A Régészet Napja alkalmából intézetünk és a Kuny Domokos Múzeum szervezésében Tatán egy különleges középkori sétán vehetnek részt az érdeklődök Kovács Bianka Gina vezetésével.

Újabb kutatóval bővült Intézetünk. Fiatal kutatói ösztöndíjasként, 2022. január 1-jével csatlakozott a Régészeti Intézethez Fülöp Kristóf.

Az őskori ételek és ételkészítés már régóta foglalkoztatja a tudományt, az ez irányú érdeklődés pedig csak még intenzívebbé és még sokoldalúbbá vált az újabb természettudományos vizsgálatok és kísérleti régészeti módszerek révén. Mi sem mutatja jobban ezt a trendet, mint a kétévente megrendezésre kerülő MΩMOΣ konferencia idei témaválasztása „Őskori ételmódok” címmel. Részben ennek apropóján, részben pedig a 2017 és 2018-ban végzett, elsősorban az edények másodlagos megégését és sérüléseit vizsgáló hamvasztásos kísérletek egyfajta folytatásaként terveztük meg a főzés folyamatának rekonstruálását.

Mosaburg/Zalavár-Vársziget tervszerű régészeti kutatása közel 70 éve kezdődött meg. Az 1994 óta a Régészeti Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében, Szőke Béla Miklós és Ritoók Ágnes vezetésével folytatott munkálatok a Karoling- és Árpád-kor jelentős fejezeteibe engednek bepillantást. Az ELKH Titkárság támogatásával 2022–2025 között a kutatások egy részének lezárása és az eddigi eredmények közlése valósulhat meg.

Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke adta át az Akadémia 195. ünnepi közgyűlésén az MTA rangos elismeréseit. Az MTA Elnöksége kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseként megosztott Akadémiai Díjban részesítette Benkő Eleket, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet kutatóprofesszorát, Sándor Klárát, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar tanszékvezető egyetemi tanárát és Vásáry Istvánt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar professor emeritusát A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculio Exaratorum című, magiszteriális könyvük elismeréseként. A kötetet a Bölcsészettudományi Kutatóközpont adta ki, a nyomdai előkészítést pedig a BTK Történettudományi Intézet Tudományos információs osztálya végezte. 

A Magyar Tudományos Akadémia a Kutatóhelyeket Minősítő Tanács javaslata alapján kiemelkedően magas színvonalú tudományos munkája elismeréseként az MTA által Kiválónak Elismert Kutatóhely minősítést adományozta 95 magyarországi tudományos műhelynek és intézménynek. Az erről szóló okleveleket a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székházában 2022. május 4-én szerdán adták át ünnepélyes keretek között a rangos minősítést elnyert kutatóhelyek képviselőinek.

Az MTA 195. ünnepi közgyűlésén a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseként megosztott Akadémiai Díjban részesítette Benkő Elek kutatóprofesszort és az MTA rendes tagjainak sorába választotta.

Az avarok csaknem 250 éven át uralták Kelet-Közép-Európa nagy részét. Ázsiából érkeztek a Kr. u. 6. században, azonban az ókori szerzők és a modern történészek egyaránt vitatták és vitatják származásukat. Felmerült, hogy a Zsuanzsuan Birodalom leszármazottai, akiket Kína félelmetes ellenségeiként ismerünk, de az is, hogy egyes csoportjaik Közép-Ázsiából, illetve Kelet-Európából származhatnak. A rangos Cell élettudományi szaklapban április elején megjelent az avar kori elit genetikai kutatásának újabb eredményei bemutató tanulmány, amely itt olvasható. A kutatásban és a tanulmány elkészítésében részt vett a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézete és Régészeti Intézete is.

Az ELKH CSFK Földrajztudományi Intézet által kiadott „Hungarian Geographical Bulletin” című folyóirat 2022/1-es számában jelent meg Intézetünk fiatal kutatójának, Szelepcsényi Zoltánnak az elsőszerzőségével egy tanulmány, amely a Kárpát-régió egy esettanulmányaként azt vizsgálja, hogy milyen hatékonysággal becsli a napfénytartam-adatokat a Yin (1999) által javasolt séma és annak egy olyan variánsa, amelyet a paleokörnyezeti vizsgálatokban való alkalmazhatóság indokol.

Megjelent intézetünk kutatója, Bollók Ádám B. Szabó Jánossal közösen írott kötete a 9–10. századi magyar történet legfontosabb bizánci forrása, a De administrando imperio (DAI) című 10. századi összeállítás magyar adatainak vizsgálatáról. Az A császár és Áprád népe című kötet a 9. század középső harmadától követi nyomon a Levedi, Álmos és Árpád vezette nép történetét a bizánci összeállítók által munkájukba felvett adatokra támaszkodva.