2025. november 10-én került sor az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet és a Magyar Művészettörténeti és Régészeti Társulat szervezésében a régészeti lelőhelyek kutatásával-megóvásával-bemutatásával foglalkozó workshopra. A rendezvény apropóját a hosszúhetényi (Baranya vm.) római kori villagazdaság közösségi régészeti kutatása és bemutatási szándéka során felbukkanó számtalan megválaszolatlan kérdés adta, és amely egy diskurzus elindítására hívta az érintett szakterületeket.

Milyen elvek szerint érdemes már a régészeti kutatásba belevágni, ha egy bemutatóhely kialakítása is a célok között szerepel; hogyan vonható be a helyi vagy tágabb közösség; hogyan érdemes gondolkodni egy "jó" helyen levő, vagy éppen egy "isten háta mögötti" helyszín esetében; mi számít ma izgalmas, informatív bemutatóhelynek; hogyan használhatók mindebben a 21. század vívmányai; és mindezt hogyan lehet fenntarthatóan megvalósítani, hogy ne csak "problémát" hagyjunk magunk után?! – A workshop alapgondolatai a hosszúhetényi (Baranya vm.) római kori villagazdaság kutatásával párhuzamosan kezdtek formálódni, ahol a lelőhelyet magába foglaló táj szépsége, rejtőzködő nyitottsága, a romok elfedésének megkerülhetetlen fontossága, és a közösségi erő felhajtó ereje együtt formálta a gondolatainkat arról, hogy miként érdemes úgy nekifogni az emlékek megidézésének, hogy közben a maradványok biztonsága is garantálható legyen. Hol kell meghúzni a határt a hely szellemének láttatása, és a kézzelfogható múltnak az elrejtése között? Hogyan gondolkodjunk egy nagy egészben, amikor csak apró részleteit ismerjük, de látjuk, hogy tudásunk folyamatosan, és sokszor hatalmas lépésekben bővülhet? Alkossunk attrakciót, nyújtsunk élményt és meséljünk történetet úgy, hogy minden lépésünk reverzibilis, átalakítható, akár teljesen elbontható, a romokat ne károsító, és részleteiben is megkapó, vonzó legyen?

A régészeti kutatások módszertana, a kinyerhető információ mennyisége és minősége, ahogy a romok megőrzésének lehetőségei és láttatásuk, a bemutatás és kezelés, a lelőhely-menedzsment folyamatosan fejlődő területek. A workshop létrehozásának célja volt, hogy a bennünk épülő, és sokszor csak szűkebb körben kibeszélt tapasztalatoknak és gondolatoknak teret engedjünk, és az éppen folyó kutatások bemutatásán keresztül, valamint egy kerekasztal beszélgetés segítségével elindítsunk egy diskurzust a témával kapcsolatban. Habár elsősorban római korral foglalkozó projekteket szólított meg e bemutatkozó kezdeményezés, a kérdéssel mégis sokkal általánosabban kívánt, kíván foglalkozni, és a régészet, az építészet és a műemlékvédelem képviselőinek aktív részvételével tudja elképzelni az irányok, jó gyakorlatok kialakítását.

A program első felében nyolc, különböző környezeti feltételek között található, más-más lehetőségeket nyújtó lelőhely kutatási és bemutatási kérdései kerültek terítékre. A hosszúhetényi római kori villagazdaság (Szabó Máté – Sági Gergely – Ferenczi Natália – Gyömbér Viktória) mellett, a szintén Baranyában található nagyharsányi római luxusvilla (Mráv Zsolt), egy ma erdőben megbúvó lelőhely (Pilisszentiván) (Simon Bence – Timár Lőrinc), vagy a turisztikailag felülreprezentált Visegrád tudat-perifériáján található Sibrik-dombi erőd kutatása (Boruzs Katalin) során felmerült kérdéseket ismertették az előadók az első szekcióban. Ezután a kiforrottabb tervezési, vagy megvalósítási fázisban levő helyszínek közül az aquincumi romkert parkosítási terveit (Láng Orsolya – Szalkai Adrienne), a keszthelyi késő antik erőd bemutatási koncepcióját (Heinrich-Tamáska Orsolya), a székelyföldi Mikháza római castellumának formálódó régészeti parkját (Szilágyi Orsolya), és az önkormányzati felelősségvállalás és a közösségi régészet jó példájaként felhozható kiskunlacházi projektet (Rácz Tibor Ákos) hallgathatták meg a résztvevők.

A teltházas délelőtti programot követően még mindig sokan maradtak a délutáni kerekasztal beszélgetésre, amelyet Láng Orsolya régész-muzeológus, Havasi Bálint régész, a közösségi múzeum és múzeum marketing szakértője, valamint Vasáros Zsolt építész moderált. A beszélgetés dinamikája jól példázta a téma átalakulását, az új gondolatok és lehetőségek megjelenését. Érzékelhető, hogy a különböző szakágak képviselői ugyan számos ötlettel, javaslattal, és akár megvalósult példával rendelkeznek, ezek rendszerszintű alkalmazása, összefogása még nem történt meg, ahogy ennek a tudásnak a megrendelői, fenntartói és látogatói oldal felé való közvetítése is fejlesztendő.

A közvetlen, jó hangulatú, tartalmas programot nyújtó workshop remélhetőleg csupán az első lépése volt e diskurzus kiterjesztésének, hogy a régészeti lelőhelyek megóvása és bemutatása 21. századi lehetőségek mentén valósulhasson meg.