Az őskor történetében megfigyelhető jelentős változások közül egy újabbra hívja fel a figyelmet a Scientific Reports c. folyóiratban 2025 májusában megjelent tanulmány. Hajdu Tamás, az ELTE TTK Embertani Tanszékének docense és Claudio Cavazzuti, a Bolognai Egyetem adjunktusa vezetésével, az MTA–BTK Lendület Bázis Kutatócsoporttal együttműködésben egy nemzetközi kutatócsoport drasztikus változást mutatott ki az emberi népességek étrendjében, mobilitásában és a társadalmi egyenlőtlenségekben a Kárpát-medencei középső és késő bronzkor határán Kr. e. 1500 körül.

Az antropológus, régész, izotóp analitikus, archaeobotanikus és archaeozoológus szakemberekből álló multidiszciplináris kutatócsoport a tanulmányban egy NKFI FK-OTKA projekthez is kapcsolódó kutatás biorégészeti eredményeit mutatja be. A kutatásban hazai oldalról régészeti, biológiai embertani és izotópos elemzésekkel vettek részt az ELTE TTK Embertani Tanszék, Természetrajzi Múzeum, valamint Környezet és Tájföldrajzi Tanszék, a HUN-REN BTK Régészeti Intézetben működő MTA–BTK Lendület Bázis Kutatócsoport, a HUN-REN Atommagkutató Intézet, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszék és Régészeti Tanszék, a Déri Múzeum, a Wosinsky Mór Múzeum, a Kiss Pál Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum, a Miskolci Egyetem, valamint a Magyar Agrártudományi Egyetem munkatársai. A tanulmányban vizsgált temetkezések régészeti kutatása a HUN-REN BTK Régészeti Intézetben egy nemrégiben elkezdett NKFI projektben is folytatódik.

Változás a bronzkorban Kr. e. 1500 körül — a kutatás főbb kérdései

A bronzkori Kárpát-medencében (Kr. e. 2600/2500–800) a régészeti kutatások számos, az anyagi kultúrában fellépő változást mutattak ki. Ezek közül kiemelkedően fontos az ún. halomsíros kultúra középső bronzkor végi, késő bronzkor eleji (Kr. e. 1500 körüli) megjelenése. A mai Magyarország bronzkorában ez a legkorábbi időszak, melyben a Dunántúlról és az Alföldről előkerült régészeti hagyaték viszonylag egységes. A halomsíros kultúra megjelenésével jelentős településszerkezeti változások is lezajlottak. A korábban több száz évig használt ún. tell-településeket elhagyták, s a népesség ezt követően rövid ideig használt, horizontális telepeken élt.

A Hajdu Tamás vezetésével az ELTE TTK Embertani Tanszékén, több hazai és külföldi múzeummal, egyetemmel és kutatóintézettel együttműködésben végzett NKFI OTKA kutatások arra keresték a választ, hogy vajon a halomsíros kultúra nagy területen történt elterjedése új közösségek megjelenésének volt köszönhető, vagy a korábbi népességek zavartalanul éltek tovább és csak az anyagi kultúra változott meg. Emellett arra is kíváncsiak voltak, hogy a Kr. e. 1500 után lezajlott településszerkezeti változások arra utalnak, hogy a korábbi letelepült, alapvetően földművelésen alapuló életmód helyett a nagyállattartó, gyakori lakóhely-változtatással járó életmód került-e előtérbe, vagy a megfigyelt változások ellenére az életmód nem változott jelentősen.

Kiindulás — a Tiszafüred-Majoroshalom bronzkori temető vizsgálata

A fenti kérdések egy részének tisztázására a projektben a bronzkori Tiszafüred-Majoroshalom temető embertani anyagának komplex biorégészeti elemzése nyújtott lehetőséget. Jelenleg a tiszafüredi az egyetlen feltárt temető a bronzkorból, amely nagy számban tartalmaz középső bronzkori (a Füzesabony-kultúrához sorolt), valamint késő bronzkori (a halomsíros kultúrához tartozó) temetkezéseket is, így a két korszak (és régészeti kultúra) népességei közötti folytonosság, valamint az esetleges életmód- és étrendbeli különbségek ezeken a leleteken jól elemezhetőek.

Mobilitás a bronzkorban — helyiek és bevándorlók Tiszafüreden

A vizsgált tiszafüredi bronzkori egyének többsége a területen “őshonosnak”, vagyis Tiszafüred térségében, helyben születettnek tekinthető, emellett körülbelül egyötödük a tágabb hátországgal (20–100 km) hozható kapcsolatba, és csak egy személy származott távoli régióból (>100 km). A mobilitás nagyobb volt a felnőtt férfiak körében, bár ez függhet a mintában szereplő egyedek közötti nagyobb számuktól. A nőknek a tiszafüredi közösségbe történt bevándorlása (exogám házasodási szokásokkal összefüggésben) nem tűnik gyakorinak, bár ez a szokás a Kárpát-medence bronzkorában több közösségnél kimutatható.

A kutatócsoport eredményei emellett arra is utalnak, hogy a mobilitásban jelentős különbség volt a középső és késő bronzkori népesség között. A korszakváltás után ugyanis a stroncium izotópok variabilitásának csökkenése, valamint a migráció forrásának változása is egyértelműen kimutatható volt. Míg a Füzesabony-kultúra idején a nem-helyi elemek a mai Tiszafüred térségéhez viszonyítva egy-egy stroncium izotóp szempontjából radiogénebb területről (pl. a Felső-Tisza-vidék vagy az Északi-Kárpátok) érkezhettek, addig a halomsíros kultúra hordozói közül a bevándorló egyének egy a fentieknél jóval kevésbé radiogén területről (pl.: a Közép-Duna-vidék, a Déli-Kárpátok vagy a Dunántúli-dombság) származhattak.

