Több mint százhatvan fiatal kutató folytathatja tudományos munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával.

Az MTA által 1996-ban alapított Bolyai-ösztöndíj a tudományos pálya kiemelkedően fontos szakaszában, a PhD-fokozat megszerzését követő időben fontos anyagi támogatás, mely segíti és ösztönzi a már jelentősebb eredményeket elért fiatalokat magyarországi kutatásaik folytatásában, valamint MTA-doktori értekezésük megírásában és a tudományos cím megszerzésében.

Idén Osztás Anett tudományos munkatársunk által elnyert „Építészet és társadalom a Kr. e. 5. évezred első felében a Kárpát-medence nyugati felén„ című pályázat kiindulópontját a 2006 és 2009 között Alsónyék határában végzett feltárások késő neolitikus időszakának (ún. lengyeli kultúra) építészeti maradványai jelentik. Az itt feltárt 122 nagyméretű, földfelszínre épített oszlopszerkezetes lakóház egyedülálló forrásanyagot jelent, nemcsak az anyagi kultúra megismeréséhez, hanem a társadalmi folyamatok megértéséhez is. A lengyeli kultúra felgyűjthető, Kárpát-medencei építészeti forrásanyagának közlése és többszempontú vizsgálata hiánypótló vállalkozás az európai újkőkor kutatásában. Az ösztöndíjas a három éves program keretében a házakat egyrészt a technológia oldaláról tanulmányozza: leíró és matematikai módszerek segítségével elemzi az építőanyagokat, a feltárt szerkezeti elemeket és az alaprajzokat. Másrészt vizsgálja a házak településen belüli elhelyezkedését, tájolását, egymáshoz való viszonyukat, a hozzájuk kapcsolható egyéb térbeli struktúrákat. Ezek segítségével képet alkothatunk arról, hogy a késő újkőkori közösségek hogyan határozták meg a helyüket a környezetükben, hogyan formálták át azt, valamint hogy hogyan alakították ki az épített tér elemeiből azt a társadalmi-kulturális-szimbolikus teret, mely mindennapjaik keretrendszerét jelentette. A feltárt házak alaprajzai továbbá izgalmas távlatokat nyitnak a különféle rekonstrukciós lehetőségek irányába.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. december 7.

Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika

It is with deep sorrow that we announce the passing of László Török, the eminent classical scholar, archaeologist, Nubiologist, professor emeritus of the Institute of Archaeology, Research Centre for the Humanities, ordinary member of the Hungarian Academy of Sciences, foreign member of the Norwegian Academy of Science and Letters, honorary doctor of the University of Bergen, and head of the Seuso Research Project and the Seuso Committee, on September 17, 2020, at the age of 80.

2018. júliusában indult útjára a Kreatív Európa Program keretében a CRAFTER (Crafting Europe in the Bronze Age and Today) projekt. A program célja, hogy modern kézművesek segítségével élessze újjá a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak kerámiaművességét és az azokból nyert inspirációkkal támogassa a modernkori kézművesség megújulását.

Az állati eredetű nyersanyagok közül az ún. kemény szövetekből – csont, agancs és agyar – készült tárgyaknak a legnagyobb a fennmaradási esélye a régészeti leletanyagokban. A csontmegmunkálás eredményeképpen létrejött eszközök és díszek valamennyi régészeti korszakban előfordulnak, ám tekintettel a fém őskor végi fokozatos térhódítására, nagyobb változatosságban és mennyiségben inkább a korábbi korszakokra jellemzőek. Intézetünkben Gál Erika archeozoológus kollégánk a közelmúltban több leletanyagot is vizsgált, melynek eredményeit tanulmánykötetben és megjelenés alatt álló tanulmányokban összegezte.

A jelenleg vizsgált csonteszközök a Mateusz Jaeger (Poznań), Johannes Müller (Kiel) és Kulcsár Gabriella kollégánk által vezetett Kakucs Archaeological Expedition (KEX) nemzetközi kutatási projekthez kapcsolódnak. A Kr. e. 2. évezredben a Kárpát-medence központi területén élt Vatya-kultúra emlékeit őrző Kakucs-Turján bronzkori lelőhelyen ez idáig 164 db csont-, agancs- és agyartárgy került napvilágra. Az előzetes eredmények (100 db eszköz vizsgálata) szerint az anyag több mint egynegyedét a mezei nyúl és kutya kéz- és lábközépcsontokból és ujjpercekből készült csüngők (függők) alkották (1. kép). Ez a valószínűleg ruhadíszként használt típus a szintén a Vatya-kultúrához tartozó Százhalombatta-Földvár leletanyagában is kiemelkedő gyakoriságú, így joggal feltételezhető, hogy a Vatya közösségek számára identitásértékű díszítőelem volt.

