Egy különleges vetítésre hívunk minden kedves érdeklődőt a Magyar Tudomány Ünnepe hónapjában: a Régészeti Kutatóintézet korábbi filmjeiből, interjúiból válogatunk és a Katt(anj) a tudományra sorozat három legújabb ismeretterjesztő filmjét most először vetítjük le.

Hogyan dolgoznak együtt az archeogenetikusok és a régészek egy arcrekonstrukció megalkotásában? Miként formálta az ember a tájat, és hogyan gazdagítják ökológiai ismereteinket a régészeti kutatások? Hogyan készítik el ma több ezer éves kerámiák másolatait, hogy közelebb kerüljenek a korabeli fazekasmesterek módszereihez?

Csatlakozz hozzánk, és fedezd fel a régészeti kutatásokat a filmvásznon!

Program
10:00 – A Hivatása: Kutató – Generációk tudása című Mecenatúra-projekt bemutatása
Szilágyi Adrienn
10:15 – A közelmúlt mozgóképes megjelenései a Régészeti Kutatóintézetben
Kulcsár Gabriella
10:30-tól – 🎬 a filmek bemutatása és vetítése (Jelena arcai; Tűzből, földből; Túlélő tájak: gyimesi és alföldi ökotörténetek)
Bevezetőt mondanak: Gerber Dániel, Gucsi László, Jakucs János, Kiss Viktória, Marton Tibor, Zatykó Csilla és az alkotók

Időpont: 2025. november 25., kedd, 10:00–12:00
Helyszín: ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja
(1097 Budapest, Tóth Kálmán utca 4.), földszint, K11–12. terem

FB ESEMÉNY
https://fb.me/e/3gTf3ZUAg

Támogatók:
Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal
ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja
ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet
ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet
MTA–BTK Lendület Bázis Kutatócsoport

A rendezvény a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében valósul meg.

A három ismeretterjesztő film bemutatása:

Jelena arcai

A film a Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyen az M7-es autópálya építését megelőző ásatások során 2003-ban feltárt kora bronzkori sírok egyikében előkerült maradványok alapján készült arcrekonstrukció megvalósulását mutatja be a feltáró és elemző kutatók és szakértők munkáján keresztül. A történet főszereplőjét, a 13. sírban nyugvó 35-45 éves nőt a feltárás napjához köthető névnapok, valamint a “J” csoportba tartozó anyai vonala után a kutatók Jelenának nevezték el. A lelőhelyen fellelt sírok vizsgálata során – az MTA–BTK Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájához kapcsolódva – a régészeti feldolgozás mellett stabil izotópos és archeogenetikai elemzések is készültek. Jelena egy mind régészetileg, mind genetikailag különleges, mára elfeledett népcsoporthoz, az ún. Kisapostag-kultúrához tartozott, akit a radiokarbon vizsgálatok szerint Kr. e. 2040-1890 között temettek el. A korszakban ritka rézékszer, a feje mellett talált haj- vagy sapkadísz arra utal, hogy magasabb társadalmi státusza lehetett a településen élő közösségen belül.

A Kustár Ágnes által végzett arcrekonstrukció elkészítése közben már felmerült a folyamat filmes dokumentálásának ötlete, ezért Gerber Dániel, a kutatás archeogenetikus szakértője több órányi felvételen rögzítette a munkát. A kutatásban résztvevők számára sok szempontból kiemelkedő volt ez a közös, tudományterületeken átívelő munka: ez volt Fábián Szilvia első önállóan vezetett régészeti feltárása, Gerber Dániel a leletanyag archeogenetikai feldolgozása eredményeként szerezte meg tudományos fokozatát, míg Kiss Viktória, a projekt vezető régésze és a Lendület Kutatócsoport munkája nyomán jött létre az első női arcrekonstrukció a magyarországi bronzkorból. A film szomorú aktualitása, hogy Kustár Ágnes nem sokkal a munka befejezése után elhunyt, így az archív felvételek felhasználásával létrejött alkotás neki is emléket állít.

Tűzből, földből

A film betekintést enged annak a dél-dunántúli érintkezési zónának a kutatásába, ahol a Kr. e. 6. évezred második felében balkáni és közép-európai közösségek találkoztak. A kerámialeletek formai, technológiai és funkcionális értelmezése segíti az anyagi kultúrák egymás mellettiségének és keveredésének megértését.

