„Csonkatoronyból Múzeum” címmel nyílt jubileumi kiállítás a Dunaföldvári Várban, a vár múzeummá válásának 50. évfordulója alkalmából. A tárlat nemcsak az elmúlt fél évszázad kulturális és közösségi életét idézi meg, hanem a vár több évszázados történetébe és kutatásának múltjába is betekintést nyújt.
A bemutatott régi fényképek, archív dokumentumok és légifelvételek révén a látogatók egyszerre találkozhatnak a vár történetével, tudományos feltárásának emlékeivel, valamint a kutatók – köztük Intézetünk egykori munkatársa, Miklós Zsuzsa és kollégája Nováki Gyula – örökségével. A kiállítás 2026. május 21. és november 7. között látogatható.

A Dunaföldvári Vár helye már az őskorban stratégiai jelentőségű volt: a Duna fölé magasodó löszdomb természetes védelmet biztosított, ezért a területet több korszakban is megerősítették. Régészeti kutatások bronzkori, római kori és népvándorlás kori leleteket is feltártak, ami azt mutatja, hogy a magaslat évszázadokon át lakott és védett hely lehetett.

A középkorban itt alakult ki a bencés apátság és a település magja. A 12. századtól működő bencés apátság jelentős egyházi és hiteleshelyi központ volt. A ma is álló Csonka- vagy Török-torony feltehetően a 16. század elején épült, reneszánsz részletei a simontornyai vár építészeti kapcsolatait idézik.

A török korban Dunaföldvár a dunai átkelő miatt kiemelt katonai szerepet kapott. A korabeli leírások szerint erős palánkvár védte, mély árkokkal és kaputornyokkal. Evlia Cselebi 1663-ban a Duna menti egyik legerősebb palánkvárként írta le. A ma ismert Csonkatorony ekkor a vár központi, meghatározó épülete volt.

©MTA – ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet Adattára: TVM_186_ dunafoldvar_var.jpg, Prehistoric and Medieval Fortifications in Tolna County,
https://hdl.handle.net/21.15109/ARP/MYMUGY/CZ4SMT, ARP, V4

A 20. századi kutatások során Kozák Éva régészeti feltárásai teremtették meg a Dunaföldvári Vár tudományos feldolgozásának alapjait, amelyet később Miklós Zsuzsa és Nováki Gyula munkássága emelt országos jelentőségűvé. Közös kutatásaik elsősorban a földvárak, középkori erődítések és sáncvárak vizsgálatára irányultak, különösen a Dunántúl és a Duna mente térségében. Terepbejárásaik és dokumentációik ma is alapvető forrásai a magyar várkutatásnak. Kiemelkedő jelentőségűek Miklós Zsuzsa légifotói, amelyek új nézőpontból tették értelmezhetővé a sáncok, erődítések és az egykori településszerkezet nyomait.

A kiállítás különleges időutazásra hívja a látogatót: egyszerre idézi meg a vár történeti múltját, kutatásának emlékeit és azt a sajátos szellemiséget, amely a Dunaföldvári Várat generációk számára meghatározó emlékhellyé tette.

További információ: Dunaföldvári Vár – jubileumi kiállítás