A pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet kerekasztal-konferenciát szervez „At the Gates of the Balkans – Prehistoric communities of the Baranya/Baranja region and the adjacent areas” címmel. A konferenciát Pécsett rendezzük meg 2017. február 23–25. között. További információkért, kérjük, kattintson az alábbi linkre.
2016. szeptember 12-16. között Intézetünk munkatársai (Miháczi-Pálfi Anett, Serlegi Gábor, Vágvölgyi Bence, Zatykó Csilla) a „Középkori Kárpát-medence környezettörténete” című OTKA (K112318) pályázathoz kapcsolódóan a Somogy megyei Berzence Garics-dűlő nevű határrészében extenzív és intenzív terepbejárásokat, valamint geofizikai felmérést végeztek. A vizsgálatok célja a 2008 és 2013 között folyó „Településrégészeti és környezettörténeti kutatások a Dél-Dunántúlon (14–17. század)“ című OTKA pályázat keretében korábban már terepbejárásokkal és légi fotózással azonosított későközépkori település belső struktúrájának, központi építményének vizsgálata, valamint a telepjelenségek és a környező táji elemek, vízrajzi viszonyok közti kapcsolatok felderítése volt. Az extenzív terepbejárás eredményei alapján 66 ha terület intenzív terepbejárására és 6 ha geofizikai felmérésére került sor az MTA kutatási infrastruktúra-fejlesztési támogatásával beszerzett Sensys Magneto MXPDA típusú magnetométerrel.
Honfoglaló őseink között az ugor eredetű genetikai elemek éppúgy jelen lehettek, mint a közép-ázsiai török népekre jellemzők. Az elmúlt évezred azonban nem múlt el nyomtalanul – ez az egyik fő megállapítása az intézetünkben folyó vizsgálatsorozatnak. A magyar etnogenezis kutatásának újabb archeogenetikai eredményei a Scientific Reportsban jelentek meg.
A kutatásról további részletek a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvashatók.
Ez évben is folytatódnak a Fejér megyei Csókakő várában az ásatások, a Szent István Király Múzeum szervezésében, Hatházi Gábor kutatásvezető (EMMI), Kovács Gyöngyi ásatásvezető (MTA BTK Régészeti Intézet), Szőllősy Csilla régész és Pokrovenszki Krisztián régész-térinformatikus (Szent István Király Múzeum) részvételével. Az ásatások az alsóvár ÉK-i részét érintik, vastag középkori és kora újkori feltöltési rétegek, a középkorban kiépült, majd a török korban átépített terek, középkori befalazott középkori átjáró, míves középkori kályhacsempék és egy nagyobb deszkapadlós török kori épület maradványai fémjelzik ezt az évet.
További képek láthatók a Szent István Király Múzeum Facebook oldalán: https://www.facebook.com/SzentIstvanKiralyMuzeum/posts/1138684146170620
Szőke Béla Miklós (MTA BTK RI), Ritoók Ágnes és Gergely Katalin (MNM) ebben az évben is a korábban feltárt területekhez szervesen kapcsolódóan folytatta a kutatást Zalavár-Várszigeten, a Karoling-kori Mosaburg és az Árpád-kori Colon civitas területén. Ennek során megtalálták az Árpád-kori Szt. Adorján bencés monostort körítő fal egy szakaszát, amelynek az alapozását számos 5-10 cm átmérőjű, kerek facölöppel „erősítették” meg. A körítő falon belül, a monostortemplom nyugati fala előtti területen több rétegben késő Árpád-kori temetkezéseket tártak fel. A késő Karoling-kori ún. Arnulf palotától nyugatra egy Árpád-kori cölöpépítmény rövid szakaszát és gazdag késő Árpád-kori leletanyagot bontottak ki. Ettől északra, egy habarccsal kötött kövekkel körbeékelt faoszlopokon álló, nagyméretű földfelszíni épület maradványai az ún. Arnulf palotával egyidősek lehetnek. Mellette egy másik faoszlopos épület még Priwina megtelepedésének idejéből (Kr. u. 840 körül) származhat, amelynek pusztulási rétegéből egy, a 9. század vége felé működő ötvösműhely hulladékai (öntőminta, bronztöredékek, öntőtégely-maradvány) kerültek elő.
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Holl Imre, intézetünk nyugalmazott kutatója, a hazai és a nemzetközi középkori régészet meghatározó jelentőségű szakembere 92 éves korában, 2016. augusztus 25-én elhunyt.
Sokrétű munkássága a budai és a kőszegi vár feltárásától a középkori falvak kutatásáig terjedt és felölelte az anyagi kultúra legkülönbözőbb területeit. Külön érdeklődéssel fordult a kályhacsempék irányába, melyekről számos – máig alapvető - tanulmányt írt. Szívesen foglalkozott a fiatalokkal, tanácsokat adott, sokunknak a vele való beszélgetések egy életre meghatározóak maradnak. Átlátta a középkori régészet egészének fejlődését, nagy problémáit és fehér foltjait. Több fontos kutatási témát kezdeményezett, évtizedekkel korábbi munkái közül több csak most kezd kiteljesedni. Idős kora és súlyos betegsége ellenére is fogadott látogatókat, rendszeresen konzultálhattunk vele, a 90. éves születésnapjára készült ünnepi tanulmánykötet kéziratát is nagy örömmel forgatta. Személye, tudása, egyéni látásmódja nagyon fog hiányozni, de emléke, könyvei, tanulmányai velünk maradnak.
Gyászolja az egész szakma, az intézeti kollektíva, a kollégák, közeli munkatársai. Temetéséről később intézkednek.
