Az MTA-BTK Lendület Mobilitás kutatócsoport, az ásató Gömöri Jánossal együtt 2018-ban publikálta a réz-és bronztárgyakban gazdag, kora és középső bronzkor fordulójára keltezhető nagycenki temetőt. Ennek kapcsán folytattak terepi kutatást az elmúlt években a temető szűkebb mikrorégiójában, az Arany-patak mentén, amely a Fertő-tótól néhány km-re délre található. Eredményeiket többek közt az intézeti folyóirat legújabb számában tették közzé.
A nagycenki mikrorégió munkatársunk, Melis Eszter néhány napja sikeresen megvédett doktori dolgozatának (Az Északnyugat-Dunántúl a kora bronzkor végétől a koszideri periódusig) is részét képezte. Ezen kívül hegyeshalmi, enesei, győr-ménfőcsanaki és mosonszentmiklósi lelőhelyek alapján vizsgálta kollégánk a kora bronzkor végi, középső bronzkori folyamatokat az Északnyugat-Dunántúlon. A régészeti leletanyagok és kontextusok komplex feldolgozása, valamint statisztikai módszerek az anyagi kultúra és temetkezési szokások változatosságát tárták fel. A tipokronológiai elemzés és a radiokarbon adatok az időrend pontosítását és a kapcsolatrendszerek árnyalását tették lehetővé a Kr. e. 2200-1500 közti időszakban a vizsgált régióban.
Melis Eszter doktori védése (Fotó: Kulcsár Gabriella)
A továbbiakban az északnyugat-magyarországi területen belül, a Fertő-tó térségében folytatja a kutatást a 2023. december 1-től induló MTA-BTK Lendület Bázis kutatócsoport. A Nagycenk határában előkerült újabb, kiemelkedő, a Kr. e. 2100 – 1700/1600 közötti időszakra keltezhető csontvázas temető bioarchaeológiai kutatását a Soproni Múzeummal (Mrenka Attila) és a feltárást végző Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeummal (Savanyú Bálint, Nagy Andrea) való együttműködés teszi lehetővé. A kutatócsoport Nagycenken kívül további két mikrorégiót kutat a térségben a Soproni Múzeummal együttműködésben, középső bronzkori magaslati telepek és halomsírok környezetében.
A vizsgált területek a Dunántúlon (térkép: Melis Eszter, alaptérkép: ESRI Shaded Relief)
A Fertő-tó régiójában minden régészeti korszakban intenzív megtelepedéssel lehet számolni, többek között a kora és középső bronzkorban. A Kr. e. 2200-1500 közé keltezhető, gazdag temetkezések és magaslati telepek fontos összekötő kapcsot jelentenek Közép-Európa nyugatabbi területei felé, ugyanakkor a társadalmi berendezkedés, hierarchia ismérvei lehetnek.
A vizsgálatok a Fertőmelléki-dombság területén, a fertőrákos-kecskehegyi középső bronzkori erődített telep környezetében kezdődtek, amelyet Nováki Gyula kutatásaiból ismerünk. Az említett földvárról újabban egy Közép-Európa nyugatabbi területei felé mutató, státuszjelző bronzpengét szolgáltatott be a Soproni Múzeumba Kocsis Attila. Egyrészt, e feltételezett központi „vár” szerkezetének felderítése a cél. Fő kérdés, hogy hogyan, pontosan mikor építhették a települést körülölelő kettős sáncot és árkot?
Fertőrákos-Kecskehegy erődítéseinek felmérése (Nováki 1997, 30, https://epa.oszk.hu/01900/01977/00195/pdf/EPA01977_Soproni_Szemle_1997-li-2.pdf)
Másrészt a magaslati településhez kapcsolódó kisebb, ún. szatellit telepek nyomát keresik a területen. A légifényképezés és korábbi terepbejárás eredményei alapján a Rákos-patak mentén egy nyíltszíni települést már azonosítottak munkatársaink. Ezen kívül a Kecskehegy 5 km-s környezetében halomsírokra és kőborításos sírokra utaló adatok is ismertek. Felmerül a kérdés, hogy ezek a kiemelkedő temetkezések a Kecskehegyen lakó előkelők sírjai lehettek?
Halomsír tetején (Fotó: Melis Eszter)
A kérdések megválaszolására először roncsolásmentes kutatási módszerek kerültek alkalmazásra. 2022-ben a HUN-REN BTK Régészeti Intézet kezdeményezésére több mint 60 km² területen készült légi lézerszkennelés (LiDAR). A LiDAR technológia nemcsak „belát a lombok alá”, hanem az így nyert részletes terepmodellek alapján a jelenlegi és a múltbeli mikro-topográfiai jellemzőket, az egykori és mai környezeti hatásokat lehet dokumentálni. Ennek a nagy mennyiségű adatnak a kiértékelése, terepi ellenőrzése kezdődött meg 2023-ban.
A Fertő-tó régiójában végzett LiDAR felmérés részlete (©HUN-REN BTK Régészeti Intézet)
A régi adatok, archív térképek elemzése mellett, a terepen töltött novemberi héten a Rákos-patak mentén folytattak munkatársaink szisztematikus terepbejárást.
Terepbejárás szünetében az országhatáron (Fotó: Kiss Viktória)
A földhalmok és épületek azonosítására SENSYS MXPDA műszerrel magnetométeres felmérés készült. A módszer tudományos alapja az a megfigyelés, hogy a földben lévő régészeti jelenségek a betöltésükben előforduló, főleg remanens (visszamaradó) mágnesezettséget mutató anyagok miatt saját mágneses térrel rendelkeznek. Ez az érték a magnetométer segítségével mérhető és elkülöníthető környezetétől.
Magnetométeres felmérés a terepen (Fotó: Kiss Viktória)
Ezen kívül az erdővel borított halmok környékének fémkereső műszeres felderítésére került sor. Az egyik halom bolygatott földje eredményezte a hét leglátványosabb leletét, egy tüskésbordás bronzcsüngőt, amely a halmok középső bronzkor végi keltezésre utal.
Bronzcsüngő (Fotó: Mrenka Attila)
A halomsírok néhány cm pontosságú 3D modelljének elkészítéséhez megkezdődtek a geodéziai és fotogrammetriai felmérések.
Az őszi terepi vizsgálatokban az MTA-BTK Lendület Bázis Kutatócsoport tagjain – Fülöp Kristóf, Kiss Viktória, Melis Eszter, Szabó Nóra – kívül Berta Adrián és Ekrik Ákos vállalt oroszlánrészt. A fémkeresős vizsgálatokat a Soproni Múzeum önkéntesei, Pálovics Endre és Tóth Zoltán végezték Mrenka Attila régész vezetésével. Mindenkinek köszönjük az együttműködést és a földtulajdonosok hozzájárulását a munkákhoz!
Melis Eszter