A késő bronzkori bevándorló egyének nagyon korai dátumai (Kr. e. 1500–1400) alátámasztani látszanak azt a korábbi régészeti és embertani elképzelést, hogy a mai Magyarországtól nyugatabbra élő közösségek keleti irányú, az Alföldre érkező vándorlása, bár kisebb mértékben, de bizonyosan megtörtént a halomsíros kultúra feltűnése és elterjedése idején.

^{Tiszafüred-Majoroshalom temetőjében a 87Sr/86Sr és 14C adatok megoszlása a biológiai nemmel és az időrendi fázisokkal összefüggésében}

Változások a táplálkozásban — Mit ettek és miért változott meg az étrend?

A kutatócsoport elemezte a két korszak közötti esetleges étrendbeli különbséget is. Az eredmények arra utalnak, hogy a középső és késő bronzkori étrend és – nagy valószínűséggel – életmód között (is) jelentős eltérés lehetett. A nitrogén izotóp-értékek nagyobb variabilitása alapján a középső bronzkorban az elfogyasztott táplálék változatosabb lehetett és az állati eredetű fehérjékhez (hús, tej stb.) történő hozzáférés a közösségen belül differenciáltabb volt, ami a korszak társadalmán belüli egyenlőtlenségekre utal.

A késő bronzkor kezdetén a tell-települések elhagyását, amely egybeesik a régió kulturális és politikai rendszerének szélesebb körű átalakulásával, egy új szakasz követi, kevésbé strukturált központokkal, kevésbé stabil társadalmi hierarchiával és csökkenő társadalmi egyenlőtlenségekkel, amit az elemzés az élelmiszer-fogyasztásban egyértelműen jelez. A nitrogén stabilizotóp-arány alapján a késő bronzkorban az átlagos fehérjebevitel a korábbi időszakhoz képest jelentősen csökkent. Ez teljességgel ellentmond a „pásztorkodó halomsíros kultúra” régi toposzának, amely szerint a korszakban a népesség elsősorban az állattenyésztést, nagyállattartást és az állati eredetű táplálékforrásokat részesítette előnyben.

^{A fogkő vizsgálatok eredményei Tiszafüred-Majoroshalom lelőhelyről (kék oszlop: a mintázott egyének számát jelzi, zöld oszlop: mikromaradványokat tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma, szürke oszlop: növényi mikromaradványok tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma, narancs színű oszlop: köles mikromaradványokat tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma)}

 A köles legkorábbi európai megjelenése

 A stabilizotópos eredményeket alátámasztja és kiegészíti a tiszafüred-majoroshalmi egyének mikroszkópos fogkő elemzése is. A fogkövekben megőrződött növényi maradványok (keményítőszemcsék) alapján a gabonafogyasztás nagyobb mértékben volt jelen a késő bronzkorban, mint a középső bronzkorban.

A fentiek alapján a kutatócsoport eredményei megerősítik, hogy a Kárpát-medencében a halomsíros kultúra megjelenéséhez (Kr. e. 1500) köthető – az anyagi kultúra, a településszerkezet és a temetkezési szokások változásának hátterében álló – folyamatok pontosabb megértése a komplex klasszikus embertani és régészeti elemzések, valamint a modern biorégészeti módszerek együttes használatával kísérelhető meg.

^{Tiszafüred Majoroshalom B54. sír (MNMKK MNM AD HaGy Kovács Tibor hagyatéka; Kovács 1995, Abb. 1/A, 2-3 és Dani János et al. 2025)}

Együttműködő partnerek:

• Claudio Cavazzuti (Bolognai Egyetem)
• Gémes Anett és Szeniczey Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék)
• Hajdu Tamás és Mario Novak (ELTE TTK Embertani Tanszék és Institute for Anthropological Research, Zágráb)
• Tarbay János Gábor és Vicze Magdolna (MNM KK MNM Nemzeti Régészeti Intézet)
• Ashley McCall és Beatriz Gamarra (független kutatók)
• Bárány Annamária (ELTE Természetrajzi Múzeum)
• Pető Ákos (MATE VTI Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék)
• Magyari Enikő Katalin és Darabos Gabriella (ELTE TTK Környezet és Tájföldrajzi Tanszék)
• Horváth Anikó, Futó István, Molnár Mihály, Major István és Palcsu László (HUN-REN Atommagkutató Intézet)
• Lisztes-Szabó Zsuzsa (HUN-REN Atommagkutató Intézete és DE TTTK Növénytani Tanszék)
• Molnár Erika (SZTE TTIK Embertani Tanszék)
• Kiss Viktória, Gál Erika, P. Fischl Klára, Kulcsár Gabriella és Fülöp Kristóf (MTA–BTK Lendület Bázis Kutatócsoport, HUN-REN BTK Régészeti Intézet)
• Szabó Géza (Wosinsky Mór Múzeum)
• Szeverényi Vajk (Miskolci Egyetem)
• Mester Edit (Kiss Pál Múzeum),
• Dani János (SZTE BTK Régészeti Tanszék és Déri Múzeum)

Hivatkozott irodalom:

Dani J, Horváth A, Gémes A, Fülöp K, Szeniczey T, Tarbay JG, et al. New radiocarbon dates from the Bronze Age Tiszafüred-Majoroshalom site (Eastern Hungary). Radiocarbon. 2025;67(2):428–40. doi:10.1017/RDC.2024.123

Kovács, T (1995) Auf Mitteleuropa weisende Beziehungen einiger Waffenfunde aus dem östlichen Karpatenbecken. In Hänsel, B (Hrsg.), Handel, Tausch und Verker im bronze- und früheisenzeitlichen Südosteuropa. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa 11. Südosteuropa-Gesellschaft, München-Berlin, 173–185.