A járványhelyzet enyhülésével újraindult az ÁsaTalk podcast adássorozata is. Az ÁsaTalk 9. részében Kiss Viktória és Kulcsár Gabriella voltak a vendégek, akikkel a Kr. e. 3. és 2. évezred, a kora és középső bronzkor történetéről, a korszakot jellemző változásokról beszélgettek. A beszélgetés fő témáját a Lendület Mobilitás Kutatócsoport kutatásai adták, amelyből megtudtuk, hogy egyéni sorsokat is képesek vagyunk megismerni egy temetkezés kapcsán, illetve még az adás elején kitértek a Régészet Napja programjaira is.

Az új rész elején a Régészet Napja programjairól is szó esett, az összes programot a Régészet Napja honlapján lehet elérni.
https://www.facebook.com/asatalkpodcast/videos/340877566899350/?epa=SEARCH_BOX
https://regeszetnapja.hu/

Az egyének kutatásának lehetőségeiről Kiss Viktória egy Balatonakaliban megtalált férfisír bemutatásával beszélt.
https://www.facebook.com/asatalkpodcast/videos/391010188521986/

Erről bővebben a kutatócsoport honlapján olvashatunk.
http://mobilitas.ri.btk.mta.hu/?media=megtestesult-bronzkor-1-1-a-balatonakali-fonok&lang=hu

Az adás során számos téma került még terítékre, a teljes adás meghallgatható

🔊Soundcloudon:
https://soundcloud.com/asatalkpodcast/asatalk-9-resz-a-kora-kozepso-bronzkor-avagy-lenduletbe-jovunk?fbclid=IwAR1oxD0BnMQ44Q08RCmqyK61QtRxzMlP66Ent9Bu_ZZEfL-NZpXGI4cfj7g

🎙Spotifyon:
https://open.spotify.com/episode/6YJRdCbMNeN6i5GNf7exB2?si=NrfBFdBjRPeEyC8QacEwPg&fbclid=IwAR0zqyrUOyZZaXxV5Sej2KuamVYYUeto_
cNErOt9CBOt15mpnuUtqqkLUGA

Megjelent Intézetünk folyóiratának legújabb, 33. száma. A kilenc, újkőkortól a középkorig ívelő tanulmányt magában foglaló Antaeus kötet részletes tartalma itt olvasható.

Megjelent az MTA BTK Régészeti Intézet idegen nyelvű évkönyve, az Antaeus  34. (2016) kötete:  

Beyond archaeological finds and sites: multidisciplinary research projects in Hungary II.

A kötetben közzétett tanulmányok (a tartalom itt látható) az elmúlt két évtizedben végzett nagy projektek egy részének eredményeit foglalják össze multidiszciplináris eszközök felhasználásával; a régészeti leleteket többek között környezettörténeti, archeometriai és statisztikai elemzési módszerekkel kiegészítve értelmezik. Emellett különös hangsúllyal foglalkoznak elméleti kérdésekkel, a kulturális kapcsolatrendszerek, leletcsoportok elemzésével, hogy a Kárpát-medence tágabb környezetének történeti és régészeti viszonyrendszerét mind teljesebb kontextusban ismertessék meg.

A beszámolók első fele (Beyond archaeological finds and sites: multidisciplinary research projects in Hungary I.) az Antaeus előző, 33. (2015) számában jelent meg – a tartalom itt látható. 