Egy olyan, nagyszabású kutatási program kulisszái mögé kalauzol, amely a Duna-vidék középső részén vizsgálja az edényművesség korai történetét a Kr. e. 5500–4900 közötti időszakban. A feltárt települések gazdag leletanyaga lehetőséget ad arra, hogy feltérképezzük a társadalmi hálózatokat és a kerámia szerepét az eltérő hagyományokkal bíró közösségek életében.

A kutatók nem állnak meg a forma és díszítés vizsgálatánál: a nyersanyag beszerzésétől a kiégetés technikáján át egészen a használat során bekövetkező átalakulásokig követik a kerámiák útját. A tipológiai és metrikus elemzések mellett makro- és mikroszkópos megfigyelések, petrográfiai vizsgálatok és fúrásos mintavételek tárják fel az egykori fazekasok szakmai fogásait és lényegében végig követik az egykori edények teljes „életciklusát”.

És hogy még közelebb kerüljünk az újkőkori emberek világához, az egykori fazekas mesterek teljes műveletsorát rekonstruáló formázási és égetési kísérletek révén újjáélednek az őskori technológiák, hogy kézzelfoghatóvá váljon az a komplex tudás, amely több ezer éve formálta az emberi közösségeket.

Túlélő tájak: gyimesi és alföldi ökotörténetek

A film két, egymással párbeszédben álló kutatásban ragadja meg ugyanazt a központi problémát: hogyan válaszoltak és alkalmazkodtak az emberi közösségek a táj és a klíma hosszú távú alakulásaihoz. Az egyik kutatás az alföldi folyómenti tájak (a Körös három mintaterülete: Korhány‑ér, Gyepes‑ér, Köröszug) középkori, folyószabályozások előtti ökológiai viszonyait tárja fel — ezen vizsgálatokat Zatykó Csilla, a Régészeti Kutatóintézet munkatársa vezeti a Folyó, táj és település a középkorban: tájrégészeti, környezettörténeti és lelőhelydinamikai kutatások a Körösvidéken projekt keretében. A másik a Keleti‑Kárpátokban, Gyimesben zajló külterjes gyepgazdálkodás mai és közelmúltbeli szerepét vizsgálja; ezen a kutatáson Babai Dániel, a Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa dolgozik többedmagával a Lokalitás a globális változások hálózatában: Az ökológiai antropológia mint közvetítő a helyi közösségek és a globális változások között a Kárpát‑medencében című projektben. A film ezen két vizsgálatot és terepet kapcsolja össze: az alföldi tájak régészeti örökségét és a hegyi kaszálók élő hagyományait az ember–táj kapcsolatok változásain keresztül szemlélhetjük.

A FLOTT kutatócsoport az alföldi tájat történeti források, térképek, LiDAR- és légifotók, talajradar- és magnetométeres mérések, talajfúrások és botanikai elemzések segítségével rekonstruálja az árterek és települések rétegeit, és vizsgálja, hogy hol húzódnak a klimatikus, hidrológiai vagy társadalmi‑gazdasági okok a középkori település‑ és gazdálkodásbeli változások mögött. A gyimesi hagyományos ökológiai tudáshoz a 2006–2020 közötti terepmunkákon, interjúkon és ökológiai vizsgálatokon keresztül juthattak közelebb a kutatók, középpontba helyezve, hogy miként formálták és formálják a hagyományos gyepgazdálkodási gyakorlatok (kaszálás, legeltetés, trágyázás) a fajkészletet, és hogyan növelik a gyepek regenerációs képességét — miközben rávilágítanak arra is, hogy ezek a helyi döntések miként válhatnak modellként a táji reziliencia fenntartására.

Az összekapcsolt történetekben és vizsgálatokban a táj maga válik forrássá: a kulturális rétegek, botanikai maradványok, talajprofilok és a helyi tudás egymásra vetítve mesélnek arról, milyen mechanizmusok tartották fenn vagy változtatták meg a tájat. A film érzékelteti, hogyan állnak összefüggésben egymással a klíma‑ és vízrajzi változások, a gazdálkodási gyakorlatok és a történeti hatások. Az Alföld egykori vízzel borított területeinek régészeti és a Gyimes kaszálóinak ökológiai kutatásai együttesen mutatják meg, hogy a múlt tanulságai ma is releváns válaszokat kínálnak a vízhiány és a biodiverzitás‑vesztés kihívásaira, azaz egyáltalán az ember által előidézett, tájban történt változásokra. Mindez azt is jelzi számunkra, hogy a táj ökológiai átalakulása egyáltalán nem elszigetelt folyamat, hanem folyamatos dialógus az ember és a környezet között, amely párbeszédben a bölcsészettudományok kutatóinak vizsgálatai is fontos szerepet játszanak.