Örömmel értesítjük az érdeklődő szakmai közönséget, hogy “Per sylvam et per lacus nimios” The Medieval and Ottoman Period in Southern Transdanubia, Southwest Hungary: the Contribution of the Natural Sciences címmel, Kovács Gyöngyi és Zatykó Csilla szerkesztésében megjelent intézetünk legújabb kiadványa. A tanulmánykötet a „Településrégészeti és környezettörténeti kutatások a Dél-Dunántúlon (14–17. század)“ című OTKA pályázat első köteteként annak természettudományos eredményeit foglalja össze, számot adva a projekt környezettörténeti (Sümegi Pál és munkatársai), geomorfológiai (Viczián István), archaeozoológiai (Bartosiewicz László, Gál Erika) és petrográfiai (Kreiter Attila, T. Biró Katalin) kutatásairól. Az angol nyelvű kötet megjelenését az NKFIH és az MTA BTK támogatta.
A könyv a Penna Bölcsész Könyvesboltban (1053 Budapest, Magyar utca 40, tel.: +36(30)203-1769) kapható, ára 8.000 Ft.
A mongol – magyar régészeti együttműködés fél évszázados múltra tekint vissza: Gábori Miklós (BTM) a kőkorral, és Erdélyi István (MTA RI) a hun és avar korral foglalkozó régészek az 1960-as évektől kezdve rendszeresen végeztek terepmunkát Mongóliában, majd 1990-re a régészeti kapcsolatok e távoli belső-ázsiai országgal megszakadtak. Csiky Gergely 2005 és 2007 között részt vett Gol Mod ázsiai hun (xiongnu) temetőjét feltáró francia expedíció (Mission archéologique française en Mongolie, vezetője: Jean-Paul Desroches, Musée Guimet, Paris) munkálataiban. A magyar-mongol régészeti együttműködés újraindulása azonban csak 2016-ban történt meg a Mongol Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetével kötött megállapodásnak köszönhetően.
A közös kutatások anyagi alapját egy projekt alapú kutatói mobilitás támogatására szóló pályázat adja, amelyet Csiky Gergely nyert el. A projektben az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont több munkatársa működik együtt, a Néprajzi Intézetet Szilágyi Zsolt, míg a Történettudományi Intézetet Tolnai Katalin képviseli. A kutatócsoport munkájában részt vesz a középkori mongol temetkezések szakértőjeként Delgermaa Amina Jambajantsan is, aki az ELTE mongolisztikai doktori iskolájában szerezte fokozatát.
A tervezett kutatás a „Belső-Ázsia a pre-mongol korban. Táj és települési hálózat a kitaj Liao Birodalom északi határvidékén, a mai Mongólia területén” címet viseli. A 10-11. században a mongol nyelvű kitajok Észak-Kínában Liao nevű dinasztiát alapítottak. Államuk északnyugati határa a mai Mongóliában húzódott, és e területet erődített városok sorával védték. Egyes lelőhelyeken voltak ásatások, de az erődök környezetének nem lelőhelycentrikus tájrégészeti kutatása jelentős módszertani újdonság a térségben. A projekt célja Mongólia Bulgan megyéjében a kitaj erődített települések környezetének vizsgálata, új lelőhelyek feltérképezése és a terület térinformatikai adatbázisának megalkotása. A projekt három évig tart, az első kiutazásra idén októberben kerül sor.
A kutatás jelentős új eredményeket hozhat a belső-ázsiai városfejlődés és a buddhizmus korai terjedésének kutatásában, ugyanakkor feltárhatja azokat az infrastrukturális alapokat is, amelyre később Dzsingisz kán birodalma épült. E földrajzilag távol eső régészeti problémák a Kárpát-medencében is lényeges nomadizmus kérdésköréhez szorosan kapcsolódnak, a középkori kitajok régészeti és történeti vizsgálata pedig a nomádok a szomszédos magaskultúrákhoz való akkulturációjának új modelljét nyújthatja a magyar honfoglalás és államalapítás korával párhuzamos időszakban.
Dr. Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója az MTA elnöke jóváhagyásával újabb 5 évre Benkő Elek akadémikust nevezte ki az MTA BTK Régészeti Intézet igazgatójának. A döntés értelmében Benkő Elek 2021. június 30-ig irányítja majd az Intézet munkáját.
Az igazgatói pályázat itt olvasható.
A Seconda Università di Napoli Marcello Rotili és Carlo Ebanista szervezésével 2006-ban indított el egy konferenciasorozatot, amelynek fő célkitűzése, hogy rendszeres fórumot teremtsen a késő ókori és kora középkori Itália és a tágabb Mediterráneum történeti és régészeti kutatásának specialistái számára. A "Giornata sulla tarda antichità e il medioevo" c. sorozat a 6. kötetnél jár, és újabb két kötet van előkészületben.
A fő tematikához tartozó előadások között rendszeresen elhangzanak közép-európai kitekintésű és itteni érdeklődést keltő előadások is, az egyes konferenciák előadásainak jelentős része a magyarországi kutatás szempontjából is fontos kérdéseket taglal. Az idei évben az "Oriente e Occidente fra tarda antichità e medioevo: popoli e culture dalle steppe al Mediterraneo" című összejövetelnek a sztyeppei és a mediterrán világ találkozási pontjait vizsgáló szekciója társzervezésére a szervezőpáros az MTA BTK Régészeti Intézet kutató professzor emeritusát, Bálint Csanád akadémikust kérte fel. Ő "Deux mondes: les steppes et le monde méditerranéen dans le Haut Moyen âge" címmel, míg Bollók Ádám, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos munkatársa "Amulets, Christians and Christianity among the Late Antique and Early Medieval Steppe Peoples" címmel tartott előadást.
