Május 13-17. között zajlott a döbröközi vár 2024. évi komplex roncsolásmentes régészeti kutatásának első üteme.
Döbrököz (Tolna vármegye) keleti részén, a Kapos jobb partján, a folyó árteréből néhány méterrel kiemelkedő egykori szigeten állnak ma is a település középkori várának romjai. A részben fákkal és bozóttal benőtt területen ma mindössze két magasabb és néhány kisebb falcsonk látható, míg a többi falszakasz helyét elsősorban a domborzat jellemzői alapján lehet valószínűsíteni.
Az erősségre vonatkozó első írott adat 1309-ből származik, a vár ekkor a Héder nembeli Kőszegi (III.) Henrik birtokában volt, majd ezt követően néhány évvel később kerülhetett I. Károly király kezére. 1346 előtt kapta meg Lackfi István, az ő unokája volt Döbröközi András, akivel 1399-ben találkozunk utoljára a forrásokban. 1437-ben a király tulajdona, tőle Rozgonyi István vette zálogba, majd az ő fiától néhány évvel később Újlaki Miklós foglalta el. Ezt követően mesztegnyői Szerecsen Péter és testvérei kezére került, és az elkövetkezendő majdnem egy évszázad alatt a leszármazottaik tulajdonában is maradt. A család utolsó férfi tagjának halála után, annak özvegye Werbőczy Istvánhoz ment feleségül, aki így megszerezhette ezt a Tolna megyei erősséget is. A vár eseményekkel teli középkori életének a török hadak 1545-ben vetettek véget, ekkor a nemesi rezidenciából végvár lett és csak a 17. század végén került ismét keresztény kézre. Egy 1693-as adat szerint akkor még álltak a vár falai és egyes épületei, azonban néhány évtizeddel később, egy 1729-ben készült összeírás már arról tudósított, hogy az erősség addigra elpusztult.
A település szélén álló romokról a 19. századi ország- és megyelírások már megemlékeztek, az évszázad derekán pedig Rómer Flóris is felfigyelt rájuk. A roncsolásmentes régészeti vizsgálatuk azonban csak az 1980-as évek végén indult meg az MTA Régészeti Intézetének munkatársa, Miklós Zsuzsa révén, aki rendszeresen végzett terepbejárást a lelőhelyen és környékén, illetve légi felvételeket is készített róla. 1988-ban Nováki Gyula és Sándorfi György felmérték az egykori vár maradványait, melyet 1999-ben Egyed Endre egészített ki és pontosított. 2005-ben Gere László végezte el az álló falmaradványok részleges kutatását és műemléki állagmegóvását.
Döbrököz-Vár. Szintvonalas felmérés (Nováki Gyula-Sándorfi György, 1988; Egyed Endre, 1999)
A Régészeti Intézet munkatársainak kutatási eredményeit figyelembe véve fogalmazódott meg az ötlet, hogy egy korábban már részlegesen kutatott középkori várnak elkészítsük a komplex roncsolásmentes vizsgálatát, ami módszertani szempontból is új eredményeket hozhat. A megvalósítást 2024-ben két részletben, egy tavaszi és egy őszi szakaszban tervezzük.
A már megvalósult első ütemben az álló falmaradványok építészeti felmérésén és a vár területének talajradarral való vizsgálatán volt a hangsúly, melyek eredményeképpen megismerhetővé vált a vár teljes alaprajza. Ősszel a terület fotogrammetriai felmérésével, valamint terepbejárással és magnetométeres kutatással folytatjuk a munkát a lelőhelyen és környezetében. Reményeink szerint a felsorolt módszerek alkalmazásával átfogó képet kaphatunk a középkori lelőhely jelenlegi állapotáról. A gyűjtött adatok segítségével esetleg egy későbbi ásatás is tervezhetőbbé válik, valamint a település önkormányzata is információt kaphat arra nézve, hogy milyen további állagmegóvási feladatok szükségesek, hosszabb távon pedig milyen településtervezési, hasznosítási lehetőségek rejlenek a lelőhelyben.
A kutatás Kovács Bianka Gina vezetésével, Berta Adrián, Ekrik Ákos és Mészáros Nóra részvételével zajlott, a Nemzeti Kulturális Alap és Döbrököz Község Önkormányzatának támogatásával. Köszönjük az önkormányzat és Farkas Edit polgármesterasszony segítségét és vendégszeretetét, a lelőhelyen végzett bozótirtást és fűnyírást, továbbá Berényi Dávidnak és Gondos Balázsnak a felmérés során nyújtott közreműködését. Az első ütem eredményeiről terveink szerint ősszel előadásban számolunk be Döbröközön az érdeklődőknek.