Múlt heti könyvbemutatónkon a Magyarország Régészeti Topográfiája. Múlt, jelen, jövő / Archaeological Topography of Hungary. Past, Present and Future című kötetet  Benkő Elek intézetigazgató, az MTA levelező tagja mutatta be, ebből idézünk:  
"Az 571 lap összterjedelmű, 53 szerző 37 tanulmányát tartalmazó kötet Magyarország egyik legnagyobb régészeti vállalkozása, a Magyarország Régészeti Topográfiája c. projekt és könyvsorozat korszerűsítése és napjaink igényeihez történő alakítása kérdéskörét elemzi. Előzménye egy nagy szakmai összefogással megszervezett, nagy érdeklődés mellett lebonyolított, azonos című budapesti konferencia volt, amely 2015. május 11–13. között zajlott, abból az alkalomból, hogy az MRT első kötete 50 évvel ezelőtt jelent meg.
A konferencia és az eredményeit felölelő tanulmánykötet legfontosabb tanulsága, hogy széles körű szakmai és intézményi összefogással meg lehet teremteni a jövő digitális topográfiáját. Jóllehet az MRT elsőrendűen a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetéhez kötődő program, a hazai örökségvédelem, a kutatás és az egyetemi oktatás jelen adottságai közepette magától értetődő volt a kezdeményezés a munka tágabb keretek között történő folytatására.
A kötet tartalmaz tudomány- és kutatástörténeti elemzéseket az MRT előzményeiről és a gyűjtés régi gyakorlatáról, egy-egy terület konkrét régészeti topográfiai kutatásáról, új módszerek alkalmazásáról szóló beszámolókat (Aquincum, Csepel-sziget, Brigetio, Ménfőcsanak, Decs-Ete, Berzence, Hajós és Császártöltés térsége, Szendrői-medence,  Tolna megye, Szolnok megye/Tiszazug, Békés megye/gyulai és sarkadi járás), egy-egy régészeti korszak (késő rézkor, kora népvándorlás kor) topográfiai kutatási eredményeit, a speciális topográfiákkal (halomkataszter, a római limes topográfiája, középkori utak topográfiája, vártopográfia, iparrégészeti topográfia, légirégészeti topográfia) kapcsolatos munkákat, a határon túli területekkel közös kutatásokat bemutató tanulmányokat, kiemelkedő számban örökségvédelmi kérdésekkel, valamint a beruházások tervezését, illetve a megelőző feltárásokat segítő módszerekkel (ERD, prediktív modellezés) foglalkozó írásokat, végül a korszerű európai gyakorlathoz és a jövő topográfiájához kapcsolódó tanulmányokat.
A szerkesztést az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai (Benkő Elek, Bondár Mária és Kolláth Ágnes) végezték. A hosszadalmas szerkesztői munka magában foglalta az egyes tanulmányok szakmai és stiláris revízióját, a szakirodalom aktualizálását és pontosítását, a minél részletesebb, kifejező képanyag összeállítását, a konferencián elhangzott, de írásban végül nem rögzített részletek pótlását és a legfontosabb tanulságokat összefoglaló, részletes bevezető megírását. Az egyes tanulmányokat a szokásosnál részletesebb angol nyelvű rezümék és angol nyelvű képaláírások egészítik ki, hogy a kötet határainkon túl is használható legyen. A terjedelmes képanyag nyomdai előkészítését, esetenként átszerkesztését és átrajzolását a Régészeti Intézet grafikusa, Szinyei Viktor végezte. Célkitűzéseinknek megfelelően a kötet borítója egyesíti az MRT borítók hagyományát a korszerű kutatás új módszereivel és képi ábrázolásaival.
A kiadást a kulturális örökségvédelemért is felelős Miniszterelnökség, valamint a Magyar Tudományos Akadémia támogatta. Alapvető segítségük nélkül ez a vaskos kötet nem jelenhetett volna meg.
A tördelést és a nyomdai előkészítést az Archaeolingua Kiadó végezte, a nyomtatás a PrimeRate digitális nyomdában történt, gondos szakmai munkával."

