2017-ben Balatonszentgyörgy-Faluvégi dűlő 2. sz. lelőhelyen került elő Molnár István és Somogyi Krisztina feltárásán (Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum) 76 sír a késő rézkori badeni kultúrából, amelynek elemzését Bondár Mária és szerzőtársai a most megjelent kötetben adják közre.

A badeni komplexum temetkezései rendkívül változatosak. Előfordul a korhasztásos (csontvázas) eltemetés, a hamvasztás, olykor ugyanabban a temetőben is. Gyakran több egyént is egyazon sírba helyeznek. Ismert a koponyatemetkezés, az emberi maradványt nem tartalmazó üres, vagy csak egy-egy tárggyal (pl. kocsimodell) jelzett jelképes sír. Megtalálható az emberekkel együtt eltemetett szarvasmarha is néhány sírban. Különleges halotti kultusz megnyilvánulása az ember alakú urnákba helyezett hamvak elföldelése. Nem tisztázott az ún. edénydepók funkciója, amelyekről nem bizonyított, hogy hamvasztásos temetkezések leletei. Az önálló, több száz síros temetők mellett vannak 10–40 fő maradványait megőrző kistemetők, előfordulnak magányos sírok is. Több lelőhelyen feltártak „tömegsírokat”, azaz a település használaton kívüli gödreibe dobott teljes, vagy részleges emberi maradványokat, hasonló módon elföldelt állati tetemeket, vagy egy-egy gödörben együtt eltemetett embereket és állatokat.

A temetkezések meglehetősen sokrétű, összetett hiedelemvilágra és halottkultuszra utalnak, amelyek mögött különböző hagyományok, eltérő gyökerű és fejlettségű közösségek, és széleskörű kapcsolatrendszerek voltak. Ez a sokszínűség nem meglepő: a késő rézkorban jött létre és terjedt el ugyanis nagy területen számos őskori innováció (pl. a kerék, a kocsi, új fémek felfedezése, fémfeldolgozás új módszere stb.), amelyek jelentős gazdasági-társadalmi változások eredményei, és további mélyreható változások előmozdítói is egyben.

Bondár Mária 2018-ban elnyert, A Kárpát-medence késő rézkori temetkezéseinek komplex feldolgozása c. pályázatához (NKFI K-128413) c. pályázatához (NKFI K-128413) anyagot gyűjtve 2020-ban figyelt fel a balatonszentgyörgyi új temetőre, ahol két különböző rítus szerint, csontvázasan és hamvasztásos módon temették el a halottakat a késő rézkorban.

A most feldolgozott temető jelentősége abban áll, hogy Budakalász-Luppa csárda ugyancsak kettős rítusú, 436 síros és Pilismarót-Basaharc 110 síros hamvasztásos temetője után, jelenleg a balatonszentgyörgyi temető a maga 76 sírjával a harmadik legnagyobb sírszámú szakrális hely a késő rézkori Kárpát-medencében.

A feldolgozás 2021 elején kezdődött meg, az akkor már élesedő Covid-helyzetben. Az ELKH BTK Régészeti Intézetébe még a lezárások előtt felszállították a kaposvári kollégák az embertani anyagot. A leleteket Ambrus Edit grafikus rajzolta és fotózta a kaposvári múzeumban. A katalógushoz készülő leírásokat a rajzok, fotók alapján Bondár Mária készítette, amelyeket a járványhelyzet feloldása után a múzeumban ellenőrzött a leleteket kézbe véve. Somogyi Krisztina az ásatási dokumentáció alapján írta le a temetkezéseket és az ásatás folyamatát. Közben a Régészeti Intézetben Rácz Piroska az antropológiai feldolgozást végezte, majd Jakucs Jánossal elvégezték a különböző elemzésekhez szükséges mintavételeket. A régészeti kérdések alapján számos sírból radiokarbon kormeghatározás és archaeogenetikai elemzést is készült. Ez utóbbit – akkor még a Régészeti Intézeten belül, ma már önálló intézetként működő – a BTK Archeogenomikai Intézet munkatársai, Szécsényi-Nagy Anna és Gerber Dániel végezte. A kötetben Gerber Dániel bioinformatikus a genetikai elemzésektől várható lehetőségeket mutatja be. A sírokban talált kevés állatcsontot Gál Erika, a pattintott kőeszközöket Marton Tibor határozta meg. A malakológiai anyag feldolgozását külső szakértőként Sümegi Pál (SzTE Természettudományi és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék) végezte el. A sírok kőborításából az ásatás során eltettek kisebb köveket, ezeket Miklós Dóra Georgina (Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet) geológus határozta meg.