Múlt heti könyvbemutatónkon a Magyarország Régészeti Topográfiája. Múlt, jelen, jövő / Archaeological Topography of Hungary. Past, Present and Future című kötetet  Benkő Elek intézetigazgató, az MTA levelező tagja mutatta be, ebből idézünk:  
"Az 571 lap összterjedelmű, 53 szerző 37 tanulmányát tartalmazó kötet Magyarország egyik legnagyobb régészeti vállalkozása, a Magyarország Régészeti Topográfiája c. projekt és könyvsorozat korszerűsítése és napjaink igényeihez történő alakítása kérdéskörét elemzi. Előzménye egy nagy szakmai összefogással megszervezett, nagy érdeklődés mellett lebonyolított, azonos című budapesti konferencia volt, amely 2015. május 11–13. között zajlott, abból az alkalomból, hogy az MRT első kötete 50 évvel ezelőtt jelent meg.
A konferencia és az eredményeit felölelő tanulmánykötet legfontosabb tanulsága, hogy széles körű szakmai és intézményi összefogással meg lehet teremteni a jövő digitális topográfiáját. Jóllehet az MRT elsőrendűen a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetéhez kötődő program, a hazai örökségvédelem, a kutatás és az egyetemi oktatás jelen adottságai közepette magától értetődő volt a kezdeményezés a munka tágabb keretek között történő folytatására.
A kötet tartalmaz tudomány- és kutatástörténeti elemzéseket az MRT előzményeiről és a gyűjtés régi gyakorlatáról, egy-egy terület konkrét régészeti topográfiai kutatásáról, új módszerek alkalmazásáról szóló beszámolókat (Aquincum, Csepel-sziget, Brigetio, Ménfőcsanak, Decs-Ete, Berzence, Hajós és Császártöltés térsége, Szendrői-medence,  Tolna megye, Szolnok megye/Tiszazug, Békés megye/gyulai és sarkadi járás), egy-egy régészeti korszak (késő rézkor, kora népvándorlás kor) topográfiai kutatási eredményeit, a speciális topográfiákkal (halomkataszter, a római limes topográfiája, középkori utak topográfiája, vártopográfia, iparrégészeti topográfia, légirégészeti topográfia) kapcsolatos munkákat, a határon túli területekkel közös kutatásokat bemutató tanulmányokat, kiemelkedő számban örökségvédelmi kérdésekkel, valamint a beruházások tervezését, illetve a megelőző feltárásokat segítő módszerekkel (ERD, prediktív modellezés) foglalkozó írásokat, végül a korszerű európai gyakorlathoz és a jövő topográfiájához kapcsolódó tanulmányokat.
A szerkesztést az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai (Benkő Elek, Bondár Mária és Kolláth Ágnes) végezték. A hosszadalmas szerkesztői munka magában foglalta az egyes tanulmányok szakmai és stiláris revízióját, a szakirodalom aktualizálását és pontosítását, a minél részletesebb, kifejező képanyag összeállítását, a konferencián elhangzott, de írásban végül nem rögzített részletek pótlását és a legfontosabb tanulságokat összefoglaló, részletes bevezető megírását. Az egyes tanulmányokat a szokásosnál részletesebb angol nyelvű rezümék és angol nyelvű képaláírások egészítik ki, hogy a kötet határainkon túl is használható legyen. A terjedelmes képanyag nyomdai előkészítését, esetenként átszerkesztését és átrajzolását a Régészeti Intézet grafikusa, Szinyei Viktor végezte. Célkitűzéseinknek megfelelően a kötet borítója egyesíti az MRT borítók hagyományát a korszerű kutatás új módszereivel és képi ábrázolásaival.
A kiadást a kulturális örökségvédelemért is felelős Miniszterelnökség, valamint a Magyar Tudományos Akadémia támogatta. Alapvető segítségük nélkül ez a vaskos kötet nem jelenhetett volna meg.
A tördelést és a nyomdai előkészítést az Archaeolingua Kiadó végezte, a nyomtatás a PrimeRate digitális nyomdában történt, gondos szakmai munkával."

A kötet tartalma ITT tekinthető meg és megvásárolható az alábbi címen:

Archaeolingua Alapítvány
1067 Budapest, Teréz krt. 13. II. emelet

email:

Tel: 06-1-3758939, 06-30-4481084

Az Európai Régészek Szövetsége (EAA) 2014. évi, isztambuli konferenciáján szervezett „Bringing Down the Iron Curtain. Paradigmatic Change in Research on the Bronze Age in Central and Eastern Europe?” című szekció előadásaiból készült tanulmánykötet 2020 tavaszán jelent meg az oxfordi Archaeopress Kiadó gondozásában. A cseh, román, német, brit és magyar szervezők által életre hívott szekció apropóját a vasfüggöny leomlásának 25. évfordulója adta. A kötet szerzői igyekeztek összefoglalni azokat az új szempontokat, módszereket, nemzetközi kapcsolatokon alapuló kutatási projekteket, amelyek az 1989-es politikai változások után jelentek meg Közép-Európa őskori, ezen belül kiemelten a bronzkori időszak a régészeti kutatásában.