A kötet tartalma ITT tekinthető meg és megvásárolható az alábbi címen:

Archaeolingua Alapítvány
1067 Budapest, Teréz krt. 13. II. emelet

email:

Tel: 06-1-3758939, 06-30-4481084

2017. november 24-én, pénteken 11 órakor kerül sor a "Magyarország régészeti topográfiája. Múlt, jelen, jövő" című tanulmánykötet bemutatójára. A bemutató helyszíne az MTA Humántudományok Kutatóháza földszinti előadóterme (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4).

A részletes program a meghívóban olvasható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az Ibériai-félsziget újkőkori, rézkori és kora bronzkori emberi maradványainak anyai génállományán végzett vizsgálatok legfrissebb eredményeit olvashatjuk a Scientific Reports 2017. november 15-én megjelent tanulmányában. Kurt W. Alt mainzi kutatócsoportja 2011–2015 között 57 lelőhelyről 318 csontvázból vett mintát számos spanyol és portugál partner közreműködésével. A kutatás a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával valósult meg, Kurt W. Alt és Wolfgang Haak vezetésével. A most közölt 215 új mitokondriális DNS profilt Intézetünk munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna értékelte.
Az Ibériai-félsziget neolitizációja a genetikai adatok alapján eltért a Kárpát-medencében tapasztalt folyamatoktól. Az első földművesek, akik genetikailag visszavezethetőek a Közel-Keletre, feltételezhetően a félsziget északnyugati területeit érték el először Kr. e. 5700 körül. Innen a félsziget déli és nyugati területei felé terjeszkedve gyorsan keveredni kezdtek az őslakos vadászó-gyűjtögető népességgel. A rézkor idejére a félsziget genetikai képe egységesedett, a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség aránya elérte a 27%-ot. Érdekesség, hogy egy-egy rézkori anyai genetikai vonal a félsziget belső területein észak-afrikai kapcsolatokra utal. A rézkor végi harang alakú edények kultúrájának időszakában a mitokondriális DNS nem jelez nagyobb népmozgást, a népesség folytonossága a vizsgált 4000 év során megerősítést nyert. Az adatsor az Ibériai félsziget őskori populációs szintű eseményeinek minden eddiginél részletesebb rekonstrukcióját tette lehetővé. A vizsgálatok teljes genom szinten a jénai MPI Science of Human History-ban folytatódnak.

Az Ibériai-félsziget újkőkori, rézkori és kora bronzkori emberi maradványainak anyai génállományán végzett vizsgálatok legfrissebb eredményeit olvashatjuk a Scientific Reports 2017. november 15-én megjelent tanulmányában. Kurt W. Alt mainzi kutatócsoportja 2011–2015 között 57 lelőhelyről 318 csontvázból vett mintát számos spanyol és portugál partner közreműködésével. A kutatás a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával valósult meg, Kurt W. Alt és Wolfgang Haak vezetésével. A most közölt 215 új mitokondriális DNS profilt Intézetünk munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna értékelte.
Az Ibériai-félsziget neolitizációja a genetikai adatok alapján eltért a Kárpát-medencében tapasztalt folyamatoktól. Az első földművesek, akik genetikailag visszavezethetőek a Közel-Keletre, feltételezhetően a félsziget északnyugati területeit érték el először Kr. e. 5700 körül. Innen a félsziget déli és nyugati területei felé terjeszkedve gyorsan keveredni kezdtek az őslakos vadászó-gyűjtögető népességgel. A rézkor idejére a félsziget genetikai képe egységesedett, a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség aránya elérte a 27%-ot. Érdekesség, hogy egy-egy rézkori anyai genetikai vonal a félsziget belső területein észak-afrikai kapcsolatokra utal. A rézkor végi harang alakú edények kultúrájának időszakában a mitokondriális DNS nem jelez nagyobb népmozgást, a népesség folytonossága a vizsgált 4000 év során megerősítést nyert. Az adatsor az Ibériai félsziget őskori populációs szintű eseményeinek minden eddiginél részletesebb rekonstrukcióját tette lehetővé. A vizsgálatok teljes genom szinten a jénai MPI Science of Human History-ban folytatódnak.