A kötetben a temető katalógusát és az ehhez szorosan kapcsolódó feldolgozásokat adják közre a szerzők. A megjelenés költségeit Bondár Mária 2021-ben elnyert Mecenatura pályázata (K 140620) tette lehetővé. A kötet bevezetője és tartalomjegyzéke ITT olvasható.

A pályázat címében szerepelő vállalást, a komplex feldolgozás eredményeit a projektben feldolgozott valamennyi sír együttes kiértékelésével adjuk majd közre 2023-ban, az NKFI pályázat zárásaként. Megjelenését az említett Mecenatura pályázat biztosítja. Mennyivel ad majd többet a komplex feldolgozás? A Kárpát-medence minden korszakban kulcsfontosságú terület, a temetkezésekben nyomon követhető kapcsolatrendszerek (különböző nyersanyagforrások, helyben született vagy bevándorló népesség, távolról idekerült tárgyak, állatok és növények stb.) elemeinek megismerése közelebb visz bennünket az egykori valósághoz. Az adott kor szokásai szerint eltemetett halott sírja egy „időkapszula”, amely megőrizte az elhunyt társadalmi helyzetére mutató régészeti összefüggéseket, valamint az egészségi és fizikai állapotára, valamint a környezeti hatásokra utaló bizonyítékokat egyaránt.

A hagyományos régészeti feldolgozás a leleteket és összefüggéseiket vizsgálja. A fizikai antropológia ezt kiegészíti az elhunyt adataival: a nem, a halálozási kor, a csontokon nyomot hagyó patológiai elváltozások. A temetkezés keltezését a radiokarbon dátumok pontosítják. A bioarchaeológia  módszereivel pedig további rejtett információkat nyerhetünk az egykor élt emberi populáció étkezési szokásaira, vándorlásaira, betegségeire vonatkozóan is. A régészeti és természettudományos eredmények együttes értelmezésével így egyre többet tudhatunk meg késő rézkori közösségek biológiai adottságairól, környezetéről és sokrétű társadalmi, kulturális és kereskedelmi kapcsolatairól. A komplex feldolgozást és kiértékelést több intézmény kutatóival együtt végezzük. Balatonszentgyörgy embertani anyagából az eddigi legtöbb, 19 radiokarbon mintát mérethettük Glasgow-ban (Scottish Universities Environmental Research Centre) és Poznanban (Adam Mickiewicz University Foundation). A halottakból vett mintákon végzett archeogenetikai vizsgálatok lehetőségei az elmúlt két évtizedben rohamléptekkel fejlődtek, így a balatonszentgyörgyi temetőben nemcsak rokonsági kapcsolatok, hanem ennél mélyebb, a populációgenetikához adatokat szolgáltató elemzések is folyamatban vannak nemzetközi kooperáció keretében. A temetőből 45 fogmintából stroncium elemzések is készültek a debreceni ATOMKI-ban. A stabil szén és nitrogén izotóparány (δ¹³C/δ¹⁵N) analíziséből az egyének táplálkozási szokásaira is tudunk majd következtetni. Az izotóp-geokémiai eredmények kiértékelését az ELKH CSF Földtani és Geokémiai Intézetének munkatársai végzik. A szükséges analízisek részben még folyamatban vannak, elemzésük és értelmezésük az összes vizsgált temetkezéssel együtt a 2023-ban megjelenő kötetben lesz olvasható.