Június közepétől újra az ásóké, lapátoké és bontóeszközöké a főszerep Zalavár-Várszigeten (1. kép). Folytattuk a sziget déli felén Priwina és Kocel (Chezil) Karoling grófok erődített udvarházának és 850-ben Szűz Mária tiszteletére felszentelt magántemplomának, majd az ezek felett/mellett már a 11. század elején felépített Szent Adorján templomnak és bencés monostornak a kutatását. A többször átépített, de egészen a 18. század elejéig állt épületegyüttesnek mára már csak az alapfalai, sőt gyakran csak az alapozási árkai maradtak meg. Ezért különösen fontos – bár nagyon időigényes feladat – a még megfigyelhető apró részletek pontos dokumentálása, hogy hitelesen rekonstruáljuk az épületegyüttes történetét, és meghatározzuk az egyes épületrészek, helyiségek rendeltetését (2. kép).
1. kép – Zalavár-Vársziget, az Árpád-kori monostor keleti szárnyának maradványai feltárás közben
2. kép – A kolostor cölöpös alapozású Árpád-kori keleti falának törmelékkel visszatöltött alapárka, két oldalán egy-egy eltérő korú támpillérrel
Idén még egy kísérletet tettünk arra, hogy a 9. században Szűz Mária, a 11. század elején pedig Szent Adorján tiszteletére szentelt templom alapjaiból némi maradványt megtaláljunk. Sajnos sikertelenül. A terület kutatása során az újabb kori bolygatásokat követve olyan mélységig jutottunk, amely már biztosan meghaladja az egykori alapárkok mélységét. Néhány sírtöredék, amelyik elkerülte a dúlást, mégis segített abban, hogy a templom helyét még pontosabban körülhatároljuk (3. kép).
3. kép – Feldúlt sír a Szűz Mária/Szt. Adorján templom helyétől délre
A kora Árpád-kori monostor kutatásában már több sikerrel jártunk. Az újabb fal-alapozások előkerülésével pontosan meg tudtuk határozni a kerengő helyét a déli oldalon is. A leletanyag – nagy mennyiségű gótikus pohár töredék – és egyes régészeti jelenségek alapján valószínű, hogy a monostor délkeleti részén tavaly és idén megtalált falak határolták a kolostor ebédlőjét, a refektóriumot. A keleti szárnyban tavaly feltárt két nagy tűzhely egyikét tovább bontottuk, amelynek az alján egy helyben összetört, nagyméretű, késő Árpád-kori fazék feküdt, amelyre ráégtek a benne készült étel maradványai (4. kép). A déli szárnyban pedig nagy valószínűséggel megtaláltuk a monostor Árpád-kori konyháját, ahol több tűzhelyen is főztek a barátok számára. Örömünkre itt is egy összetört cserépfazék feküdt az egyik tűzhely alján (5. kép).
4. kép – Késő Árpád-kori fazék töredékei a keleti szárny nagy tűzhelyének alján
5. kép – Nagy fazék töredékei az Árpád-kori konyha egyik tűzhelyének alján
Az augusztusban folytatódó ásatáson szeretnénk megtalálni a monostor nyugati oldalán még megmaradt falalapokat és esetleg olyan épületrészeket, amelyek az ugyanitt álló Karoling-kori udvarházhoz tartoztak (6. kép).
6. kép – Nagyméretű Karoling-kori terménytároló verem, mögötte a kolostor egyik, szárazon rakott déli fala
A Szőke Béla Miklós (BTK Régészeti Intézete), Ritoók Ágnes és Simonyi Erika (Magyar Nemzeti Múzeum) által vezetett ásatás az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat támogatásával és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetével való együttműködésben, a Mosaburg/Zalavár projekt keretében valósul meg.