Az újkőkor előtt Európában élt vadászó-gyűjtögető  jégkori vadászok és az első európai földművesek kapcsolatai vizsgálja a Nature 2017. november 8-án megjelent tanulmányában a Harvard Medical School Genetika Tanszéke az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumával közösen.

Az új tanulmány célja, hogy modellezze az őskori európai populációk – az őslakos vadászó-gyűjtögetők és a később érkező földművesek – genetikai kapcsolatait, interakcióit. David Reich (Harvard Medical School, Boston) vezetésével a munkacsoport olyan kérdésekre kereste a választ, hogy vajon a földművesek már a vándorlásuk során keveredtek-e az őslakosokkal. Hogyan, milyen ütemben történhetett a keveredés a két populáció között Európa különböző vidékein? A korábbi tanulmányok megállapításai általános érvényűek-e, vagy csupán lokális esettanulmányokként értelmezhetőek? Megkülönböztethetők-e genetikai alapon a közös anatóliai eredetű, Európában szétszóródott földműves populációk?

A korábbi, a mitokondriális DNS vizsgálatából született eredményekre építve a kutatók a sejtmagi DNS nagy felbontású tipizálásával tovább vizsgáltak egy-egy sorozat emberi csontmintát a Kárpát-medencéből, a Közép-Elba vidékről és az Ibériai-félszigetről. Mark Lipson matematikus (Harvard Medical School, Boston) és Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus (MTA BTK RI) elsőszerzőségével most közölt 130 új, genomszinten elemzett emberi minta közül 90 Magyarország területéről származik. A hazai mintasort – amely jelenleg a legrészletesebb az egész világ őskori genetikai kutatását tekintve – a magyarországi régész és antropológus szakma és számos múzeum és gyűjtemény segítségével úgy alakította ki a Régészeti Intézet munkacsoportja, hogy reprezentatív legyen szinte valamennyi újkőkori és rézkori régészeti kultúrára és időszakra, a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. A magyarországi minták elsődleges feldolgozása (a DNS kinyerése és úgynevezett DNS-könyvtár készítése) az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában történt.

Magyarországról a kutatásban részt vettek az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum, az egri Dobó István Múzeum,  a debreceni Déri Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke, a Pécsi Tudományegyetem és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai.

Az eredményekről bővebben az mta.hu oldalán olvashatunk.

2017. november 10-én, pénteken 11 órakor a Durhami Egyetem Régészeti Tanszék Marie Sklodowska-Curie egyéni ösztöndíjas kutatója, az EX-SPACE projekt vezetője Claudio Cavazzuti  tart előadást Intézetünkben

"Bronze Age mortuary practices, demography and mobility patterns in Northern Italy" címmel.

Az előadás szűkebb témája Észak-Olaszország bronzkori temetkezéseinek összetett, régészeti és bioarcheológiai szempontú vizsgálata, módszertani szempontból más korszakok kutatói számára is tartogat érdekességet.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Konferencia – végleges program és absztrakt kötet

A különböző korok közösségei sokféle módon alakították maguk körül a tájat, különféle gazdasági, társadalmi, politikai vagy vallási szempontok szerint. Az egymást követő generációk tovább építették a „történeti tájat“, és e változások egymásra rétegződésével vált maga a táj is több korszak nyomát magán viselő, összetett régészeti jelenséggé.

        Az elmúlt évtizedekben a magyar kutatás gyakran fordult a régészeti jelenségek táji értelmezése felé, és járult hozzá a tájrégészet hazai megerősödéséhez. Mostanra időszerűvé vált az eddig elért eredmények összegzése és a kutatás jövőbeli feladatainak áttekintése egy széles együttműködésben megvalósuló konferencia keretein belül. A rendezvény kettős célt szolgál: egyrészt bemutatja a korábbi hazai kutatások legfontosabb tendenciáit, másrészt áfogó körképet nyújt a legfrissebb projektekről, eredményekről és célkitűzéseikről a hazai és nemzetközi kutatás keretei között. A konferencián sorra kerülő kerekasztal beszélgetések lehetőséget nyújtananak a tájrégészet különböző irányzataival foglalkozó szakemberek közti eszmecserére, és a szakterületek kérdésfeltevéseinek, módszereinek kölcsönös megismerésére is.