 A feldolgozás második szakaszában egy, a leginkább mozsártörőre emlékeztető csonteszköz a legérdekesebb darab. Ennek a típusnak a kakucsi két töredéknél jobb megtartású képviselője az M7-es autópálya építését megelőző nagyfelületű leletmentéseken Kiss Viktória kollégánk által feltárt, kora bronzkori Kisapostag-kultúrához sorolt Ordacsehi-Bugaszeg lelőhelyen került elő (2. kép). A mindhárom esetben juh vagy kecske sípcsontból készült tárgy – a kopás-, repedés- és törésnyomokból következtetve – intenzív csavaró és dörzsölő mozgásnak volt kitéve. Mivel egy ritka és kis munkafelületű eszközről van szó, feltételezésünk szerint csak alkalmanként és puhább növényi anyagok (pl. gyógynövény) szétmorzsolására használták.

A napokban jelent meg a Martin Opitz Kiadó gondozásában Szőke Béla Miklós „A Karoling-kor Pannóniában” című új kötete.

Ahogy a kötet ismertetőjében olvashatjuk:

„A kötet részletesen tárgyalja a Kárpát-medence eddig nem, vagy alig ismert korszakának, a Karoling Birodalom keleti terjeszkedésének – az Avar Kaganátus megszűnése és a Magyar Fejedelemség megszületése közötti mintegy száz évnek – a történetét.
A Karoling Birodalom új keleti tartománya, Pannonia magában foglalta a Dunántúl nagy részét, ahol a 9. század közepétől kisebb grófságok létesültek. Közülük legjobban az alsó-pannóniai grófság ismert, amelynek központját, Mosaburgot (Mocsárvárat) a 840-es évek elejétől Priwina és fia Chezil (Kocel) Zalavár-Várszigeten építette ki. A salzburgi püspökség térítési körzetébe tartozó Alsó-Pannóniában 840 és 870 között mintegy 30 templom épült fel, amelyek közül öt ma már régészetileg is azonosított. A 860–870-es évek fordulóján rövid ideig Mosaburgban tevékenykedett Konstantin (Kyrill) és testvére, a Pannónia érsekévé emelt Metód, majd a 880-as évek végén itt állt Arnolf keleti frank király egyik udvarháza. Mosaburgot 896-ban a király Braslav hercegre bízta, aki azt erős sánccal vette körül.
A több mint 70 éve folyó régészeti kutatásnak köszönhetően mára megbízható képet alkothatunk a mosaburgi grófság településtörténetéről, építészeti, művészeti emlékeiről, társadalmi hierarchiájáról, etnikai összetételéről, kulturális kapcsolatrendszeréről is.”

A kötet tartalomjegyzéke ITT található.

A monográfia egy új sorozat, a „Mosaburg / Zalavár” első köteteként jelenik meg, ami a következő években reményeink szerint idegen nyelvű (angol és német) kiadványsorozattá bővül. A sorozat további kötetei a Zalavár-Várszigeten és vonzáskörzetében immár több mint 70 éve folyó régészeti kutatások során az avar kortól a Karoling- és Árpád-koron át a török kor végéig tartó időszakból feltárt több ezer sír és települési objektum, ékszer és használati tárgy, több százezer edénytöredék, állatcsont, szerves és szervetlen maradvány hagyományos, antikvárius szemléletű leírását és természettudományos elemzésekkel kiegészült, komplex feldolgozását tartalmazzák majd.

A feltárások idén is folytatódnak Zalaváron Ritoók Ágnes (MNM) és kollégánk, Szőke Béla Miklós professzor vezetésével. A 2019. év fontos leleteiről a „Közkincs” című rádióműsor 2020. július 22-i adásában hallhattunk újabb részleteket. Az idei szezon híreivel a 2020. augusztus 20-ig folyó ásatásokat követően jelentkezünk.

Az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 71/1., 2020 nyarán megjelent száma kilenc római, népvándorlás és középkori tematikájú tanulmányt és három könyvrecenziót tartalmaz.

Köztük található Intézetünk munkatársai által jegyzett két tanulmány is.

