Szőke Béla Miklós (MTA BTK Régészeti Intézet) és Ritoók Ágnes (Magyar Nemzeti Múzeum) idén is folytatta Zalavár-Vársziget régészeti kutatását, melynek célja a 850. január 24-én felszentelt Mária-templom körül létesített, és az 1950-es évek első felében nagyrészt feltárt temető még megmaradt sírjainak feltárása, és a templom esetleges maradványainak megtalálása volt. A Mária templomot a korábbi évszázadok során sajnos teljes egészében elpusztították, de helyét és méretét a temető sírjai nagyjából biztosan meghatározzák.

Az ásatás utolsó hetében a templom szentélyétől 8–10 méterre egy erős tölgyfakoporsóba temetett, kiemelkedően magas rangú személy sírja került elő. A fiatal férfi jobb karja mellett egy bronz markolatgombbal és keresztvassal felszerelt, 95 cm hosszú, kétélű vaskard feküdt, amely a Karoling birodalom egyik fegyvergyártó műhelyében készült (a formai jegyek alapján az ún. Petersen K típusú kardról lehet szó). Az elhunyt bokáinál egy díszes vas sarkantyúgarnitúra maradványaira, míg a mellkas bal oldali bordái között a kiváló hadvezér, de egyházi ügyekben könyörtelen V. Konstantinos Kopronimos (751–775) szirakúzai verdében készült arany solidusára bukkantak. A sír közelében egy másik férfisírban egy szintén magas társadalmi rangot jelző, csatos felerősítésű sarkantyúgarnitúra került elő.

A Mária templom Alsó-Pannónia grófja, Mosaburg alapítója, Priwina (840 k.–861) magántemploma volt, ezért a feltárt sírok bizonyosan a gróf szűkebb családjának tagjait rejthették magukban. A leletek restaurálása után a részletes régészeti értékelés, és a csontvázmaradványok természettudományos (antropológiai, archeogenetikai) vizsgálata, radiokarbon (14C) keltezése a sírokban fekvők pontosabb meghatározását eredményezheti, a forrásokból ismert személyekhez kötést segítheti. A leletek jelentőségét növeli, hogy sajátos összetétele miatt a kora középkori horvát régészeti emlékanyag ún. Biskupija–Crkvina-horizontjának (8. század utolsó harmada, 9. század eleje) keltezését alapjaiban ingatja meg.

Az ásatás előzményeiről itt a feltárt sírokról itt olvashat további részleteket. 

Egy évvel ezelőtt, 2018. júliusában indult útjára a Kreatív Európa Program keretében megvalósuló CRAFTER (Crafting Europe in the Bronze Age and Today) projekt. A program célja, hogy modern kézművesek segítségével élessze újjá a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak kerámiaművességét és az azokból nyert inspirációkkal támogassa a modernkori kézművesség megújulását.

A CRAFTER öt európai ország nyolc intézményének együttműködésével zajlik: a Barcelonai Autonóm Egyetem és Mula város önkormányzata (Spanyolország), az EXARC (Hollandia), a Hallei Őstörténeti Múzeum (Németország), a Paraćini Városi Múzeum (Szerbia) és a debreceni Déri Múzeum valamint a budapesti MTA BTK Régészeti Intézet részvételével.

A közös munka során a programban résztvevő spanyol, német, magyar és szerb keramikus mesterek újraalkotják a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak (El Argar, Délkelet-Spanyolország; Únětice/Aunjetitz, Közép-Európa; Füzesabony, Kelet-Magyarország; Vatin/Vattina, Dél-Szerbia) legszebb kerámia edényeit, melyekből 2019 őszén a négy ország mindegyikében egyszerre nyílik majd kiállítás. Magyarországon a debreceni Déri Múzeum ad majd otthont a kiállításnak. A másolatok készítésének folyamatát egy-egy hangulatos dokumentumfilm mutatja majd be, mely mélyebb bepillantást enged majd az őskori kerámiaművesség technikai fogásaiba.

