A Századok legújabb, 2021/4. számában jelent meg Bálint Csanád, az ELKH BTK Régészeti Intézet professor emeritusának tanulmánya A „kettős honfoglalás” tételeiről címmel.

^{Forrás: Bálint Csanád. Századok, 2021/4.}

A cikk az elmúlt évtizedek kutatási eredményeit részeletesen áttekintve veszi számba László Gyula „kettős honfoglalás” elgondolásának valamennyi tételét. Megvizsgálja, hogy a késő avar és honfoglalás kori lelőhelyek elterjedése kiegészíti-e egymást, s hogy Kniezsa Istvánnak a 11–12. századi Kárpát-medence általa rekonstruált etnikai viszonyait tükröző térképe felhasználható-e a 8. századi, késő avar kori Kárpát-medencei népesség magyar nyelvűségének bizonyítására. Elemzi a 670–680 körül a tézis által feltételezett bevándorlás történeti és régészeti vonatkozásait, rámutatva arra, hogy a kutatás a késő avar kori leletanyagnak a bevándorlással kapcsolatba hozott kezdetét már a 20. század középső évtizedeiben is és azóta is évtizedekkel későbbre teszi. Tárgyalja a Káma-vidékről feltételezett bevándorlásnak, a „fehér” és „fekete magyaroknak” a kérdéseit, a magyar nyelvjárásoknak, a történeti embertannak fölvetett vonatkozásait és a „Uuangariorum marcha” forrásadat relevanciáját. Az ismertetett adatok és a kutatás történetének részletes áttekintése rámutat, hogy a közvéleményben széleskörben ismert és népszerű elméletet a tudományos világ képviselői már annak 1969-es szélesebb körű bemutatásakor is szinte kivétel nélkül megalapozatlannak ítélték, noha a benne foglalt feltételezésekre azóta is sokféle további elképzelés épült és épül.