Zalavár-Várszigeten a brno-i Masaryk Egyetem Régészeti és Muzeológiai Tanszékének munkatársai 2010-ben, majd 2015-ben magnetométeres méréseket végeztek, amelyeket kilenc kisebb egységnél georadar (GPR) mérésekkel is ellenőriztek. A Vársziget központi részének nyugati oldalán és keleti szárnyán, az egész szigetnek mintegy kétharmadán (kb. 10 ha) elvégzett roncsolásmentes vizsgálatok célja az volt, hogy a régészeti feltárások alapján rekonstruált települési szerkezetet és annak változásait hitelesítsék, illetve kiegészítsék.

^{A Vársziget geofizikai felmérése}

Az eredmények megerősítették az ismételt terepjárások alapján már gyanított, de nem bizonyított valóságot: a Vársziget teljes területe sűrűn lakott volt. Mivel a felszíni leletek alapján a kora Árpád-korban és a középkorban ezek a szigetrészek már nem, vagy alig voltak lakottak, a roncsolásmentes vizsgálatokkal feltárt települési maradványok túlnyomó része biztosan a Karoling-kort jelezte. A Vársziget tehát településtörténetileg valóban a 9. században élhette fénykorát, amikor a Karoling birodalom legkeletibb grófságának székhelye, egyházi térítő központja és a keleti frank király pannóniai rezidenciája állt itt.

^{A magnetométeres felmérés eredményeinek interpretációja (forrás: Milo et al. 2021)}

A mérések elemzését Peter Milo, Tomaš Tencer és Michal Vagner végezte el, történeti és régészeti értékelésüket a Zalavár-Vársziget kutatását végző régészek, Szőke Béla Miklós (ELKH BTK Régészeti Intézet), Ritoók Ágnes és Gergely Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum) készítette. A tanulmány a Slovenska Archeológia legújabb számában jelent meg.

A megjelent tanulmány IDE kattintva érhető el!  

Szőke Béla Miklós