Az elmúlt hónapok folyamán elkészült „In their hands” című film, melynek előzetesét most nagy örömmel adjuk közre. A film magyarországi vonatkozású részeinek elkészítésben a Déri Múzeum és az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai vettek részt, Gucsi László keramikus-restaurátor munkáját Balogh Csaba operatőr-rendező rögzítette. A film végleges formáját a spanyolországi La Bastida Régészeti Lelőhely Baráti Köre (ASBA) munkatársainak vezetésével nyerte el.

Claudio Cavazzuti, az Olasz Kulturális Minisztérium antropológus munkatársa az MTA vendégkutatói pályázata segítségével 2019. októberétől bekapcsolódhat az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájába.

A közös kutatási programot az EX-Space. Exploring Social Permeability in Ancient Communities of Europe című Marie Skłodowska-Curie pályázat alapozta meg, melynek során Cavazzuti az észak-olaszországi közösségek mobilitását és a közép-európai bronzkori kultúrákkal való kapcsolatokat vizsgálta a Durhami Egyetemen zajló kétéves projekt (2016-2018) során, az MTA BTK Régészeti Intézetével és az Osztrák Tudományos Akadémia OREA intézetével együttműködésben.

A vendégkutatói pályázat során a bronzkori Vatya-kultúra hamvasztásos (elsősorban női) temetkezéseinek stabilizotópos vizsgálatát tervezzük. Hasonló vizsgálatok eddig csak az ún. korhasztásos sírokból előkerült emberi maradványokat (csontvázakat) érintették. A korszakban jelentős számú, hamvasztásos temetkezésekből ismert égett csontmaradvány vizsgálatára eddig nem volt mód hazánkban. Így a közös munka új módszerekkel és eredményekkel egészíti ki az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkáját és a hazai bronzkor kutatását. A projekt eredményei hozzájárulnak a közép-európai bronzkori közösségek kapcsolatainak, házasodási szokásainak és vándorlásainak jobb megismeréséhez.

A fiatal kutatókat érintő legnagyobb presztízsű ösztöndíj, mely segít a legkiválóbbaknak, hogy elinduljanak pályájukon, és végül a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket – ezt kínálja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, melyet 1996-ban alapított a Magyar Tudományos Akadémia. A PhD-fokozat megszerzését követő időben fontos anyagi támogatást jelentő ösztöndíjat idén 151-en nyerték el. Az MTA Székház Dísztermében megtartott Bolyai-napon elismerésben részesültek azok a korábbi ösztöndíjas kutatók is, akik a legeredményesebb munkát végezték a támogatás időszakában.

Idén Masek Zsófia kolléganőnk nyert támogatást és a a következő három évben a  Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával folytathatja kutatásait a "Hun kori sírkerámia a Kárpát-medencében" témakörben.

Szívből gratulálunk Kollégánk elismeréséhez és jó munkát kívánunk a következő években is!

