2020. október 9-én, pénteken 17 órakor Intézetünk tudományos segédmunkatársa, Kolláth Ágnes Székesfehérváron tart ismeretterjesztő előadást a város török koráról. 

 Redő Ferenc, a Régészeti Intézet volt igazgatóhelyettese ugyan hivatalosan már nyugállományba vonult, mégis sokszor hívják Zala megyébe konzulensnek, előadónak, sőt numizmatikai szakértőnek is. Nemrég egy bagodi régészeti feltáráson vett részt, a Göcseji Múzeum felkérésére tanácsadóként.

A Nature kiadói csoport Scientific Reports folyóiratában most megjelent tanulmány (SREP – 10.1038/s41598-020-75910-z) az ELKH BTK Régészeti Intézet archeogenetikai kutatócsoportja által végzett, a korai magyarok népességtörténeti kutatását célzó projekt első eredményeit, magyar-orosz tudományos együttműködés keretén belül vizsgált DNS minták anyai és apai vonalainak elemzését mutatja be. 

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. szeptember 30.

Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika
A BTK Régészeti Intézetében több projekt keretében is végeznek régészeti korszakokon átnyúló településtörténeti és -hálózati elemzéseket, részben korpuszkötetek összeállítása, részben konkrét régészeti topográfiai feladatok, környezettörténeti és mikroregionális kutatások kapcsán. Mindez a helyszíni roncsolásmentes lelőhely-diagnosztikai felméréseket, az adatok térinformatikai kezelését, elemzését is igényli. E munkát segítené elő a modern kutatási formákat (térinformatikát, geofizikai módszereket stb.) legalább alapszinten ismerő, a településtörténeti feldolgozás irányában elkötelezett fiatal kutató. Előny a régészeti végzettség mesterszakon, a régészeti topográfiai típusú kutatásokat segítő terepgyakorlat, elvárás a haladó szintű számítógépes, valamint a térinformatikai ismeretek. A fiatal kutató feladata lesz, hogy önállóan és csapatmunkában részt vegyen a mérési feladatok tervezésében-megvalósításában; a korábbi térinformatikai mérési adatok kielemzésében; segítse az intézet térinformatikai és a roncsolásmentes lelőhely-kutatásokkal összefüggő műszerpark összeállítását és fejlesztését. Munkaköri leírása szerint elvárás a PhD-képzésbe való bekapcsolódás.

A világjárvány miatt kialakult különleges helyzetben a többezres tagságú European Association of Archaeologists (EAA) idei, eredetileg Budapestre tervezett konferenciáját a Szövetség virtuális térben valósította meg 2020. augusztus 24–30. között.

A 2020. évi konferencia megszervezését eredetileg az ELTE, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Várkapitányság Nonprofit Zrt. vállalta, széleskörű hazai szakmai együttműködéssel, mely azonban a járványhelyzet miatt elmaradt és a tervek szerint 2022-ben rendezik meg.

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Török László, Intézetünk kutatóprofesszor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes és a Norvég Tudományos Akadémia külső tagja, Széchenyi-díjas ókortörténész, régész, núbiológus, a Seuso Kutatási Projekt és a Seuso Munkabizottság vezetője 2020. szeptember 17-én, életének 80. évében elhunyt.

Török László 1964-ben csatlakozott az MTA Régészeti Kutató Csoportjához, melynek előbb Intézetté, majd Kutatóközponttá történő átszervezését követően élete végéig aktív munkatársa maradt. Érdeklődése doktori értekezésének témája, a kora Árpád-kori kőfaragványok díszítőrendszere felől hamar a késő ókori Egyiptom művészete felé fordult, melyhez későbbi tudományos pályafutása alatt mindvégig újra és újra visszatért.

