múzeum) és Vindus Melinda (Wosinsky Mór Múzeum) közreműködésével új eredmények jelentek meg Alsónyék-Bátaszék késő neolitikus (ún. lengyeli kultúra) temetkezéseiben talált csonteszközökről.

A tanulmány egy sajátos eszközkészletre kívánja felhívni a figyelmet, amely két vagy három, egyelőre nem bizonyított funkciójú tárgyból áll. Az egyetlen kivételtől eltekintve csak férfisírokban előforduló csont- és agancstárgyak az említett alsónyéki sírokon kívül ezidáig csak a Tiszapolgár-Basatanya kora rézkori (Tiszapolgári-kultúra) temetkezésekben fordultak elő.

^{Alsónyék-Bátaszéken feltárt temetkezések a csonteszközkészlet in situ helyének jelölésével}

A szakirodalomban található analógiák alapján a szerzők azt feltételezik, hogy az őstuloklapocka-töredék a csiszolt agancspálcával együtt egy nyelezett, lapátszerű eszköz lehetett, amelyet különböző tevékenységekhez –  például kő- és agyagbányászatban, mezőgazdasági munkák és egyéb földmozgatás (építkezés, stb.) alkalmával – használhattak. Mivel a felsorolt ​​anyagok különböző nyomokat hagynak a csonton, a jövőbeni használati kopásnyomelemzések segíthetnek megfejteni e lapátszerű eszközök szerepét. Ha agyaggal való érintkezés igazolódna a lapockaeszközökön, illetve sikerülne csontport kimutatni a kerámiák díszítéséhez használt festékekben, akkor a kaparásnyomokat viselő csontok feltételezett szerepe (csontpor kinyerése) is meggyőzőbben mutatna a fazekasmesterség irányába. Ugyanakkor a szerzők azt sem zárják ki, hogy valamilyen rituális cselekvés eszközei voltak az említett tárgyak.

^{A különleges csonteszközkészlet darabjai: csiszolt agancspálca (a), őstulok-lapockatöredék (b) és kaparásnyomokat viselő lábközépcsont szarvasmarhából (c) vagy szarvasból (d)}