A szerkesztők, Klára Šabatová, Laura Dietrich, Oliver Dietrich, Anthony Harding és Kiss Viktória bevezetőjét követően, a kötet első része kilenc tanulmányt tartalmaz. Ezekben az első magyarországi bronzkori ólomizotópos adatok elemzéséről, a kerámiastílusok, valamint a bronzművesség kutatásának új szempontjairól, leletmentő- és tervásatásokról, valamint a kutatás módszertani kérdések fejlődéséről olvashatunk. A második részben négy tanulmány mutatja be az 1989. évi fordulat előtti és utáni kutatási helyzet változásait.

A szekció és a kötet szerkesztésben Kiss Viktória vett részt, valamint Kulcsár Gabriellával közös tanulmányukkal képviselték a Régészeti Intézetet.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont megújult honlapján a járvány időszaka alatt több ismeretterjesztő írás is megjelent, köztük a Régészeti Intézet munkatársai közül Bondár Mária és Kovács Bianka Gina tollából.

A pince rejtélye – Középkori leletek a tatai vár pincéjéből

Az Öreg-tó partján fekvő tatai vár leglátványosabb középkori épületeink közé tartozik. Az erődítmény egy része megtekinthető, azonban néhány helyiségébe csak kivételes alkalmakkor, vagy soha nem térhet be a látogató. Ez utóbbiak közé tartozik az épület középkori pincéje is. Az onnan előkerült gazdag késő középkori leletanyag feldolgozása részét képezi Kovács Bianka Gina készülő doktori disszertációjának. A BTK Régészeti Intézet fiatal kutatója a tatai vár történetének bemutatása mellett azt is ismerteti, hogy miként bukkantak rá a pincére a régészek, milyen tárgyakat találtak ott, miért temették be egykor a pincét, és ma miért nem látogatható.

A Tesla öt és félezer éves előzményei – Innováció a Kr. e. 4. évezredből

A mai elektromos autócsodák és a korábban csak a sci-fikből ismert beszélő, önvezető autók ma már sokak számára elérhető és folytonosan fejlesztett üzleti termékek. Mindezek azonban nem léteznének, ha a Kr. e. 4. évezredben élő innovatív elméjű elődeink nem alkották volna meg a négykerekű jármű első verzióit. Mit tudhatunk a kocsi feltalálásáról a régészeti bizonyítékok alapján? Milyen nehézségei vannak a leletek keltezésének? Melyek a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatok, amelyeket elindított az eszköz? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Bondár Mária, a BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. július 21.

Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika
A BTK Régészeti Intézetében több projekt keretében is végeznek régészeti korszakokon átnyúló településtörténeti és -hálózati elemzéseket, részben korpuszkötetek összeállítása, részben konkrét régészeti topográfiai feladatok, környezettörténeti és mikroregionális kutatások kapcsán (neolitikum, bronzkor, középkor/kora újkor). Mindez a helyszíni roncsolásmentes lelőhely-diagnosztikai felméréseket, az adatok térinformatikai kezelését, elemzését is megköveteli. E munkát segítené elő a modern kutatási formákat (térinformatikát, geofizikai módszereket stb.) ismerő, a településtörténeti feldolgozásban kutatói szinten jártas fiatal kutató. Előny a régészeti végzettség mesterszakon (őskor, középkor), a régészeti topográfiai típusú kutatásokat segítő terepgyakorlat, elvárás a haladó szintű számítógépes, térinformatikai tudás és gyakorlat. A fiatal kutató feladata lesz, hogy önállóan és csapatmunkában részt vegyen a mérési feladatok tervezésében; a korábbi térinformatikai mérési adatok kielemzésében; hatékonyan tudja segíteni az intézet térinformatikai és a roncsolásmentes lelőhely-kutatásokkal összefüggő műszerpark összeállítását és fejlesztését; a már bevett módszerek alkalmazása mellett képes legyen önálló munkára. Munkaköri leírása szerint elvárás a PhD-képzésbe való bekapcsolódás.

