A Hivatása: Kutató – Generációk tudása című NKFIH Mecenatúra-projekt keretében 2025-ben három ismeretterjesztő film készült el. A filmek bemutatójára 2025. november 25-én került sor a "Régi idők mozija" rendezvény keretében. A harmadik film, Túlélő tájak: gyimesi és alföldi ökotörténetek címmel már elérhető az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja YouTube csatornáján.

 A film két, egymással párbeszédben álló kutatásban ragadja meg ugyanazt a központi problémát: hogyan válaszoltak és alkalmazkodtak az emberi közösségek a táj és a klíma hosszú távú alakulásaihoz. Az egyik kutatás az alföldi folyómenti tájak (a Körös három mintaterülete: Korhány‑ér, Gyepes‑ér, Köröszug) középkori, folyószabályozások előtti ökológiai viszonyait tárja fel — ezen vizsgálatokat Zatykó Csilla, a Régészeti Kutatóintézet munkatársa vezeti a Folyó, táj és település a középkorban: tájrégészeti, környezettörténeti és lelőhelydinamikai kutatások a Körösvidéken projekt keretében. A másik a Keleti‑Kárpátokban, Gyimesben zajló külterjes gyepgazdálkodás mai és közelmúltbeli szerepét vizsgálja; ezen a kutatáson Babai Dániel, a Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa dolgozik többedmagával a Lokalitás a globális változások hálózatában: Az ökológiai antropológia mint közvetítő a helyi közösségek és a globális változások között a Kárpát‑medencében című projektben. A film ezen két vizsgálatot és terepet kapcsolja össze: az alföldi tájak régészeti örökségét és a hegyi kaszálók élő hagyományait az ember–táj kapcsolatok változásain keresztül szemlélhetjük.

A FLOTT kutatócsoport az alföldi tájat történeti források, térképek, LiDAR- és légifotók, talajradar- és magnetométeres mérések, talajfúrások és botanikai elemzések segítségével rekonstruálja az árterek és települések rétegeit, és vizsgálja, hogy hol húzódnak a klimatikus, hidrológiai vagy társadalmi‑gazdasági okok a középkori település‑ és gazdálkodásbeli változások mögött. A gyimesi hagyományos ökológiai tudáshoz a 2006–2020 közötti terepmunkákon, interjúkon és ökológiai vizsgálatokon keresztül juthattak közelebb a kutatók, középpontba helyezve, hogy miként formálták és formálják a hagyományos gyepgazdálkodási gyakorlatok (kaszálás, legeltetés, trágyázás) a fajkészletet, és hogyan növelik a gyepek regenerációs képességét — miközben rávilágítanak arra is, hogy ezek a helyi döntések miként válhatnak modellként a táji reziliencia fenntartására.

Az összekapcsolt történetekben és vizsgálatokban a táj maga válik forrássá: a kulturális rétegek, botanikai maradványok, talajprofilok és a helyi tudás egymásra vetítve mesélnek arról, milyen mechanizmusok tartották fenn vagy változtatták meg a tájat. A film érzékelteti, hogyan állnak összefüggésben egymással a klíma‑ és vízrajzi változások, a gazdálkodási gyakorlatok és a történeti hatások. Az Alföld egykori vízzel borított területeinek régészeti és a Gyimes kaszálóinak ökológiai kutatásai együttesen mutatják meg, hogy a múlt tanulságai ma is releváns válaszokat kínálnak a vízhiány és a biodiverzitás‑vesztés kihívásaira, azaz egyáltalán az ember által előidézett, tájban történt változásokra. Mindez azt is jelzi számunkra, hogy a táj ökológiai átalakulása egyáltalán nem elszigetelt folyamat, hanem folyamatos dialógus az ember és a környezet között, amely párbeszédben a bölcsészettudományok kutatóinak vizsgálatai is fontos szerepet játszanak.