2019. november 5-én került sor Intézetünk kutatóprofesszor emeritusa, Török László akadémikus 75. születésnapjára készült ünnepi tanulmánykötet köszöntéssel egybekötött átadására a kötet magyarországi szerzőinek és munkatársaink jelenlétében. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet nevében Benkő Elek igazgató úr köszöntötte az ünnepeltet és a megjelenteket, egyben köszönetét fejezte ki a kötet megjelenését lehetővé tevő minden támogató intézménynek. Borhy László akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora köszönetét fejezte ki Török Lászlónak az ELTÉ-n végzett sok évtizedes oktatói tevékenységéért és a magyarországi ókortudomány területén végzett sokoldalú munkájáért. Bács Tamás, az ELTE BTK Egyiptológia Tanszékének vezetője az ünnepelt egyiptológiai és nubiológiai kutatások, valamint a késő ókori művészettörténet területén kifejtett úttörő munkásságát méltatta.

A Régészeti Intézet, a Szépművészeti Múzeum és az ELTE együttműködésében az Archaeolingua Kiadónál napvilágot látott Across the Mediterranean – along the Nile című kétkötetes, közel ezer oldalas, 59 tanulmányt tartalmazó Festschriftről Bollók Ádám, a kötet egyik szerkesztője majd a kiadó vezetője, Jerem Erzsébet szólt.

Török László köszönő szavaival egyaránt örömét és háláját fejezte ki a tanulmányok szerzőinek és a kiadónak a kötet elkészültéért és megjelentetéséért, valamint munkahelyének, a Régészeti Intézetnek azért, hogy az elmúlt 55 évben mindvégig otthont és támogató környezetet biztosítottak kutatásainak szabad folytatásához.

Megjelent Bondár Mária „A késő rézkori fémművesség magyarországi emlékei” című kismonográfiája. A kötet az Archaeolingua Kiadó gondozásában az NKA, az NKFIH és az MTA támogatásával került megvalósításra.

A Szerző az alábbi gondolatokkal ajánlja a kötetet:

„A fémművességet az utóbbi években jelentős nemzetközi programok keretében kutatják. A kezdetek és az első igazi fémkorszak, a bronzkor, egyre részletesebben tárul fel régészeti és archaeometriai oldalról is. A két, fémben gazdag korszak közötti évszázadok leletanyagát azonban alig ismerjük, pedig a késő rézkorban is létezett fémfeldolgozás.

A Kárpát-medence középső része a metallurgia szempontjából izgalmas terület, kapcsolat Kelet és Nyugat között technikai tudásátadásban, kereskedelemben. Fontos azért is, mert manapság nemzetközi tendencia, hogy az egyes országok kutatói, saját nemzeti szakirodalmukat idézve dolgoznak fel egy-egy témát, ennek következtében jelentős leletek és tanulmányok is rendre kimaradnak a nemzetközi tudásbázisból. Mindezek miatt is fontosnak tartottam e munka megírását.

Az ún. korai fémművesség kutatásában a régészeti alapkérdések a következők: mikor/hol/hogyan fedezték fel/készítették el először a megtalált leletet? Azaz kronológia, terület, készítési mód a vizsgálandó. A technológiai alapkérdések: mi volt előbb? Az öntés vagy a kalapálás? Milyen ásványból készítették? Honnan származhat az alapanyag? Milyen eljárással készültek a tárgyak? A kérdéskör mindkét területen hasonló (kronológia/terület/módszer), de az érdeklődés oka más.

A régész az emberi társadalom fejlődését vizsgálva teszi fel a kérdéseket, mert a felfedezések kiindulópontja és mozgása érdekli elsősorban, amely az emberek tevékenységével, felfedező kíváncsiságával és a birtoklással függ össze. Felfedezni/megszerezni valami újat, ezt tovább fejleszteni, terjeszteni és az elsőség jogán minél több gazdasági hasznot, hatalmi pozíciót megszerezni ennek révén, ha lehetséges. A fémbányák e törekvés megvalósítására kíválóan alkalmasak voltak, az írást már ismerő társadalmak idején számos háborút, komoly vérontást jegyeztek fel réz-, ón- vagy aranybányák miatt.

A technikatörténészeket és természettudósokat inkább az anyag tulajdonságai, összetétele és a matériával végrehajtható műveletek érdeklik. Válaszaikban a különböző műszerek objektivitására támaszkodhatnak.

A két tudományos közelítés nagyon gyümölcsöző lehet, hiszen vannak közös kérdések, amelyekre a választ is közösen, a másik tudomány művelőjével együtt gondolkodva, vitatkozva lehet valószínűsíteni, vagy valamilyen pontossággal megadni.

Napjainkban már a tudományok párbeszédének örülhetünk, s ami korábban az egyik félnek nyilvánvaló volt, az ma már a másik számára is kezd egyre világosabbá válni.

Szerzőtársaimmal (Gresits Iván, Köhler Kitti, Miháczi-Pálfi Anett) és lektoraimmal (Bajnóczi Bernadett és Kiss Viktória) folytatott beszélgetések, viták nyomán született meg a kismonográfia, amelyben új szemlélettel igyekeztem bemutatni a késő rézkori fémművesség problémáit, eredményeit és kutatási helyzetét.”

