2024. október 22-én nyílt meg a „Prva naselja – izgubljeni svijet mlađeg kamenog doba jugoistočnog Podunavlja” (Az első falvak - Az újkőkor letűnt világa a Délkelet-Dunántúlon) című kiállítás a Zágrábi Régészeti Múzeumban (Arheološki muzej u Zagrebu – AMZ), a HUN-REN BTK Régészeti Intézetének társszervezésével.
A kiállítást a tárlat kurátora, Jacqueline Balen (Arheološki muzej u Zagrebu), Intézetünk igazgatója, Kulcsár Gabriella (HUN-REN BTK Régészeti Intézet) és a Zágrábi Egyetem Régészeti tanszékének professzora, Tihomila Težak-Gregl (University of Zagreb, Faculty of Humanities and Social Sciences, Dept. of Archaeology) nyitották meg.
A most megnyílt kiállítás ötletgazdái és társszervezői a HUN-REN BTK Régészeti Intézet újkőkoros munkacsoportjának kutatói (Jakucs János, Oross Krisztián, Marton Tibor), akik mintegy két évtizede folyamatosan végeznek településrégészeti, abszolút kronológiai és bioarcheológiai kutatásokat a Délkelet-Dunántúl területén. Az elmúlt években kiemelt figyelmet kaptak az interregionális kutatások is, amelynek kapcsán kifejezetten szoros szakmai együttműködés valósult meg a Drávától délre eső területen dolgozó horvátországi kollégákkal.
Jakucs János és Marton Tibor a Zágrábi Régészeti Múzeum (Arheološki muzej u Zagrebu) főbejáratánál
A tárlaton bemutatott mintegy 430 leletet munkatársaink a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményéből válogatták, elsősorban az elmúlt évtizedek nagyberuházásai, az M7-es, M6-os és M60-as autópályák építéséhez kapcsolódó régészeti feltárások leleteiből. A mai Somogy, Tolna és Baranya vármegyék területén a Kr.e. 6-5. évezred során élt közösségek páratlanul gazdag és sokszínű emlékanyagát bemutató kiállítást először a hazai közönség láthatta 2019-2020-ban a Janus Pannonius Múzeumban. A jelen kiállítás 2025. február 1-ig tekinthető meg Zágrábban.
A kiállítás berendezése a Zágrábi Régészeti Múzeumban
A kiállítás berendezése a Zágrábi Régészeti Múzeumban (Jacqueline Balen, Marton Tibor és Vedran Mesarić)
A kiállítás rendezésében résztvevő munkatársaink (Jakucs János, Marton Tibor) egy hetet töltöttek Zágrábban október 16-23. között, ahol a Múzeum szakembereivel együtt rendezték be a tárlatot. A kiállításhoz kapcsolódó feladatok ellátása mellett kutatóink lehetőséget kaptak több, a Zágrábi Régészeti Intézetben (Institut za Arheologiju) és a Zágrábi Régészeti Múzeumban őrzött, Dráva-vidéki újkőkori leletanyag vizsgálatára is, illetve ezek tanulságainak megvitatására a horvát kollegákkal. A megvizsgált lelőhelyek jelentősége egyrészt abban áll, hogy ezek a kutatócsoport által vizsgált régióhoz közvetlenül kapcsolódnak az észak horvátországi területen, másrészt ezeket még nem, vagy csak részben publikálták, így a nemzetközi kutatás számára eddig javarészt ismeretlenek voltak. Munkatársaink egy jövőbeni nemzetközi tudományos együttműködési megállapodás kereteiről is egyeztetést folytattak a horvát kollegákkal, amely kibővítené az északkelet horvátországi és dél-dunántúli régiók integrált kutatásának lehetőségeit.