A napokban jelent meg az elmúlt évek egyik legizgalmasabb hazai bioarcheológiai kutatásának eredményeit bemutató tanulmány a PLoS ONE című folyóiratban. A kutatócsoport egy, az 5. századi Dunántúlon élt közösség élettörténetét vizsgálta komplex régészeti, fizikai antropológiai és izotópkémiai módszerekkel. A Vida Tivadar és Corina Knipper által vezetett NKFI/OTKA–DFG magyar–német nemzetközi projekt munkájában a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete is részt vett.

A vizsgálatok kiindulópontjául a Tolna megyei Mözs határában található népvándorlás kori temető szolgált, melynek feltárására az 1960-as években Salamon Ágnes, majd 1995–96-ban Ódor János Gábor vezetésével került sor. A közel százsíros temető a hun kori és hun kor utáni Pannonia egyik legnagyobb és legérdekesebb lelőhelye. Bizonyos jelenségek, így a padmalyos és padkás sírok, a római téglasírok, valamint a temetkezések mintegy felében megfigyelhető mesterséges koponyatorzítás szokásának megjelenése alapján a régészeti kutatás már korábban is eltérő kulturális hátterű csoportok együttélését feltételezte itt. Mindeddig a temetkezések részletes, komplex elemzésére nem került sor.
A most publikált kutatási eredmények alapján a temető „alapítói”, bár nem helyi születésűek voltak, feltehetően a közeli környékről származó, pannoniai, késő római tradíciókat (téglasírok) őrző közösségekhez köthetőek. Ehhez az első csoporthoz nagyjából egy–két évtizeddel később egy, mind a stronciumizotóp-arány értékek, mind a kulturális háttér alapján „idegen” – de valószínűleg már korábban is együtt mozgó – nagyobb csoport csatlakozott. Ez a csoport hozta magával a fülkesírok, valamint a mesterséges koponyatorzítás szokását. A következő generációban, az „alapító” és az „idegen” csoportok együttélése során, a koponyatorzítás szokását az egész közösség átvette. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyi stroncium izotóp értéket mutató gyerekek koponyáján már minden esetben megfigyelhetők voltak a torzítás nyomai. Az elemzések alapján, a szén és a nitrogén izotópok vizsgálatával a nemek és a korcsoportok között további táplálkozásbeli különbségek is megállapíthatóak voltak.
A kutatás során megismert adatok nyomán egy olyan közösség képe rajzolódik ki, amely eltérő hátterű csoportok és személyek integrálására volt képes. A mözsi temető sírjai által megismert közösségben egy kulturálisan és feltehetően szociálisan is idegen elemeket hordozó csoport vált dominánssá, mely ugyanakkor temetkezési szokásaiban továbbra is merített a helyi, késő római hagyományokból.

A kutatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet (Vida Tivadar, Koncz István, Rácz Zsófia), a Wosinsky Mór Múzeum (Ódor János Gábor), és a mannheimi Curt Engelhorn Zentrum für Archäometrie (Corina Knipper, Sandra Kraus Robin van Gyseghem, Ronny Friedrich) munkatársai végezték. Intézetünkből Mende Balázs Gusztáv vett részt a mözsi temető bioarcheológiai interpretálásában.

A temető teljes vizsgálata ugyanakkor még nem fejeződött be. A 2020. május elején induló Histogenes ERC-SYG projekt keretén belül a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársai a temető archeogenetikai analízisével folytatják a munkát. Ezek az adatok várhatóan újabb izgalmas eredményekkel finomítják és strukturálják a népvándorláskor ezen jellegzetes korszakából származó temetkezések történeti-régészeti interpretációját.