A CRAFTER projekt utolsó állomásához érkezett. 2019. október 15-én kedden 16 órakor nyílik Debrecenben és egészen december 31-ig látogatható lesz a „CRAFTER – Európai kézművesség a bronzkorban és ma”  című kiállítás.

A Kreatív Európa Program támogatásával a programban résztvevő spanyol, német, magyar és szerb keramikus mesterek újraalkották a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak (El Argar, Délkelet-Spanyolország; Únětice/Aunjetitz, Közép-Európa; Füzesabony, Kelet-Magyarország; Vatin/Vattina, Dél-Szerbia) legszebb kerámia edényeit. Magyarországon a debreceni Déri Múzeum ad otthont a kiállításnak. A másolatok készítésének folyamatát egy-egy hangulatos dokumentumfilm mutatja majd be, mely mélyebb bepillantást enged majd az őskori kerámiaművesség technikai fogásaiba. A film megtekinthető a kiállításon és DVD-n megvásárolható lesz a helyszínen.

Az „In their hands” című film magyarországi vonatkozású részeinek elkészítésben a Déri Múzeum és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet munkatársai vettek részt, Gucsi László keramikus-restaurátor munkáját Balogh Csaba operatőr-rendező rögzítette. A film végleges formáját a spanyolországi La Bastida Régészeti Lelőhely Baráti Köre (ASBA) munkatársainak vezetésével nyerte el.

Gucsi László munkájáról szóló filmet  ITT   tekinthetik meg.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Szervezők a megnyitón és a kiállításon egyaránt.

A Ruralia régészeti egyesület (The International Association for the Archaeology of Medieval Villages and the Rural Milieu) kétévente rendezi meg a középkori falu és vidék régészeti kutatásának európai kitekintésű konferenciáit. Idén Stirling (Skócia, Egyesült Királyság) városa adott otthont, a Ruralia XIII: “Seasonal Settlement in the Medieval and Early Modern Countryside címmel tartott rendezvénynek.

A 2019. szeptember 9. és 15. között zajló eseményen 19 ország képviselői adtak körképet a pásztorkodással, ipari tevékenységgel, nomadizáló életmóddal vagy a különböző rituális hagyományokkal összefüggésbe hozható ideiglenes, szezonálisan lakott települések régészeti és történeti kutatásainak legfrissebb eredményeiről, aktuális kérdéseiről. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet két munkatársa, Takács Miklós és Zatykó Csilla vettek részt a rendezvényen.

Zatykó Csilla az OTKA/NKFI program keretében végzett Dráva-menti településrégészeti és környezettörténeti vizsgálatok egy résztémáját, a középkori sertésmakkoltatás kutatásának lehetséges útjait tekintette át. A bemutatott poszter a humán- és természettudományok (archaeozoológia, palaeobotanika, történettudomány és néprajz) eredményeinek egymás mellé állításával a sertésmakkoltatás jelenségének összetettségét, így kutatásának szükségszerű komplexitását, interdiszciplináris jellegét hangsúlyozta.

A konferencia részeként a Ruralia egyesület megtartotta éves közgyűlését, ahol a vezető testület Takács Miklós leköszöntével Zatykó Csillát választotta meg a szervezet titkárává.

2019. szeptember 1-jétől a hatályos jogszabályok értelmében intézetünk neve: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet.

Szőke Béla Miklós (MTA BTK Régészeti Intézet) és Ritoók Ágnes (Magyar Nemzeti Múzeum) idén is folytatta Zalavár-Vársziget régészeti kutatását, melynek célja a 850. január 24-én felszentelt Mária-templom körül létesített, és az 1950-es évek első felében nagyrészt feltárt temető még megmaradt sírjainak feltárása, és a templom esetleges maradványainak megtalálása volt. A Mária templomot a korábbi évszázadok során sajnos teljes egészében elpusztították, de helyét és méretét a temető sírjai nagyjából biztosan meghatározzák.

Az ásatás utolsó hetében a templom szentélyétől 8–10 méterre egy erős tölgyfakoporsóba temetett, kiemelkedően magas rangú személy sírja került elő. A fiatal férfi jobb karja mellett egy bronz markolatgombbal és keresztvassal felszerelt, 95 cm hosszú, kétélű vaskard feküdt, amely a Karoling birodalom egyik fegyvergyártó műhelyében készült (a formai jegyek alapján az ún. Petersen K típusú kardról lehet szó). Az elhunyt bokáinál egy díszes vas sarkantyúgarnitúra maradványaira, míg a mellkas bal oldali bordái között a kiváló hadvezér, de egyházi ügyekben könyörtelen V. Konstantinos Kopronimos (751–775) szirakúzai verdében készült arany solidusára bukkantak. A sír közelében egy másik férfisírban egy szintén magas társadalmi rangot jelző, csatos felerősítésű sarkantyúgarnitúra került elő.