Benkő Elek akadémikus és szerzőtársai Sümegi Pál, Törőcsik Tünde, Bodor Elvira, Sümegi Balázs és Jakab Gusztáv „Sâncraiu de Mureș (Marosszentkirály): medieval settlement network, Pauline monastery and its environment on the middle course of the Mureş river” című tanulmányukban az erdélyi Marosszentkirály környékének középkori környezettörténetét és vízgazdálkodását mutatják be. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében Benkő Elek akadémikus vezetésével folytatott középkori környezettörténettel foglalkozó kutatás legújabb eredményei alapján a Székelyföld nyugati peremén, Marosvásárhely közelében található Marosszentkirály pálos kolostora közelében a Maros folyóhoz kapcsolódó vízgazdálkodási stratégiákba és a tájat átformáló gazdálkodásba nyerhetünk betekintést.

A kutatásban résztvevő Jakab Gusztáv, a Szent István Egyetem egyetemi docense az alábbi oldalon is beszámolt a kutatás eredményeiről: „A mi esetünkben Marosszentkirálynál nagyon izgalmas volt, hogy megtaláltuk annak a nyomát, amikor a 13. században a betelepülő székelység elkezdi kiirtani az erdőket a Maros árterében és ekkor kezdődik el a vizsgált Maros holtág feltöltődése is.” További részletek a tanulmányban olvashatóak.

Gál Erika archeozoológus kollégánk és szerzőtársai, Daróczi-Szabó László és Daróczi-Szabó Márta „Bird bone remains from two medieval settlements in Debrecen (Eastern Hungary)” című tanulmányukban a középkori házi és vad madarak hasznosításának kérdését vizsgálták három Debrecen környéki lelőhely állatcsont leletanyaga segítségével.

Az InfoRádió Szigma című tudományos ismeretterjesztő magazinműsora révén a hallgatók első kézből ismerhetik meg Magyarország és a világ legfrissebb kutatási eredményeit, felfedezéseit, amelyek megértésében kutatók, szakértők segítenek.

A keddenként 19.00 órakor kezdődő rádióműsor 2020. július 7-i adásában Kiss Viktória a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájáról beszélt a kutatócsoport ötéves záróbeszámolója kapcsán.

A Lendület Mobilitás Kutatócsoport 2015. július 1-jén kezdte meg munkáját Kiss Viktória vezetésével a Régészeti Intézetben és az idei évben zárta az ötödik kutatási évét. A Kutatócsoport munkáját összegző záróbeszámolót az anonim bírálók, a szakbizottság és a Tudományértékelési Elnöki Bizottság kiváló színvonalúnak minősítette.

A bronzkor első ezer évének (Kr. e. 2500–1500 között) történetét vizsgáló projekt öt éve alatt több mint 100 könyv, könyvfejezet, tanulmány és konferencia kiadványban megjelent összefoglaló került közlésre, további 15 tanulmány vár megjelenésre, előkészületben van egy angol nyelvű tanulmánykötet és több monografikus feldolgozás, valamint egy magyar nyelvű ismeretterjesztő kötet kézirata. Emellett 100 szakmai és ismeretterjesztő előadást tartottak a kutatócsoport tagjai. Munkájukról folyamatosan tájékozódhatunk a projekt honlapján és Facebook oldalán. A járványhelyzet miatt a kutatócsoport eredményeit bemutató 2020 májusra tervezett konferencia elmaradt, de reméljük a folytatásban lesz még erre lehetőség.

A kutatások során több tudományterület (a hagyományos régészeti elemzés mellett a genetika, patológia, abszolút kormeghatározás, izotóp-geokémia és geofizika) folyamatosan finomodó módszereinek a régészetbe történő integrálásával vizsgálták a nagy piramisok építői és a mükénéi aknasírokba temetett görög hősök mai Magyarország területén élt kortársainak emlékeit.

Egyik legfontosabb kérdésük a korabeli társadalom mobilitása és rétegzettsége, és a cserekereskedelmi kapcsolatok feltérképezése volt. Multidiszciplináris elemzéseik során számos, korábban a magyarországi bronzkorkutatásban nem alkalmazott régészeti és természettudományos módszert vezettek be. Eredményeik az eddiginél pontosabb képet rajzolnak a bronzkor társadalmáról: egyénekről és közösségekről egyaránt.

A Kutatócsoport vezetőjének és tagjainak ezúton is szívből gratulálunk és kívánjuk, hogy a kutatásokat a következő években is együtt folytathassák a Lendület kutatói program keretén belül.