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének munkatársai 2019. május 11-én kutatóúton jártak Erdélyben. A kutatóút célja a középkori Magyarország egyik legrégebbi, dokumentált magyar településének és környezetének jobb megismerése volt.
Korábban az Intézet kutatói „A Kárpát-medence középkori környezettörténete” című pályázat (OTKA K-112318) kereteiben egy 8000 éves lápot vizsgáltak a Nagyenyed közelében lévő Magyarbagó falu határában (Feneketlen-tó). Jakab Gusztáv paleobotanikus és Sümegi Pál geológus őskörnyezeti vizsgálatai alapján a lápról kiderült, hogy a medret a középkorban víztározóként hasznosították és a mainál sokkal erőteljesebb tájhasználat folyt a környékén. A környezettörténeti vizsgálatok alapján feltételezni lehetett, hogy akár lakott terület is lehetett a láp közelében, ami nem azonos a mai faluval. Történeti szempontból egy rendkívül izgalmas helyszínről van szó, ugyanis a környéken több olyan település is található (például Magyarlapád vagy Asszonynépe), amelyek már egy 1177-ben összeállított, részletes határjárásban is szerepelnek.Magyarbagó középkori története Szent István király idejéig nyúlik vissza, amikor a szomszédos Magyarlapád falu – amely ekkor Magyarbagó területét is magában foglalta – királynéi birtok volt, amelyet Gizella királyné 1023-1038 között a bakonybéli apátságnak adományozott, így Erdély egyik legkorábbi, oklevélben is említett települése. Az egykori királynéi birtoklást igazolja a szomszédos Asszonynépe falu magyar neve is, amelynek jelentése ‘királyné népe’. Magyarbagó települési képe a 16-17. században jelentősen megváltozott, miután a falu a ma ismert helyére költözött. Mindeddig azonban nem ismertük a középkori falu pontos helyét. 2019. május 11-én Benkő Elek régész vezetésével az elpusztult, Árpád-kori falu helyét sikerült megtalálni. A munkában, kiváló helyismerete okán, Frink József kolozsvári botanikus volt a Régészeti Intézet kutatóinak segítségére.

Feltételezni lehetett, hogy a falu korábban a Bagó-puszta nevű helyen terült el, hiszen ez az elnevezés valójában elpusztult falut jelent. Ez a kiterjedt völgyrendszert magába foglaló terület a mai falutól mintegy 4 kilométerre fekszik. Egy hozzávetőlegesen 1 hektáros területen nagy mennyiségben kerültek elő egy szántóföldről Árpád-kori és késő-középkori leletek, ami egyértelműen kijelölte az elpusztult település helyét, a fúrásaink által már korábban vizsgált magyarbagói Feneketlen-tó alatt. Azonosítottunk egy mélyen a talajba vágódott régi szekérutat is, amely a mai Magyarbagótól Feneketlen-tó érintésével Bagó-puszta felé haladt.

A felfedezés jelentőségét az adja, hogy az erdélyi Fehér megye területén a kivételesen korai, 11–12. századi okleveles adatokat és az Árpád-kori településhálózat kiépülését konkrét régészeti leletekkel is sikerült alátámasztani és összefüggésbe hozni a fúrásminták feldolgozásából adódó környezettörténeti következtetésekkel.

A Zágrábi Egyetem és a kaproncai Történeti Társaság szervezésében a horvátországi Kaproncán rendezték meg május 24-25-én az "Environmental History of the Drava (Drau) River" című nemzetközi konferenciát, elősegítve a Dráva különböző régióiban dolgozó kutatók közti kapcsolatok szélesítését.

Az MTA BTK Régészeti Intézet főmunkatársa Zatykó Csilla, Kovács Gyöngyivel és Rózsás Mártonnal közös, a Dráva-völgyében végzett környezet- és településrégészeti kutatásaikat mutatta be a rendezvényen.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

Az MTA BTK Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2019. június 28.

Sok szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt az alábbi rendezvényünkön 2019. június 4-én, kedden délután 2 órakor az MTA Székházában.

A Castrum Bene Egyesület ez évi, XXV. vándorgyűlését Vácon tartották 2019. május 10-11-én. Az összejövetel tematikája a Pest megyében folyó várkutatások bemutatása volt. Az Egyesület egyúttal e konferenciával emlékezett meg néhai tagjáról, Miklós Zsuzsa várkutatóról (a Régészeti Intézet öt éve elhunyt tudományos főmunkatársáról), akinek egyik fő kutatási területe Pest megye volt. A vándorgyűlésen hajdani munkatársai és barátai is előadást tartottak, a Régészeti Intézetből Vágvölgyi Bence és Serlegi Gábor Pest megye erődítéseinek roncsolásmentes kutatásáról, Kulcsár Gabriella Pest megye keleti régiójában található őskori várakról, míg Kovács Gyöngyi a mai Pest megye területére eső középkori és oszmán kori várakról.