A konferencia végleges programja ITT tekinthető meg!

A konferencia absztrakt kötete  ITT tölthető le! Köszönjük az előadóknak az együttműködést!

 Érdeklődni az alábbi email-címeken:

A "Magyarország Régészeti topográfiája – Múlt, jelen, jövő" című konferencia tanulmánykötete hamarosan megjelenik.

 A könyvbemutatót  2017. november 24-én, pénteken 11 órától tartjuk a IX. kerület Tóth Kálmán u. 4. földszinti nagy teremben.

 A meghívó készül, addig is kérjük, hogy írják be a naptárukba ezt az eseményt.

 Mindenkit szeretettel várunk!

A Kárpát-medence középkori környezettörténete című program (OTKA/NKFI K-112318) keretében Jakab Gusztáv, az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársa 2017. október 9-11. között kutatóúton járt Erdélyben. A kutatóút célja az erdélyi környezettörténeti kutatások egyik legfontosabb helyszínén megfigyelhető régészeti jelenségek leírása volt.

Homoródszentpál (Hargita megye) határában egy nagyobb kiterjedésű, gátakkal ellátott mesterséges tavat fedeztek fel az Intézet munkatársai, amely a 14. századtól egészen a 19. századig működött. A tavat egy közel 8000 éves tőzegláp területén alakították ki, ahol már a császárkorban is víztározó tó létezett. A 20. század elején komoly földmunkák folytak a tó körül, megpróbálták az elhanyagolt völgyzáró gátat felújítani, amivel jelentősen károsították a középkori lelőhelyet. A mostani kutatóút célja a középkori(?) gátmaradványok azonosítása és keltezése volt. A régészeti feltárást Sófalvi András, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régésze végezte el. A munka során letisztítottak egy feltételezett középkori gátmaradványt. Az elkészített profil segítségével adatokat gyűjtöttek a gát szerkezetéről, építésének módjáról. A legfontosabb eredmény, hogy sikerült nagy mennyiségű, radiokarbon mérésre alkalmas szerves anyagot begyűjteniük a gát alatti rétegből, amivel lehetővé válik az építés idejének egyértelmű meghatározása. A mérési eredmények remélhetően jól kiegészítik a lápi üledék 5,6 m vastag, különféle módszerekkel már korábban feldolgozott, radiokarbon mérések sorával keltezett rétegsorát.

Ismereteink szerint ilyen összetett, régészeti-történeti adatokkal és topográfiai felméréssel is kiegészített vizsgálatra egy lelőhelyen belül még nem került sor a Kárpát-medencében.

A "Magyarország Régészeti Topográfiája" program keretében az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai 2017. október 12-én magnetométeres felmérést és drónnal régészeti célú légifotózást végeztek a hódmezővásárhelyi Nagy Bőve-halom (korábban: Téglás-Bakay-halom) Árpád-kori lelőhelyen (templom, temető, település).

A munka a Hódmezővásárhely határára összpontosító Csongrád megyei régészeti topográfiai felmérés keretében zajlott, együttműködésben a Szegedi Egyetem Régészeti Tanszékével, a szegedi Móra Ferenc Múzeummal, a hódmezővásárhelyi Tornyay János Múzeummal és Csongrád megyei kormányhivatallal.

A vizsgált lelőhely az 1960-as évek elején mezőgazdasági munkák során vált ismertté. A Bőve-halom tetejét érintő leletmentő ásatás (B. Nagy Katalin) során egy agyag alapozású középkori templom maradványai kerültek elő, a körülötte fekvő, melléklet nélküli sírokkal; a feltárás dokumentációja sajnos nem maradt fenn. Az 1977-ben és 2017-ben folytatott szisztematikus felszíni leletgyűjtés során a dombtól K-re és DNY-ra kerültek elő Árpád-kori kerámiatöredékek. A mostani vizsgálat célja az volt, hogy a templomról, illetve a hozzá tartozó egykori településről szerezzünk további adatokat, a Régészeti Intézet saját műszerparkjával.

A felmérést megtekintették a Csongrád Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztálya munkatársai is.