Vaday Andrea – aki több mint fél évszázada, 1973-ban kezdte meg kutatói pályáját az MTA Régészeti Intézetében – idén szeptember 7-én ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból köszöntöttük őt 2024. szeptember 10-én az MTA Humán Tudományok Kutatóháza galériáján kollégák, barátok, tanítványok, tanítványokból lett kollégák és barátok körében.

^{(Fotó: Hámori Péter)}

Az ünnepség keretében felkért kollégák és barátok: Gabler Dénes, Takács Miklós és Sóskuti Kornél méltatták az ünnepeltet egy-egy felszólalás keretében. A programot koccintás és kötetlen beszélgetés zárta.

Az eseményről készült további fényképek az Intézet Facebook-oldalán találhatók.

^{(Fotó: Hámori Péter)}

A továbbiakban Takács Miklós rövid méltatását közöljük:

„Tisztelt Egybegyűltek!

Születésnapi köszöntőt mondani nehéz műfaj. Mert ilyenkor – mindenek előtt – illik röviden összefoglalni a Köszöntött érdemeit, mindazt, amiért a nagy kezdőbetűs Szakma hálásan tekint rá. Továbbá illik emlékeztetni néhány olyan emlékre, amely az ünnepeltet közelebb hozhatja azokhoz is, akik nem voltak közeli munkatársai. Végül pedig – mintegy a formális kötöttségek oldása érdekében – illik némi humort is belevinni a sorok közé.

Első kiindulópontunk ünnepeltünk szakmai életútjának a rövid áttekintése kell, hogy legyen. Vaday Andrea 1944-ben született, Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1963 és 1968 között végezte az ELTE BTK-n, régészet és latin szakon. Bár csak egyet lett volna kötelező, ő két diplomamunkát is írt, mert mindig is a teljességre törekedett.  Kandidátusi értekezését 1988-ban, a nagydoktorit pedig 2005-ben védte meg. Vaday Andrea részt vett vagy vezetett több tucat régészeti feltárást, illetve végigvitt több tucat kutatási projektet. Szakmai bibliográfiája 228 tételből áll (ha jól számoltam). Ami a munkahelyeket illeti: 1968 és 1973 között a szolnoki Damjanich János Múzeumban, 1973-tól 2006-os nyugdíjazásáig pedig az MTA Régészeti Intézetében dolgozott. Nem sokkal 1968-as diplomázása után bekapcsolódott a felsőoktatásba is: 1970-től alkalmanként felkért óraadó az ELTE BTK Régészet szakán, valamint 1996-tól a Restaurátor Főiskola szilikát tanszakán. 1998-ban vendégtanár volt a kolozsvári, Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, és szintén 1998-tól napjainkig oktat a Pécsi Tudományegyetemen, professzorként, majd professor emerita minőségben. Az életrajzi adatok ilyen, a munkára és az elért eredményekre összpontosító, mondhatni szikár felsorolása igazából egy tény szemléltetésére alkalmas: megmutatja Vaday Andrea igen nagy teljesítőképességét, és a befektetett óriási munkamennyiségből megszülető – nemcsak hatalmas számú, de irigylésre méltóan jelentős – eredményt is.

E dicséretre méltó teljesítmény nem magyarázhatja azt, hogyan válhatott Andrea – kortásai egy része számára egyszerűen Andris – egy sajátos intézménnyé. Hogyan tudta a szakmai munkát egy olyan szeretethálóval körülvenni, amelybe „befogott” mindenkit, aki e szeretet befogadására és visszasugárzására alkalmas volt. A régi intézeti épületben, az intézet második emeletén levő szobája olyan sajátos helyiség volt, ahol tanultunk is, és lelki támaszt is kaptunk. Olyan útravalót, amelyet azóta őrzünk, és ha lehet – gyarapítunk. Köszönet ezért. Sőt, manapság is lehet vele beszélni az élet kis és nagy dolgairól. Persze, közben dolgozva is, mert munka nélkül nem világ a világ!”

Isten éltesse Vaday Andreát, további jó egészséget, aktív éveket kívánunk Neked!