2023 decemberében a rangos PLOS ONE folyóiratban jelentek meg az Osztás Anett által 2006–2009 között Alsónyék-Bátaszéken feltárt korai újkőkori (Starčevo-kultúra) településen felszínre került állatcsontokból végzett stabil izotópvizsgálatok eredményei.
A Maria Ivanova-Bieg (Johannes Gutenberg Tudományegyetem) vezetésével a Bécsi Tudományegyetem Régészeti Kutatóintézetében és a mainzi Johannes Gutenberg Tudományegyetem Őstörténeti Karán 2020–2023 között zajló „Farmers without borders: Ecological perspectives on the spread of animal husbandry from the Mediterranean to southeast Europe (6500-5500BC)” nemzetközi projekt keretében végzett kutatás az állati fogak és csontok stabil izotóparányainak (δ13C, δ18O, δ15N) felhasználásával kívánta feltárni Alsónyék első földművelő-állattartó közösségének állattartási stratégiáit.
A vizsgálatok kiindulópontját a Biller Anna Zsófia és Nyerges Éva Ágnes archeozoológusok által feldolgozott újkőkori állatcsontegyüttes adatbázisa képezte, munkájukat a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete és a Bánffy Eszter által 2013–2023 között vezetett Német Régészeti Intézet frankfurti kutatóintézet támogatta. Az adatbázis alapján Gál Erika archeozoológus a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban tárolt állatcsontanyagból kiválogatta a mintavételhez speciális szempontok szerint igényelt állatcsontleleteket. Ennek a munkának az előkészítése és lebonyolítása korábbi munkatársnőnk, Vindus Melinda (Wosinsky Mór Múzeum) segítségével történt. A több tucat, házi- és vadállatból származó vázelemből Mende Balázs, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet igazgatóhelyettese vágta ki a vizsgálatokhoz szükséges mintákat.
1. ábra: A fogzománc δ13C értékeinek változása gímszarvasban (Cervus), vaddisznóban, (Sus18, 19, 20 és 21),
szarvasmarhában (Bos), juhban (Ovis) és sertésben (Sus22) Alsonyék Starčevo korszakában
A Magdalena Blanz (Bécsi Tudományegyetem) elsőszerzőségével megjelent, a romániai újkőkori lelőhelyeken végzett hasonló kutatásokhoz szervesen kapcsolódó tanulmány rámutat, hogy a kb. Kr.e. 5800-5600 között benépesített Alsónyék környezetében a sertések, vaddisznók, a házi- és vadon élő növényevők az év legalább egy részében ugyanazokat a táplálkozási területeket, legelőket használták. Az egyes fajokon belüli változatosság oka az egyedek szintjén jelentkező anyagcsere-változások, az időjárási viszonyok évenkénti változása, a háztartások között eltérő állattartási módszerek és a különleges bánásmódban részesülő egyedek kiválasztása lehetett. A fogakon végzett szekvenciális zománcelemzések szezonális ingadozást mutattak ki a juhok és szarvasmarhák takarmányában, azaz a téli takarmány vagy nyílt környezetben történő legeltetésből, vagy erdei táplálékból, vagy nyári szénával való etetésből, vagy ezek kombinációjából állt (1. ábra). A sertések főként növényi táplálékot fogyasztottak, ami a sertésmaradványok alacsony számával együtt nagyon alacsony intenzitású sertéstartásra utal Alsónyék-Bátaszéken. A Starčevo és lengyeli időszakra (kb. 4800–4300 cal BC) vonatkozó adatok összehasonlítása arra is rávilágított, hogy a Starčevo fázis után az állattartók már csak kisebb mértékben tudtak erdei erőforrásokra támaszkodni, aminek hátterében a fokozódó erdőirtás állhatott (2. ábra).
2. ábra: A stabil szén (δ13C) izotóparány eredményei gímszarvas, vaddisznó és szarvasmarha csontkollagénjében az alsónyéki Starčevo, LBK, Sopot és Lengyel fázisokban
