Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke adta át az Akadémia 195. ünnepi közgyűlésén az MTA rangos elismeréseit. Az MTA Elnöksége kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseként megosztott Akadémiai Díjban részesítette Benkő Eleket, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet kutatóprofesszorát, Sándor Klárát, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar tanszékvezető egyetemi tanárát és Vásáry Istvánt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar professor emeritusát A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculio Exaratorum című, magiszteriális könyvük elismeréseként. A kötetet a Bölcsészettudományi Kutatóközpont adta ki, a nyomdai előkészítést pedig a BTK Történettudományi Intézet Tudományos információs osztálya végezte. 

A Magyar Tudományos Akadémia a Kutatóhelyeket Minősítő Tanács javaslata alapján kiemelkedően magas színvonalú tudományos munkája elismeréseként az MTA által Kiválónak Elismert Kutatóhely minősítést adományozta 95 magyarországi tudományos műhelynek és intézménynek. Az erről szóló okleveleket a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székházában 2022. május 4-én szerdán adták át ünnepélyes keretek között a rangos minősítést elnyert kutatóhelyek képviselőinek.

Az MTA 195. ünnepi közgyűlésén a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseként megosztott Akadémiai Díjban részesítette Benkő Elek kutatóprofesszort és az MTA rendes tagjainak sorába választotta.

Az őskori ételek és ételkészítés már régóta foglalkoztatja a tudományt, az ez irányú érdeklődés pedig csak még intenzívebbé és még sokoldalúbbá vált az újabb természettudományos vizsgálatok és kísérleti régészeti módszerek révén. Mi sem mutatja jobban ezt a trendet, mint a kétévente megrendezésre kerülő MΩMOΣ konferencia idei témaválasztása „Őskori ételmódok” címmel. Részben ennek apropóján, részben pedig a 2017 és 2018-ban végzett, elsősorban az edények másodlagos megégését és sérüléseit vizsgáló hamvasztásos kísérletek egyfajta folytatásaként terveztük meg a főzés folyamatának rekonstruálását.

Megjelent intézetünk kutatója, Bollók Ádám B. Szabó Jánossal közösen írott kötete a 9–10. századi magyar történet legfontosabb bizánci forrása, a De administrando imperio (DAI) című 10. századi összeállítás magyar adatainak vizsgálatáról. Az A császár és Áprád népe című kötet a 9. század középső harmadától követi nyomon a Levedi, Álmos és Árpád vezette nép történetét a bizánci összeállítók által munkájukba felvett adatokra támaszkodva.

Kiss Tünde márciusban csatlakozott az Adattár csapatához, ahol az elmúlt évben megkezdett digitalizációs munkákban, az adatrepozitórium fejlesztésében vesz részt.

Az intézet periodikája a régészettudomány és társtudományainak új eredményeit angol és német nyelven teszi közzé. A 37. kötet a kora középkortól a kora újkorig terjedő kutatásainkhoz kötődő közleményekből ad átfogó válogatást, 5 külső és 12 belső munkatárs közreműködésével. A kéziratok gondos szakmai bírálatát külső szaklektorok végezték.

Izrael talán az egy négyzetkilométerre vetítve legtöbb régészt foglalkoztató ország és kiterjedt régészeti hálózattal bír, de vajon milyen kihívással néznek szembe a régészek egy szentföldi kutatás alkalmával? Milyen szerepet töltenek be ma a Szentföldön a ferencesek, akik több mint 800 éve vannak jelen a kereszténység szülőföldjén? A Glossza vendégei ezúttal Bollók Ádám, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint Tóth Vencel ferences atya, szentföldi megbízott voltak. 

Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának rangos folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of the National Academy of Sciences) látott napvilágot – magyar kutatókkal együttműködésben – egy, az európai őskori közösségek egészségi állapotát elemző tanulmány. A cikk azt a kérdést vizsgálja, hogy a gyűjtögető életmódról az élelemtermelésre való áttérés milyen hatással volt az emberek egészségi állapotára.

A Dombóvártól (Tolna megye) északra található késő római kori pannóniai belső erőd és környezetének kutatása nagy múltra tekint vissza. Soproni Sándor, majd Tóth Endre vezetésével évtizedeken keresztül folytak ásatások a területen, később pedig roncsolásmentes módszerekkel, elsősorban a légirégészet segítségével sikerült újabb információkat szerezni a lelőhely szerkezetéről.