Közösségek születése a kora középkorban – Vida Tivadar akadémiai székfoglaló előadása
Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatója, intézetünk tudományos tanácsadója 2026. március 5-én tartotta meg akadémiai székfoglalóját. A „Közösségek születése a kora középkorban” című előadásban a népvándorláskor kutatásának kezdeteit, jelenét és jövőjét mutatta be. A bioarchaeológiai és az új genetikai kutatásoknak köszönhetően rendkívül látványos eredményekről számolt be, amelyek a kollégákból, barátokból, egyetemi hallgatóiból és érdeklődőkből álló népes közönséget is lenyűgözték.
Vida Tivadar (Celldömölk, 1962) régész, egyetemi tanár, 1986-ban végzett az ELTE régészet és történelem tanári szakán. 1986-ban kezdett a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében dolgozni. 1994-ben egyetemi doktor címet szerzett az ELTE Régészettudományi Intézetében, ahol 2001-től előadó, 2008-tól igazgatóhelyettes, 2018-tól pedig igazgató lett. 2019-ben MTA doktora címet szerzett, a Magyar Tudományos Akadémia 2025-ben választotta levelező tagjává. Kutatásai elsősorban a Kárpát-medence és a közép-európai régió római császárkori, népvándorláskori és kora középkori barbár népeinek régészeti hagyatékára irányulnak, különösen a mediterráneumi késő antik/bizánci, az észak- és nyugat-európai és az eurázsiai sztyeppei kulturális kapcsolatrendszerekre. Ezen belül nagy hangsúlyt kap a migráció és a mobilitás, a hatalmi központok, a gazdaság és a kereskedelem, a társadalom tagozódásának, valamint a településrégészet kutatása (falvak, háztartások, táj és környezet). Elemzi a rítusra és vallásra utaló régészeti leleteket is (amulettek, szent helyek, kultuszépületek, depók, temetkezések) és a művészeti emlékeket. A különböző népcsoportok és kultúrák együttélésének kérdését újabban a bioarchaeológia (genetika, izotópkémia) és a bioszociális régészet módszervével is vizsgálja a HistoGenes projecten belül.
Vida Tivadar (Celldömölk, 1962) régész, egyetemi tanár, 1986-ban végzett az ELTE régészet és történelem tanári szakán. 1986-ban kezdett a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében dolgozni. 1994-ben egyetemi doktor címet szerzett az ELTE Régészettudományi Intézetében, ahol 2001-től előadó, 2008-tól igazgatóhelyettes, 2018-tól pedig igazgató lett. 2019-ben MTA doktora címet szerzett, a Magyar Tudományos Akadémia 2025-ben választotta levelező tagjává. Kutatásai elsősorban a Kárpát-medence és a közép-európai régió római császárkori, népvándorláskori és kora középkori barbár népeinek régészeti hagyatékára irányulnak, különösen a mediterráneumi késő antik/bizánci, az észak- és nyugat-európai és az eurázsiai sztyeppei kulturális kapcsolatrendszerekre. Ezen belül nagy hangsúlyt kap a migráció és a mobilitás, a hatalmi központok, a gazdaság és a kereskedelem, a társadalom tagozódásának, valamint a településrégészet kutatása (falvak, háztartások, táj és környezet). Elemzi a rítusra és vallásra utaló régészeti leleteket is (amulettek, szent helyek, kultuszépületek, depók, temetkezések) és a művészeti emlékeket. A különböző népcsoportok és kultúrák együttélésének kérdését újabban a bioarchaeológia (genetika, izotópkémia) és a bioszociális régészet módszervével is vizsgálja a HistoGenes projecten belül.
