Az Európai Régészek Szövetsége (EAA) 2014. évi, isztambuli konferenciáján szervezett „Bringing Down the Iron Curtain. Paradigmatic Change in Research on the Bronze Age in Central and Eastern Europe?” című szekció előadásaiból készült tanulmánykötet 2020 tavaszán jelent meg az oxfordi Archaeopress Kiadó gondozásában. A cseh, román, német, brit és magyar szervezők által életre hívott szekció apropóját a vasfüggöny leomlásának 25. évfordulója adta. A kötet szerzői igyekeztek összefoglalni azokat az új szempontokat, módszereket, nemzetközi kapcsolatokon alapuló kutatási projekteket, amelyek az 1989-es politikai változások után jelentek meg Közép-Európa őskori, ezen belül kiemelten a bronzkori időszak a régészeti kutatásában.
A szerkesztők, Klára Šabatová, Laura Dietrich, Oliver Dietrich, Anthony Harding és Kiss Viktória bevezetőjét követően, a kötet első része kilenc tanulmányt tartalmaz. Ezekben az első magyarországi bronzkori ólomizotópos adatok elemzéséről, a kerámiastílusok, valamint a bronzművesség kutatásának új szempontjairól, leletmentő- és tervásatásokról, valamint a kutatás módszertani kérdések fejlődéséről olvashatunk. A második részben négy tanulmány mutatja be az 1989. évi fordulat előtti és utáni kutatási helyzet változásait.
A pince rejtélye – Középkori leletek a tatai vár pincéjéből
A Tesla öt és félezer éves előzményei – Innováció a Kr. e. 4. évezredből
A most publikált kutatási eredmények alapján a temető „alapítói”, bár nem helyi születésűek voltak, feltehetően a közeli környékről származó, pannoniai, késő római tradíciókat (téglasírok) őrző közösségekhez köthetőek. Ehhez az első csoporthoz nagyjából egy–két évtizeddel később egy, mind a stronciumizotóp-arány értékek, mind a kulturális háttér alapján „idegen” – de valószínűleg már korábban is együtt mozgó – nagyobb csoport csatlakozott. Ez a csoport hozta magával a fülkesírok, valamint a mesterséges koponyatorzítás szokását. A következő generációban, az „alapító” és az „idegen” csoportok együttélése során, a koponyatorzítás szokását az egész közösség átvette. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyi stroncium izotóp értéket mutató gyerekek koponyáján már minden esetben megfigyelhetők voltak a torzítás nyomai. Az elemzések alapján, a szén és a nitrogén izotópok vizsgálatával a nemek és a korcsoportok között további táplálkozásbeli különbségek is megállapíthatóak voltak.
A 
A világjárvány miatt kialakult különleges helyzetben még nagyobb szerepet kapnak az internet különböző felületein megtalálható ismeretek. Keressük az új utakat, de a régebbi utak is nagyon fontosak. Köztük található a 
A madarak a gerinces állatok azon osztályába tartoznak, amelynek számos csoportja jó repülőképességgel, és így nagyfokú mobilitással rendelkezik. A hideggel szembeni harcot – köszönhetően a jól szigetelő zsírraktáruknak és tollazatuknak – képesek felvenni, ám speciális táplálékigényük megkívánja a költő- és telelőhelyek közötti vándorlást. Ennélfogva a vadmadarak jelentős része évről-évre nagy utat tesz meg, mely során számos betegségnek, elsősorban fizikai sérülésnek vannak kitéve, hiszen a repüléshez való alkalmazkodást – a tollak, a módosult légző- és izomrendszer mellett – a vékony falú, törékeny csontrendszer biztosítja. Ugyanakkor a különböző sebesülések és kórokozók nem kerülik el a szelídített vagy házi társaikat sem, hiszen az ember által létrehozott környezet legalább annyi veszélyforrást tartogat az állatok számára, mint a természet. A tömeges állattartás és a természetes szelekció hiánya pedig kimondottan kedvez az egyes betegségek fennmaradásának és elterjedésének.
