2025. december 1-jén került sor az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet munkatársa, Kovács Bianka Gina doktori disszertációjának nyilvános vitájára. Az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola, Régészet Doktori Program keretében benyújtott Késő középkori kerámia a Közép-Dunántúlon című értekezés vitája summa cum laude eredménnyel zárult. A fokozat odaítéléséről az intézmény Doktori Tanácsa dönt.

A késő középkori kerámia kutatása hosszú múltra tekint vissza, azonban nem minden régióra terjedt ki ugyanolyan intenzitással, így több terület még mindig szinte „fehér foltnak” számít ilyen szempontból az országban, valamint a mai napig előfordul, hogy egyes késő középkori darabokat a környék kerámiáinak kellő ismerete hiányában a középkor korábbi évszázadaira vagy éppen a kora újkorra kelteznek publikálóik. A disszertáció egy korábban kevésbé kutatott, nagyobb régió, a mai Közép-Dunántúl késő középkori kerámiaművességének megismerését tűzte ki célul. A dolgozat alapját néhány zárt leletegyüttes feldolgozása adta, melyek a 15. század második felére – 16. század első felére keltezhetők (lelőhelyek: Tata – Kossuth tér 16, tatai vár, gesztesi vár, csókakői vár). Ezenfelül a szakirodalmon felül további mintegy 200 lelőhely anyagának közvetlen tanulmányozása történt meg a területről és környékéről.

Fontos pont volt a leletek minél alaposabb proveniencia-elemzése. Az egyik legfontosabb eredmény a területen nagy mennyiségben jelen lévő sárga színű kerámiák elválasztása az ún. budai, illetve északkelet-magyarországi fehér kerámiáktól, valamint helyi, Vértes és Gerecse környéki gyártásuknak bizonyítása volt. A csókakői anyagon végzett petrográfiai vizsgálatok bizonyították a vértesi, ún. tűzálló agyagokkal való kapcsolatot is. A vizsgált terület ismert fazekasműhelyeinek, gyártóhelyeinek összegyűjtése megerősítette a kerámiák párhuzamai alapján kirajzolódó képet, miszerint a vizsgált térségben legalább két nagyobb helyi kerámiarégió különíthető el. Az egyik, több fazekasműhelyt is tartalmazó településen (lelőhely: Herend – Németi-dűlő) geofizikai kutatás is történt, mely számos új adatot eredményezett.

A hasonló formakinccsel dolgozó fazekasműhelyek szétválasztására irányuló kísérlet volt a fazekasrégió alkategóriájaként értelmezett műhelykörzetek szétválasztása; ezen belül néhány konkrét esetben sikerült biztosan azonos műhelyben készült példányokat azonosítani. Ezenfelül az egyes kerámiatípusok piackörzetének felvázolása is megtörtént, mind manuálisan, mind térinformatikai elemzéssel. A Vértes déli részén feltételezett, sárga kerámiát gyártó műhelyek esetén viszonylag nagy, a Kelet-Dunántúl jelentős részére kiterjedő regionális piackörzettel lehet számolni a kerámiák elterjedése alapján, ami felveti azt a lehetőséget, hogy az újkori csákvári fazekasközpontnak hasonló fontosságú előzménye volt a késő középkorban. Végül az egyes lelőhelyeken megjelenő edények minősége, gyártási helyének távolsága, illetve funkciója alapján társadalmi megfigyelésekre is sor került, melyre elsősorban az asztali edények, azon belül a poharak voltak alkalmasak, melyek között az import készítmények is a legváltozatosabbak.

A PhD értekezés témavezetője Feld István volt.

Gratulálunk a kiváló eredményhez!