A hosszúhetényi (Baranya vármegye) római kori villagazdaság kutatásának és rekultivációjának új lendületet adott a Nemzeti Kulturális Alap 2024-ben elnyert támogatása. Ennek segítségével a Dombay-féle ásatások hitelesítésén és a romok megóvásán túl immár tudományos kérdések megválaszolására irányuló feltárásra is lehetőségünk nyílt a lelőhelyen.

^{A Mecsek előterében fekvő lelőhely látképe}

Az NKA pályázat segítségével, a 2023-ban közösségi régészeti támogatással megvalósult munkák folytatásaként egy kisebb léptékű feltárást végeztünk idén novemberben a lelőhelyen Szabó Máté vezetésével. A villaépület homlokzatának nyugati, hatszög alakú sarokhelyiségének tavalyi kutatásánál vált egyértelművé, hogy az 1940-ben, Dombay János vezetésével végzett ásatás olyan részleteket hagyhatott érintetlenül, amelyek még mindig őrizhetnek az épület építésére, szerkezetére és használatára vonatkozó információkat.

^{Talaradar (GPR) felmérés a villaépület homlokzati részén}

A tudományos kérdéseket célzó munkák első lépéseként a nyugati sarokrizalit térségének talajradar (GPR) felmérésére került sor 2024 nyarán. A Régészeti Intézet Mala GX450 típusú eszközével 15×20 méteres terület lett felmérve annak érdekében, hogy az épület szerkezetét, és az esetleg átépítések nyomait is figyelembe véve jelölhessük ki a tudományos célú feltárás kisméretű szelvényeinek a helyét. A radaradatok alapján az épületnek ezen a részén nem látszódtak átépítés nyomai, és a hatszögű sarokhelyiség belseje is bolygatatlannak tűnt. A homlokzati tornác (porticus) alapozásánál viszont olyan jelenségek is kirajzolódtak, amelyek befolyással lehetnek a jelenlegi ismereteinkre, így ennek megkutatását is tervbe vettük.

^{Deres reggel a lelőhelyen}

Az őszi munkálatoknál számíthattunk a klímaváltozás számunkra kedvező hatására, vagyis az elhúzódó száraz, fagymentes időre, de a feladatok között nem csak a tudományos célokkal, hanem a helyszín fagyvédett visszatemetésével is terveznünk kellett. Habár a november valóban viszonylag száraz volt, az alacsony hőmérséklet már kevésbé volt a segítségünkre a kutatás során.

^{A novemberi kutatás területe a nyugati sarokrizalitot és környékét érintette}

A korábbi megfigyelések és a talajradar felmérés alapján három szelvényt jelöltünk ki a területen. A sarokrizalit déli részén, a porticus indítás térségében, az épület külső és belső oldalán, a hatszögű helyiség északi bejáratánál, valamint a porticus előterében, a talajradar képen jelentkező struktúrák területén. Az utóbbit végül nem kutattuk, ezzel ellentétben viszont kiterjedtebb vizsgálat folyt a sarokrizalitot északról határoló területen, ahol az épület nyugati helyiségsorának határoló falait a rizalit bejáratának előterével együttesen vizsgáltuk.

^{Folyik a munka a sarokrizalit déli részén}

A megnyitott szelvényekben jellemzően kevert, törmelékes, az épület pusztulására és az építési anyag kitermelésére utaló rétegekkel találkoztunk. Ez önmagában nem meglepő egy közel másfélezer éve pusztuló rom esetében, itt viszont nehezítette a megfigyelést, hogy az 1940-es ásatás is - jelenleg ismeretlen mértékben - befolyásolhatta ezt a képet. A pusztulás nyomaival ellentétben viszont még mindig meghatározó a gépesített mezőgazdasági munkák roncsoló hatásának hiánya, hiszen az épület 1940-es ásatását követően a területet kivonták a művelés alól. Ennek köszönhető, hogy a falmaradványokon több helyütt vakolat nyomát találjuk, és szerencsére az épület faragott köveiből is megmaradt néhány az eredeti helyzetében (pl. küszöbkövek).

^{A sarokrizalit északi része, ahol a küszöbkövön túl több faragott kő is előkerült}

A rekultivációs munkák korábbi, 2018 és 2023-as megfigyeléseit megerősítik az ásatásunkon tapasztaltak, miszerint az épület homlokzati képét egységes tervezési és kivitelezési koncepció szerint készítették el a késő római korban. A munka első fázisaként a hatszögű sarokrizalitok készültek el. Masszív alapozásuk a fagyhatáron túlmenően a löszös altalajig nyúlt le, és ehhez építették hozzá a homlokzati főfalat, valamint a porticus alapozását. Az épület belső járószintje már megsemmisült, de nagyjábóli helyére utal a falakon megfigyelhető vakolatmaradványok alja, míg az épület déli előterében lévő külső járószintjét az ott megfigyelt vastag omladékréteghez viszonyítva képzelhetjük el. Az épület alapozási szintjein korábbi, akár őskori megtelepedés nyomai is felbukkantak, a porticus előtt pedig egy építkezéshez használt meszesgödör részleteit is feltárhattuk. A nyugati szárny falait vizsgálva egy kiszedett ajtó helyére bukkantunk, amelynek környezetében több kőtömb is a pusztulás nyomait mutatja.

^{A hatszög alakú sarokhelyiség déli előterében masszív omladékréteg került elő a feltáráson}

A kutatás zárásaként a szelvényeket és a falakat geotextillel és homokkal fedtük, végül pedig megkapták a romokat megóvó földtöltést is. Terveink szerint a munkák az épület reprezentációs helyiségének vizsgálatával folytatódhatnak a jövő tavasszal.

^{A szelvények visszatemetése és téliesítése}

Ezúton szeretném megköszönni a Hosszúhetényi Önkormányzat, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, Szabó Márton (Lille-i Egyetem), és Gondosné Valéria önkéntes kutatásban nyújtott segítségét.

^{Győrffy-Villám Zsombor régész (JPM) fémkeresővel segíti a kutatást}

^{Gondosné Valéria (önkéntes) az ásatáson}

Szabó Máté