Hogyan dolgoznak együtt a régészek és az archeogenetikusok? Milyen módszertani és értelmezési kihívásokkal kell szembenézniük a kutatások során, és vajon miként kapcsolhatók össze a genetikai adatok a régészeti leletekkel? Hogyan értelmezhetjük a tudományos cikkekben publikált komlpex tudományos eredményeket?

Glossza adásának vendégei Gyuris Balázs, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa, archeogenetikus és molekuláris biológus, akinek kutatási területe a Kárpát-medence népvándorlás és kora középkorának humán genetikai kutatása, valamint Langó Péter, az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet tudományos munkatársa, akinek kutatásai többek között a magyar koratörténetre és a honfoglalás korára fókuszálnak.

2026 01 19 glossza kep1    2026 01 19 glossza kep2    2026 01 19 glossza kep3

Az archeogenetikai kutatások már az 1980–1990-es évektől megindultak, de igazán a kétezres évek második évtizedében vettek lendületet. Magyarországon Raskó István indította el ezeket a kutatásokat egy nyertes projekt keretében, majd 2003-ban az MTA Régészeti Intézet keretein belül hoztak létre egy archeogenetikai labort többek között Bálint Csanádnak, az intézet akkori igazgatójának és Mende Balázsnak, az intézet antropológus munkatársának köszönhetően. Régészként ehhez a munkához kapcsolódott Langó Péter, akihez a korai genetikai kutatásokhoz szükséges minták felkutatása tartozott. Később Türk Attila új ásatások kezdeményezésével segítette a kutatást ígéretes lelőhelyek bekapcsolásával. Ez az időszak különösen kedvező volt e kutatások elvégzésére, hiszen az oroszországi expedíció nem ütközött korlátozásokba, és a technikai infrastruktúra is fokozatosan kiépült. A későbbiekben a technológia fejlődése új mintavételi stratégiákhoz vezetett, valamint a teljes genom vizsgálata mind a régészek, mind az archeogenetikusok oldaláról új kérdésfelvetéseket és elemzési területeket eredményezett. Tudomány- és intézménytörténeti szempontból újabb lényeges fordulópontot jelentett, amikor az Archeogenomikai Kutatóintézet 2021-ben – a Régészeti Kutatóintézetből kiválva – önálló intézetként kezdte meg működését.

Az utóbbi évek fontos archeogenetikai eredményei ellenére a magyar őstörténet kérdései iránti, érthetően felfokozott várakozást némiképp fékezi, hogy az archeogenetikai kutatás inkább egy hosszú távú futáshoz hasonlítható. A mintavételek elvégzése, a laboratóriumi vizsgálatok lefolytatása, a bioinformatikai feldolgozás és az archeogenetikai elemzés egyaránt hosszadalmas, időigényes folyamatok. Ahhoz tehát, hogy a magyar őstörténet genetikai vonatkozású kérdéseiről teljesebb képet kapjunk, még időre van szükség.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a komplexebb modellezések a kutatási projektekben összetettebb eredményeket hoznak, amelyeket több tudományterület képviselőinek bevonásával kell értelmezni és szintetizálni. A különböző diszciplínák módszereinek megértése, valamint korlátaik felismerése szintén időigényes, ami ugyancsak meghosszabbítja az eredmények összefésülését.

A tudományos eredmények interpretációjának nehézsége mellett azt is érdemes megjegyezni, hogy a magyar őstörténet mindig is sorskérdésként jelent meg a magyar társadalomban, és az ebből fakadó felfokozott érdeklődésben a mindenkori politikai környezet is megpróbálta a maga számára megfelelő hangsúlyokkal értelmezni az eredményeket, befolyásolva ezzel a tudományos kérdésfeltevéseket is. Nem véletlen tehát, hogy a tudományos műhelyek igyekeznek eredményeiket folyamatosan és dinamikusan közölni. Ezek sokszor még az alapkutatások eredményeinek publikálását jelentik, ám ezzel párhuzamosan természetesen törekednek ezek szintézisére is, ahogyan azt például a nemzetközi HistoGenes-projektben is célul tűzték ki.

Az ELTE Archeogenomikai Kutatóintézet aktuális kutatásairól és tudományos eredményeiről honlapjukon és Facebook-oldalukon lehet tájékozódni. Legújabb nemzetközi publikációjuk eredménye A DNS útja az Uráltól a Kárpát-medencéig című filmen is megtekinthető.

Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársa, és Szilágyi Zsolt, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa.

Glossza 88. adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.