Collapse – Reorganization – Continuity. Gepids after the Fall of the Hun Empire. Proceedings of the International Conference at Eötvös Loránd University, Budapest, 14th–15th December 2015. Ed. by Tivadar Vida – Dieter Quast – Zsófia Rácz – István Koncz. Budapest 2019.

Kollaps – Neuordung – Kontinuität. Gepiden nach dem Untergang des Hunnenreiches. Tagungsakten der Internationalen Konferenz an der Eötvös Loránd Universität, Budapest, 14. – 15. Dezember 2015. Hrsg. von Tivadar Vida – Dieter Quast – Zsófia Rácz – István Koncz. Budapest 2019.

A kötet a 2015. decemberében az ELTE BTK Régészettudományi Intézetében megrendezett, a Tisza-vidék, Erdély és a Szerémség 5–6. századi történetével foglalkozó konferencia előadásait adja közre. Ez az első olyan önálló konferencia kiadvány, amely a gepida királyság történetét, régészetét, onomasztikáját, éremverését, mesterségeit és településeit tárgyalja. A tanulmányok jól tükrözik azt a lendületet, amely az utóbbi évek kiemelkedő régészeti felfedezéseinek köszönhetően jellemzi a korszak kutatását. Az egyes témák között fontos szerepet kap a hun és gepida kori temetkezések és települések, valamint a társadalom és kultúra változásainak vizsgálata. A tanulmányok mélyebb betekintést adnak egy-egy régió 4–6. századi, a késő római kortól a kora középkorig ívelő népi és kulturális átalakulásába.

A konferenciakötetben nagy terjedelmű összefoglaló tanulmányokat olvashatunk többek között a gepida királyság történeti és régészeti kutatásának aktuális helyzetéről. Részletes elemzést kapunk az erdélyi nagy sírszámú temetők kialakulásáról, Románia északnyugati részének korabeli viszonyairól, a szerbiai gepida kutatás állapotáról, az Alföld gepida kori falvairól, illetve a Kárpát-medence északkeleti szegletének hun kori fejlődéséről.

A nagyobb lélegzetvételű összefoglalásokat esettanulmányok egészítik ki egy-egy újabb felfedezés – sírlelet vagy település – közreadásával, és olvashatunk az 5–6. századi bizánci pénzek Kárpát-medencei megjelenéséről, a koponyatorzítás szokásáról, továbbá a Tisza-vidéki gepida továbbélés kérdéséről is az avar uralom időszakában. A Kárpát-medence kapcsolatrendszerének tanulmányozása megvilágítja a korabeli európai, ezen belül a langobard és a bizánci kultúrával fennálló viszonyt és a gepida kori hitvilág egyes jelenségeit.

A konferenciát és a konferenciakötet megjelenését az ELTE, az ELKH BTK Régészeti Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat Támogatási Bizottsága, a Leibniz-Forschungsinstitut für Archäologie, Römisch-Germanisches Zentralmuseum, Mainz, valamint a GEPIDA kerékpárt készítő Olimpia Kerékpárgyártó Kft. támogatta.

A Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájának középpontjában a bronzkori ember áll. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont más Lendület kutatócsoportjaihoz hasonlóan férfiakról és nőkről, a kutatott időszak társadalmáról igyekeznek minél több információt feltárni. Nemrégiben a Nők Lapjában és a Mindennapok története című blogon is olvashattuk például Fónagy Zoltán történész írását „Özvegysors a 19. században” címmel. A Lendület Családtörténeti Kutatócsoport munkatársa kétszáz évvel ezelőtti mostoha- vagy mozaikcsaládokról, árvákról, mostohákról és özvegyekről tudósít korabeli feljegyzések és dokumentumok alapján.

A „Megtestesült bronzkor” című új sorozatban havonta egy-egy bronzkori ember élettörténetét ismerhetjük meg. A sorozat bevezetője Kiss Viktória kutatócsoport-vezető tollából már elérhető a kutatócsoport honlapján.