Az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportja második évi munkáját az MTA Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa ismét kiváló minősítéssel értékelte.

A projekt 2016. július 1-től 2017. június 30-ig tartó, második kutatási évében 23 megjelent (6 magyar, 17 idegen nyelvű), és 12 megjelenés alatt álló (4 magyar, 8 idegen nyelvű) közlemény született meg. Emellett 8 hazai rendezvényen 13 előadásban, továbbá 13 külföldi rendezvényen 19 előadásban számoltak be a program eredményeiről.

A Kiss Viktória vezetésével folyó kutatások legfrissebb eredményeit a program kétnyelvű honlapján követhetjük nyomon, míg a projekt Facebook-oldalán a saját eredmények mellett a bronzkor kutatásához kapcsolódó hazai és nemzetközi hírekből tájékozódhatunk a Kr. e. 3-2. évezred történetéről.

Szívből gratulálunk a kutatócsoport vezetőjének, minden tagjának, és együttműködő partnerének!

Nagy örömmel adjuk hírül, hogy a két évente megrendezésre kerülő Shanghai Archaeology Forum világ-térképére idén egy kis dunántúli falu neve is felkerült. Intézetünk Alsónyék-projektjét a világ tíz legjobb kutatási programja közé választották a Field Discovery kategóriában, és egy megtisztelő díjjal jutalmazták. A Kr. e. 6–5. évezredben folyamatosan lakott újkőkori lelőhely komplex régészeti feldolgozása 2009 óta folyik a Régészeti Intézet Ősrégészeti témacsoportja tagjainak aktív összefogásával, széles hazai és nemzetközi együttműködésben, 2013 óta a Német Régészeti Intézet Römisch-Germanische Kommission részvételével.

Ez a díj nagy elismerés, ami egyaránt szól az MTA BTK Régészeti Intézet és a Német Régészeti Intézet budapesti kutatóhelye közötti intenzív tudományos, logisztikai együttműködésnek, a négy éve folyamatos anyagi támogatásból fakadó személyi lehetőségeknek és a nemzetközi kapcsolati háló közös kiterjesztésének. Elsősorban azonban a projektben dolgozó számos kutatónak szól az elismerés, egy intenzív és összehangolt munka vezetett a sikerhez.

Munkánk eredményeiről eddig több mint 30 tanulmányban, valamint számos konferencián is beszámoltunk. Az elmúlt években több nemzetközi pályázatban is részt vett az alsónyéki kutatócsoport, melyekben a hagyományos régészeti megközelítések mellett különféle természettudományos módszerek is előtérbe kerültek, úgy mint az archeogenetika, a bioarcheológia, vagy a radiokarbon keltezés.

A kutatócsoport tagjainak (Biller Anna, Köhler Kitti, Marton Tibor, Mende Balázs, Miklós Eszter, Nyerges Éva, Oross Krisztián, Osztás Anett, Szécsényi-Nagy Anna, Vindus Melinda és Zalai-Gaál István) nevében a rangos elismerést 2017. december 8-án Bánffy Eszter a Német Régészeti Intézet frankfurti kutatóintézetének igazgatója, az MTA BTK Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója vehette át Shanghai polgármesterétől és az akadémia elnökétől.

A Régészeti Intézet (akadémiai támogatással) újjávarázsolt antik szekrénye (a vári Intézetben Szőke Béla szobájában volt) a napokban visszaérkezett a BTK-ba. Mérete miatt elhelyezésére az 1. emeleti aulában került sor, az üveges szekrényben a Régészeti Intézet legújabb kiadványai láthatóak majd.

2017. november 24-én, pénteken 11 órakor kerül sor a "Magyarország régészeti topográfiája. Múlt, jelen, jövő" című tanulmánykötet bemutatójára. A bemutató helyszíne az MTA Humántudományok Kutatóháza földszinti előadóterme (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4).

