Az állati eredetű nyersanyagok közül az ún. kemény szövetekből – csont, agancs és agyar – készült tárgyaknak a legnagyobb a fennmaradási esélye a régészeti leletanyagokban. A csontmegmunkálás eredményeképpen létrejött eszközök és díszek valamennyi régészeti korszakban előfordulnak, ám tekintettel a fém őskor végi fokozatos térhódítására, nagyobb változatosságban és mennyiségben inkább a korábbi korszakokra jellemzőek. Intézetünkben Gál Erika archeozoológus kollégánk a közelmúltban több leletanyagot is vizsgált, melynek eredményeit tanulmánykötetben és megjelenés alatt álló tanulmányokban összegezte.

A jelenleg vizsgált csonteszközök a Mateusz Jaeger (Poznań), Johannes Müller (Kiel) és Kulcsár Gabriella kollégánk által vezetett Kakucs Archaeological Expedition (KEX) nemzetközi kutatási projekthez kapcsolódnak. A Kr. e. 2. évezredben a Kárpát-medence központi területén élt Vatya-kultúra emlékeit őrző Kakucs-Turján bronzkori lelőhelyen ez idáig 164 db csont-, agancs- és agyartárgy került napvilágra. Az előzetes eredmények (100 db eszköz vizsgálata) szerint az anyag több mint egynegyedét a mezei nyúl és kutya kéz- és lábközépcsontokból és ujjpercekből készült csüngők (függők) alkották (1. kép). Ez a valószínűleg ruhadíszként használt típus a szintén a Vatya-kultúrához tartozó Százhalombatta-Földvár leletanyagában is kiemelkedő gyakoriságú, így joggal feltételezhető, hogy a Vatya közösségek számára identitásértékű díszítőelem volt.

 A feldolgozás második szakaszában egy, a leginkább mozsártörőre emlékeztető csonteszköz a legérdekesebb darab. Ennek a típusnak a kakucsi két töredéknél jobb megtartású képviselője az M7-es autópálya építését megelőző nagyfelületű leletmentéseken Kiss Viktória kollégánk által feltárt, kora bronzkori Kisapostag-kultúrához sorolt Ordacsehi-Bugaszeg lelőhelyen került elő (2. kép). A mindhárom esetben juh vagy kecske sípcsontból készült tárgy – a kopás-, repedés- és törésnyomokból következtetve – intenzív csavaró és dörzsölő mozgásnak volt kitéve. Mivel egy ritka és kis munkafelületű eszközről van szó, feltételezésünk szerint csak alkalmanként és puhább növényi anyagok (pl. gyógynövény) szétmorzsolására használták.