A Mária templom Alsó-Pannónia grófja, Mosaburg alapítója, Priwina (840 k.–861) magántemploma volt, ezért a feltárt sírok bizonyosan a gróf szűkebb családjának tagjait rejthették magukban. A leletek restaurálása után a részletes régészeti értékelés, és a csontvázmaradványok természettudományos (antropológiai, archeogenetikai) vizsgálata, radiokarbon (14C) keltezése a sírokban fekvők pontosabb meghatározását eredményezheti, a forrásokból ismert személyekhez kötést segítheti. A leletek jelentőségét növeli, hogy sajátos összetétele miatt a kora középkori horvát régészeti emlékanyag ún. Biskupija–Crkvina-horizontjának (8. század utolsó harmada, 9. század eleje) keltezését alapjaiban ingatja meg.

Az ásatás előzményeiről itt a feltárt sírokról itt olvashat további részleteket. 

Egy évvel ezelőtt, 2018. júliusában indult útjára a Kreatív Európa Program keretében megvalósuló CRAFTER (Crafting Europe in the Bronze Age and Today) projekt. A program célja, hogy modern kézművesek segítségével élessze újjá a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak kerámiaművességét és az azokból nyert inspirációkkal támogassa a modernkori kézművesség megújulását.

A CRAFTER öt európai ország nyolc intézményének együttműködésével zajlik: a Barcelonai Autonóm Egyetem és Mula város önkormányzata (Spanyolország), az EXARC (Hollandia), a Hallei Őstörténeti Múzeum (Németország), a Paraćini Városi Múzeum (Szerbia) és a debreceni Déri Múzeum valamint a budapesti MTA BTK Régészeti Intézet részvételével.

A közös munka során a programban résztvevő spanyol, német, magyar és szerb keramikus mesterek újraalkotják a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak (El Argar, Délkelet-Spanyolország; Únětice/Aunjetitz, Közép-Európa; Füzesabony, Kelet-Magyarország; Vatin/Vattina, Dél-Szerbia) legszebb kerámia edényeit, melyekből 2019 őszén a négy ország mindegyikében egyszerre nyílik majd kiállítás. Magyarországon a debreceni Déri Múzeum ad majd otthont a kiállításnak. A másolatok készítésének folyamatát egy-egy hangulatos dokumentumfilm mutatja majd be, mely mélyebb bepillantást enged majd az őskori kerámiaművesség technikai fogásaiba.

Az elmúlt hónapok folyamán elkészült „In their hands” című film, melynek előzetesét most nagy örömmel adjuk közre. A film magyarországi vonatkozású részeinek elkészítésben a Déri Múzeum és az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai vettek részt, Gucsi László keramikus-restaurátor munkáját Balogh Csaba operatőr-rendező rögzítette. A film végleges formáját a spanyolországi La Bastida Régészeti Lelőhely Baráti Köre (ASBA) munkatársainak vezetésével nyerte el.

Claudio Cavazzuti, az Olasz Kulturális Minisztérium antropológus munkatársa az MTA vendégkutatói pályázata segítségével 2019. októberétől bekapcsolódhat az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájába.

A közös kutatási programot az EX-Space. Exploring Social Permeability in Ancient Communities of Europe című Marie Skłodowska-Curie pályázat alapozta meg, melynek során Cavazzuti az észak-olaszországi közösségek mobilitását és a közép-európai bronzkori kultúrákkal való kapcsolatokat vizsgálta a Durhami Egyetemen zajló kétéves projekt (2016-2018) során, az MTA BTK Régészeti Intézetével és az Osztrák Tudományos Akadémia OREA intézetével együttműködésben.

A vendégkutatói pályázat során a bronzkori Vatya-kultúra hamvasztásos (elsősorban női) temetkezéseinek stabilizotópos vizsgálatát tervezzük. Hasonló vizsgálatok eddig csak az ún. korhasztásos sírokból előkerült emberi maradványokat (csontvázakat) érintették. A korszakban jelentős számú, hamvasztásos temetkezésekből ismert égett csontmaradvány vizsgálatára eddig nem volt mód hazánkban. Így a közös munka új módszerekkel és eredményekkel egészíti ki az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkáját és a hazai bronzkor kutatását. A projekt eredményei hozzájárulnak a közép-európai bronzkori közösségek kapcsolatainak, házasodási szokásainak és vándorlásainak jobb megismeréséhez.

A fiatal kutatókat érintő legnagyobb presztízsű ösztöndíj, mely segít a legkiválóbbaknak, hogy elinduljanak pályájukon, és végül a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket – ezt kínálja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, melyet 1996-ban alapított a Magyar Tudományos Akadémia. A PhD-fokozat megszerzését követő időben fontos anyagi támogatást jelentő ösztöndíjat idén 151-en nyerték el. Az MTA Székház Dísztermében megtartott Bolyai-napon elismerésben részesültek azok a korábbi ösztöndíjas kutatók is, akik a legeredményesebb munkát végezték a támogatás időszakában.

Idén Masek Zsófia kolléganőnk nyert támogatást és a a következő három évben a  Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával folytathatja kutatásait a "Hun kori sírkerámia a Kárpát-medencében" témakörben.

Szívből gratulálunk Kollégánk elismeréséhez és jó munkát kívánunk a következő években is!