Hamarosan bekapcsolódott a Régészeti Kutató Csoport munkatársai által az UNESCO programjának keretében az Asszuáni-gát építése előtt feltárt emlékanyag feldolgozásába. E munka kapcsán mélyült el az akkor születőben lévő új tudományág, a núbiológia művelésében, melyből életművének jelentős része kinőtt. Olyan nagyszabású és meghatározó jelentőségű tudományos vállalkozások kötődnek elválaszthatatlanul a nevéhez, mint a Núbiáról szóló ókori írott forrásokat kritikai kiadásban, bő tudományos kommentárokkal közzétevő négykötetes forrásgyűjtemény, a Meroitikus Királyság egyik fővárosában, Meroé városában folyó ásatások tudományos feldolgozása és kiadása, vagy éppen Núbia késő ókori történeti és régészeti emlékeinek átfogó értékelése. Az évtizedek során a keze alól kikerülő írásokban egyre finomabb körvonalakkal rajzolódtak ki egy korábban alig ismert térség kulturális kontúrjai.

Mindeközben sohasem távolodott el attól a tudományterülettől, amely Egyiptomba vonzotta, hogy azután egyre mélyebbre és mélyebbre ásson a térség lenyűgöző kultúrájának sok évezredes múltjában. Több mint fél évszázadon keresztül rendszeresen tett közzé tanulmányokat és monográfiákat a késő ókori Nílus-völgy művészeti emlékeiről. Kutatásai megkoronázásaként 2005-ben nagysikerű kiállítást rendezett a magyar közönség számára a Szépművészeti Múzeumban „A fáraók után: a kopt művészet kincsei Egyiptomból” címmel. Ehhez elkészítette a bemutatott emlékek elemző katalógusát, amelyből kinőve megírta a késő ókori Egyiptom művészeti emlékeit összefoglalóan tárgyaló modern szintézisét. Núbiológiai és koptológiai munkássága között mintegy hidat építve részletesen foglalkozott a Nílus-völgy hellenisztikus kori régészeti és művészeti emlékeivel.

Tudományos kutatómunkájának több mint fél évszázadon át az MTA Régészeti Intézet adott otthont; emellett mindvégig szoros munka- és baráti kapcsolatokat ápolt a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének kutatóival és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológia Tanszéke munkatársaival. Meghívásukra évtizedeken keresztül tanított az egyetemen, valamint hosszú éveken keresztül oktatott vendégprofesszorként a Bergeni Egyetemen. Munkásságát számos díjjal és elismeréssel méltatták itthon és külföldön.

Életművének a publikációkban kevésbé látható, de kollégái és barátai által annál jobban ismert része volt az a fáradhatatlan munka, amelyet kiemelkedő tekintélyű és nagy nemzetközi elismertségű tudósként abba fektetett, hogy a magyarországi szakemberek felé folyamatosan közvetítse a nyugati tudományosság legújabb módszereit és eredményeit. Élénk szellemének érdeklődése a legfrissebb tudományos eredmények iránt mindvégig megmaradt, éles szemmel és soha nem szűnő kritikai érzékkel követte tudományterületének alakulását, mindig segítő kezet nyújtva fiatalabb pályatársainak.

Nyugodjék békében!

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának javaslata alapján az Egyetem Szenátusa címzetes egyetemi tanári címet adományozott Intézetünk igazgatójának, Benkő Eleknek.

Szívből gratulálunk az elismeréshez!

Sok szeretettel hívunk és várunk minden kedves Kollégát  2019. november 20-án, szerdán 10 órakor az Intézet Tanácstermébe, ahol egy tudományos ülésszak keretében a 65 éves Benkő Elek akadémikust köszöntjük.

Az ülésszak részletes programja ITT található.

A Német Régészeti Intézet/Deutsches Archäologisches Institut (DAI) 2015. december 9-én a szervezet levelező tagjává választotta Benkő Eleket, az MTA BTK Régészeti Intézet igazgatóját.

Benkő Elek igazgató úrnak szívből gratulálunk a tagsághoz!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk Az átalakulás évszázadai – települési struktúrák, települési stratégiák a Kárpát-medence központi részein a 8‒11. században (OTKA 104533) című projekt záró konferenciájára.

A konferencia időpontja: 2017. július 7., péntek, 10 óra

A konferencia helyszíne: MTA BTK Régészeti Intézet, Tanácsterem

A rendezvény részletes programja a mellékelt meghívóban található.