Hogyan nézhetett ki eredeti pompájában egy kora bizánci ötvösműhely remekműve? Milyen kulturális kapcsolatrendszer tárul fel egy ötvöstárgy színes berakásainak archeometriai elemzésével? Mennyire komplex jelentéstartalmat közvetít a bizánci császári udvarból származó státuszszimbólum? Többek között ezekre a kérdésekre adnak választ Mitcsenkov-Horváth Eszter, intézetünk tudományos munkatársának vezetésével megvalósuló kutatás új eredményei. A tudományos együttműködésben Aradi László Előd, Bendő Zsolt, Váczi Tamás geológusok, valamint Rácz Zsófia régész vettek részt.

A kunbábonyi övcsat kiemelkedő helyet foglal el az avar kor régészetében. Tulajdonosának, az avar elit egyik legprominensebb alakjának társadalomban betöltött kulcsszerepét és összetett kapcsolati hálóját régészeti és archeogenomikai eredmények illusztrálják. A most megjelent tanulmány rávilágít: az eddig ismert leggazdagabb avar temetkezésből származó kora bizánci ékszer amellett, hogy státuszszimbólumként szolgált egy barbár vezető számára, a klasszikus világ legmagasabb rangú uralkodói pompájának képviselője is egyben (1. ábra).

^{1. ábra: A kunbábonyi csat (Katona Józseuf Múzeum, Kecskemét) a vizsgálat idején (a szerző fotói)}

A csat — fél évszázaddal ezelőtti előkerülése óta — mind a hazai, mind a nemzetközi kutatás érdeklődésének középpontjában áll. Tudományos értékelését régészeti, művészettörténeti és archeometriai szempontok határozták meg. Interdiszciplináris feldolgozásának legújabb állomása — egy nemzetközi kutatási projekt keretében — az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdődött egy évtizede, és egy publikációs ösztöndíjpályázat keretében zárult a napokban. A Q1-es besorolású Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban megjelent cikk a kora középkori kultúrtörténetet gazdagító, tudományos mérföldkő.

Maga a csat egy lenyűgözően összetett műalkotás. Ornamentikája, a kora bizánci művészet egzotikus, szimbolikus és absztrakt elemeit ötvözve gazdag és szerteágazó jelentéstartalmat közvetít. Jelentőségét fokozza a felhasznált nyersanyagok értéke és a bizánci császári műhelyhez köthető egyedi kialakítása. A tanulmány szerzői által elvégzett teljeskörű technológiai és anyagvizsgálat a tárgy újraértelmezéséhez vezetett, a kora bizánci művészet, kézművesség és esztétika kontextusába ágyazva.

Az anyag, a forma és a funkció összefüggéseinek felismerésével a csat ma abban a minőségében érzékelhető, amiben viselője és tágabb közössége láthatta a Kr. u. 7. század elején. Fizikai állapotának folyamatos romlását kompenzálva elkészült a tárgy feltételezett eredeti megjelenésének digitális rekonstrukciója, ily módon őrizve meg a mesterművet az örökkévalóság számára. A tanulmány részét képező látványos grafika Mészáros Nóra, intézetünk munkatársának érdeme (2. ábra).

^{2. ábra: A csat eredeti színvilágának digitális rekonstrukciója (grafika: Mészáros N.)}

A feltárt polikrómia a császári udvarra jellemző színvilágot tükrözi, és fontos viszonyítási pont a bizánci ötvösség esztétikai elveinek meghatározásában. A csattest közepébe ágyazott különleges díszítőelem pedig valójában egy ékkövekből (lápisz lazuliból, malachitból, magnezitből) összeállított intarzia, amely késő ókori hagyományokat ötvözve a reneszánsz kori ún. commesso előfutárának bizonyul (3. ábra). Ötvöstárgyon való alkalmazása teljesen újszerű és egyedülálló a maga korában, nemcsak a Kárpát-medencében, de a késő antik, kora bizánci Európában és a mediterrán térségben is. Mindez megerősíti a tárgy készítési helyének a konstantinápolyi bizánci császári udvarhoz kötését.

^{3. ábra: A csat különféle ékkő- és üvegberakásai optikai mikroszkópos nagyításban (a szerző fotói)}

A színes üveg- és ékkőberakások meghatározásával, a csat eredeti színvilágának és ornamentális kompozíciójának rekonstruálásával korábban ismeretlen figurális elemeket és geometriai mintákat sikerült feltárni, amelyek új megvilágításba helyezték a tárgy sajátos művészi koncepcióját és stiláris hagyományait (4. ábra). A gránát nyersanyag geokémiai osztályozása a proveniencia meghatározását célozta, megalapozva a gránátbeszerzés és kereskedelem rekonstruálását (5. ábra). A gránátok feldolgozására irányuló technológiai megfigyelések szintén betekintést nyújtottak a készítés folyamatának szervezeti kereteibe, kitérve a kézművesek specializációjára, valamint az egyes kézműves szakmák közötti, illetve szakmán belüli kooperációra. A fémmegmunkálás részleteinek integrált jellemzése lehetővé tette a kora bizánci ötvösművészet más példáival való rokonság feltárását. Az eredmények a készítés körülményeinek és színtereinek, valamint ezzel összefüggésben a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok hálózatának mélyebb megismerését szolgálták.

^{4. ábra: A csatot díszítő motívumok technológiai részletei optikai mikroszkópos nagyításban (a szerző fotói)}

^{5. ábra: A potenciális gránátlelőhelyek osztályozása és a csat gránátberakásainak kémiai összetétele a pásztázó elektronmikroszkópos (SEM-EDX) adatok alapján (grafika: Bendő Zs.)}

A tanulmány elkészülését a Römisch-Germanisches Zentralmuseum (ma: Leibniz-Zentrum für Archäologie, Mainz, Németország), valamint az MTA kisgyermekes kutatók ösztöndíja támogatta, open access megjelenését az Eötvös Loránd Tudományegyetem tette lehetővé.