A részletes program a meghívóban olvasható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az Ibériai-félsziget újkőkori, rézkori és kora bronzkori emberi maradványainak anyai génállományán végzett vizsgálatok legfrissebb eredményeit olvashatjuk a Scientific Reports 2017. november 15-én megjelent tanulmányában. Kurt W. Alt mainzi kutatócsoportja 2011–2015 között 57 lelőhelyről 318 csontvázból vett mintát számos spanyol és portugál partner közreműködésével. A kutatás a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával valósult meg, Kurt W. Alt és Wolfgang Haak vezetésével. A most közölt 215 új mitokondriális DNS profilt Intézetünk munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna értékelte.
Az Ibériai-félsziget neolitizációja a genetikai adatok alapján eltért a Kárpát-medencében tapasztalt folyamatoktól. Az első földművesek, akik genetikailag visszavezethetőek a Közel-Keletre, feltételezhetően a félsziget északnyugati területeit érték el először Kr. e. 5700 körül. Innen a félsziget déli és nyugati területei felé terjeszkedve gyorsan keveredni kezdtek az őslakos vadászó-gyűjtögető népességgel. A rézkor idejére a félsziget genetikai képe egységesedett, a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség aránya elérte a 27%-ot. Érdekesség, hogy egy-egy rézkori anyai genetikai vonal a félsziget belső területein észak-afrikai kapcsolatokra utal. A rézkor végi harang alakú edények kultúrájának időszakában a mitokondriális DNS nem jelez nagyobb népmozgást, a népesség folytonossága a vizsgált 4000 év során megerősítést nyert. Az adatsor az Ibériai félsziget őskori populációs szintű eseményeinek minden eddiginél részletesebb rekonstrukcióját tette lehetővé. A vizsgálatok teljes genom szinten a jénai MPI Science of Human History-ban folytatódnak.

Az Ibériai-félsziget újkőkori, rézkori és kora bronzkori emberi maradványainak anyai génállományán végzett vizsgálatok legfrissebb eredményeit olvashatjuk a Scientific Reports 2017. november 15-én megjelent tanulmányában. Kurt W. Alt mainzi kutatócsoportja 2011–2015 között 57 lelőhelyről 318 csontvázból vett mintát számos spanyol és portugál partner közreműködésével. A kutatás a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával valósult meg, Kurt W. Alt és Wolfgang Haak vezetésével. A most közölt 215 új mitokondriális DNS profilt Intézetünk munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna értékelte.
Az Ibériai-félsziget neolitizációja a genetikai adatok alapján eltért a Kárpát-medencében tapasztalt folyamatoktól. Az első földművesek, akik genetikailag visszavezethetőek a Közel-Keletre, feltételezhetően a félsziget északnyugati területeit érték el először Kr. e. 5700 körül. Innen a félsziget déli és nyugati területei felé terjeszkedve gyorsan keveredni kezdtek az őslakos vadászó-gyűjtögető népességgel. A rézkor idejére a félsziget genetikai képe egységesedett, a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség aránya elérte a 27%-ot. Érdekesség, hogy egy-egy rézkori anyai genetikai vonal a félsziget belső területein észak-afrikai kapcsolatokra utal. A rézkor végi harang alakú edények kultúrájának időszakában a mitokondriális DNS nem jelez nagyobb népmozgást, a népesség folytonossága a vizsgált 4000 év során megerősítést nyert. Az adatsor az Ibériai félsziget őskori populációs szintű eseményeinek minden eddiginél részletesebb rekonstrukcióját tette lehetővé. A vizsgálatok teljes genom szinten a jénai MPI Science of Human History-ban folytatódnak.

Az újkőkor előtt Európában élt vadászó-gyűjtögető  jégkori vadászok és az első európai földművesek kapcsolatai vizsgálja a Nature 2017. november 8-án megjelent tanulmányában a Harvard Medical School Genetika Tanszéke az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumával közösen.

Az új tanulmány célja, hogy modellezze az őskori európai populációk – az őslakos vadászó-gyűjtögetők és a később érkező földművesek – genetikai kapcsolatait, interakcióit. David Reich (Harvard Medical School, Boston) vezetésével a munkacsoport olyan kérdésekre kereste a választ, hogy vajon a földművesek már a vándorlásuk során keveredtek-e az őslakosokkal. Hogyan, milyen ütemben történhetett a keveredés a két populáció között Európa különböző vidékein? A korábbi tanulmányok megállapításai általános érvényűek-e, vagy csupán lokális esettanulmányokként értelmezhetőek? Megkülönböztethetők-e genetikai alapon a közös anatóliai eredetű, Európában szétszóródott földműves populációk?