Antropomorf figurák és oltárok Baranya vármegyei lelőhelyekről
Jakucs János és Marton Tibor a Zágrábi Régészeti Intézetnél (Institut za Arheologiju)
A korai újkőkort megelőzően a Délkelet-Dunántúl területén élt mezolitikus vadász-gyűjtögető közösségek időszakos telepei mindmáig csak kevéssé ismertek: a korszakból a mai Regöly (Tolna vármegye) és Kaposhomok (Somogy vármegye) határából előkerült leletek kaptak helyet kiállításban. A Kárpát-medence újkőkori fejlődése a Kr. e. 7-6. évezred fordulójával vette kezdetét. A mai ismereteink alapján az első fölművelő közösségek (Starčevo kultúra) állandó települései Kr.e. 6000-5800 körül jelentek meg a Drávától északra. E korai neolitikus népesség falvai az elmúlt évtized kutatásai során a legnagyobb számban a mai Tolna és Baranya vármegyék területén láttak napvilágot. Ezek között is talán a legjelentősebbek a Tolna vármegyei Alsónyék, illetve a Baranya vármegyei Lánycsók, Szajk, és Szűr határában az M6-M60 utópályák építést megelőző ásatások során előkerült településnyomok, amelyek leletanyagát a kiállításban is bemutatjuk. E települési maradványok, temetkezések, és az itt előkerült kerámiatárgyak, állat- és emberalakú figurák, oltárok, kő- és csonteszközök, amelyek számos hasonlóságot őriznek a hasonló korú balkáni lelőhelyekkel, azt jelzik, hogy ebben az időszakban valahol itt húzódott a neolitikus világ északi határa a Duna mentén. Az újkőkori fejlődés következő szakaszában, nagyjából Kr.e. 5400-5350 körül új típusú, sajátos színezetű anyagi kultúrák kialakulása vette kezdetét a tágabb régióban: A Dunántúl nyugati és északi területein a Közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája alakult ki, amely Közép-Európa nagy részén rendkívül gyorsan, mintegy másfél-két generáció alatt elterjedt, sikeresen meghonosítva az újkőkori életmódot a kontinens belső területein is. E kultúra sajátos emlékanyagát és a korszak településeinek jellegzetes építészetét a Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlőn feltárt nagykiterjedésű település leletein keresztül mutatjuk be. A vonaldíszes kultúra Duna-vidéki elterjedésével egyidőben, a szomszédos észak balkáni régióban a Vinča kultúra jelent meg, jelentős technológiai fejlődést és magas szintű társadalmi szerveződést megvalósítva a következő közel ezer évben. Az azonban csak az elmúlt évtized kutatási során vált nyilvánvalóvá, hogy a korai Vinča kultúrához köthető megtelepedés a Drávától északra, a mai Baranya vármegye területén is kimutatható. Az M60 autópálya építéséhez kapcsolódó megelőző feltárások során számos, nagykiterjedésű lelőhely látott napvilágot, amelyek igazolták, hogy a Duna-vidék e régiója a Kr.e. 6. évezred második felében a legfontosabb összekötő kapocs volt a közép-európai és észak-balkáni népcsoportok között. Az érintkezési zónára jellemző sajátos vonásokat, a különböző kultúrák keveredését jól reprezentálják a Baranya vármegyei Kozármisleny, Véménd, Szederkény, Versend, és Szemely, valamint a Tolna vármegyei Tolna-Mözs, Sárpilis és Alsónyék határában feltárt lelőhelyek kiállított leletei. A késői neolitikum hajnalán, Kr.e. 5100 körül a Sopot kultúra jelent meg a Duna-vidéken. Lelőhelyeit a mai Északkelet-Horvátországban a Száva és a Dráva között, a Dunántúl keleti és déli részén, valamint a Duna-Tisza köze Duna-menti övezetében találjuk. A kiállításon az Alsónyék határában feltárt temetőjük néhány kiemelkedően gazdag mellékletű temetkezése került bemutatásra.
A bemutatott tárgyak betekintést adnak a korszak kerámiaművességének változatos stílusaiba, a településeken zajló különféle tevékenységekbe, a temetkezési szokásokba és a kor hitvilágába is. A régióban lezajlott, Európa korai történetét is sorsdöntően befolyásoló folyamatok pontosabb megismerése érdekében több lelőhely kutatása jelenleg is zajlik a HUN-REN BTK Régészeti Intézete és számos nemzetközi kutatóintézet együttműködésében. A legmodernebb interdiszciplináris módszerekkel folyó kutatások kiterjedtek a régió területén hét és félezer évvel ezelőtt élt társadalmak életének szinte valamennyi aspektusára. A kiállítás tablóin e kutatások módszerei és legfontosabb eredményei is bemutatásra kerültek, a nagyközönség számára is rávilágítva a bemutatott tárgyi emlékek valódi jelentőségére.
Jakucs János és Marton Tibor
Katarina Botić (Institut za Arheologiju) és Marton Tibor