A korábbi, a mitokondriális DNS vizsgálatából született eredményekre építve a kutatók a sejtmagi DNS nagy felbontású tipizálásával tovább vizsgáltak egy-egy sorozat emberi csontmintát a Kárpát-medencéből, a Közép-Elba vidékről és az Ibériai-félszigetről. Mark Lipson matematikus (Harvard Medical School, Boston) és Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus (MTA BTK RI) elsőszerzőségével most közölt 130 új, genomszinten elemzett emberi minta közül 90 Magyarország területéről származik. A hazai mintasort – amely jelenleg a legrészletesebb az egész világ őskori genetikai kutatását tekintve – a magyarországi régész és antropológus szakma és számos múzeum és gyűjtemény segítségével úgy alakította ki a Régészeti Intézet munkacsoportja, hogy reprezentatív legyen szinte valamennyi újkőkori és rézkori régészeti kultúrára és időszakra, a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. A magyarországi minták elsődleges feldolgozása (a DNS kinyerése és úgynevezett DNS-könyvtár készítése) az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában történt.

Magyarországról a kutatásban részt vettek az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum, az egri Dobó István Múzeum,  a debreceni Déri Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke, a Pécsi Tudományegyetem és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai.

Az eredményekről bővebben az mta.hu oldalán olvashatunk.

2017. november 10-én, pénteken 11 órakor a Durhami Egyetem Régészeti Tanszék Marie Sklodowska-Curie egyéni ösztöndíjas kutatója, az EX-SPACE projekt vezetője Claudio Cavazzuti  tart előadást Intézetünkben

"Bronze Age mortuary practices, demography and mobility patterns in Northern Italy" címmel.

Az előadás szűkebb témája Észak-Olaszország bronzkori temetkezéseinek összetett, régészeti és bioarcheológiai szempontú vizsgálata, módszertani szempontból más korszakok kutatói számára is tartogat érdekességet.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Konferencia – végleges program és absztrakt kötet

A különböző korok közösségei sokféle módon alakították maguk körül a tájat, különféle gazdasági, társadalmi, politikai vagy vallási szempontok szerint. Az egymást követő generációk tovább építették a „történeti tájat“, és e változások egymásra rétegződésével vált maga a táj is több korszak nyomát magán viselő, összetett régészeti jelenséggé.

        Az elmúlt évtizedekben a magyar kutatás gyakran fordult a régészeti jelenségek táji értelmezése felé, és járult hozzá a tájrégészet hazai megerősödéséhez. Mostanra időszerűvé vált az eddig elért eredmények összegzése és a kutatás jövőbeli feladatainak áttekintése egy széles együttműködésben megvalósuló konferencia keretein belül. A rendezvény kettős célt szolgál: egyrészt bemutatja a korábbi hazai kutatások legfontosabb tendenciáit, másrészt áfogó körképet nyújt a legfrissebb projektekről, eredményekről és célkitűzéseikről a hazai és nemzetközi kutatás keretei között. A konferencián sorra kerülő kerekasztal beszélgetések lehetőséget nyújtananak a tájrégészet különböző irányzataival foglalkozó szakemberek közti eszmecserére, és a szakterületek kérdésfeltevéseinek, módszereinek kölcsönös megismerésére is.

A konferencia végleges programja ITT tekinthető meg!

A konferencia absztrakt kötete  ITT tölthető le! Köszönjük az előadóknak az együttműködést!

 Érdeklődni az alábbi email-címeken:

A "Magyarország Régészeti topográfiája – Múlt, jelen, jövő" című konferencia tanulmánykötete hamarosan megjelenik.

 A könyvbemutatót  2017. november 24-én, pénteken 11 órától tartjuk a IX. kerület Tóth Kálmán u. 4. földszinti nagy teremben.

 A meghívó készül, addig is kérjük, hogy írják be a naptárukba ezt az eseményt.

 Mindenkit szeretettel várunk!