Tizennyolc fiatal kutató vehette át  2018. január 31-én az Akadémiai Ifjúsági Díjat az Akadémia vezetőitől.

Az Akadémiai Ifjúsági Díjat a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára alapította 1972-ben az akadémiai tudományos kutatóhelyen dolgozó, 30 év alatti fiatal kutatók szakmai munkájának ösztönzésére és a kiemelkedő tudományos eredmények elismerésére. Az Akadémiai Ifjúsági Díj célja elsősorban a pályamunkájuk és intézeti igazgatójuk minősítése alapján arra érdemes fiatal kutatók minél nagyobb számban való elismerése, tudományos munkájuk ösztönzése, támogatása. 1983-tól a pályázók korhatára 35 évre emelkedett.

Király Ágnes kollégánk, az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa a „Településen belül előkerült emberi maradványok mint strukturált depozitumok a késő bronzkori – kora vaskori (RBD-HB3) Északkelet-Magyarországon. Módszertani vázlat egy készülő doktori disszertációhoz” című pályamunkájáért kapta meg az Akadémiai Ifjúsági Díjat.

Az elismeréshez szívből gratulálunk!

A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata, a Magyar Tudomány 2017 októberétől az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenik meg mind nyomtatott, mind digitális formában.

A 2018. évi első számban Bálint Csanád, az MTA rendes tagja, Intézetünk kutatóprofesszora vendégszerkesztésében "A történeti genetika történeti relevanciájáról — On Historical Relevance of Archaeogenetics" hét tanulmányt olvashatunk.

Bálint Csanád előszavából idézünk:

"Ez a kutatási helyzet és a társadalomban itthon is sokfelé tapasztalható érdeklődés indokolhatja, hogy még egy évtized sem múlt el, s a Magyar Tudomány újból egy nagyobb tematikus blokkot szentel a történeti genetikának. Ez az előzőtől, az elsősorban magyar őstörténeti szempontú tárgyalástól eltérően nemcsak a multidiszciplináris föllépésével, de a módszertani vonatkozások fölvetésével is különbözik. Azt szeretné megláttatni, hogy a durván leegyszerűsített: „megmértük – annyi – tehát” típusú szemlélet mellett a történeti genetika számára milyen létfontosságú a történettudomány módszereivel való megismerkedés. Amint az a régészek, történészek és a történeti állattan, történeti növénytan, környezettörténet stb. művelői között már régen kialakult, legyen úgy a múltra a genetika módszereivel tekintőkkel is. E folyóiratszámban régészek és történész mellett nemcsak nyelvész és tudományfilozófus, hanem humánbiológus és (látszatra távolabbról) etológus is részt vesz annak tárgyalásában, hogy melyek a történeti genetika történeti interpretációiban rejlő lehetőségek és korlátok."

A tartalom a folytatásban olvasható.

Az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportja második évi munkáját az MTA Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa ismét kiváló minősítéssel értékelte.

A projekt 2016. július 1-től 2017. június 30-ig tartó, második kutatási évében 23 megjelent (6 magyar, 17 idegen nyelvű), és 12 megjelenés alatt álló (4 magyar, 8 idegen nyelvű) közlemény született meg. Emellett 8 hazai rendezvényen 13 előadásban, továbbá 13 külföldi rendezvényen 19 előadásban számoltak be a program eredményeiről.

A Kiss Viktória vezetésével folyó kutatások legfrissebb eredményeit a program kétnyelvű honlapján követhetjük nyomon, míg a projekt Facebook-oldalán a saját eredmények mellett a bronzkor kutatásához kapcsolódó hazai és nemzetközi hírekből tájékozódhatunk a Kr. e. 3-2. évezred történetéről.

Szívből gratulálunk a kutatócsoport vezetőjének, minden tagjának, és együttműködő partnerének!

Nagy örömmel adjuk hírül, hogy a két évente megrendezésre kerülő Shanghai Archaeology Forum világ-térképére idén egy kis dunántúli falu neve is felkerült. Intézetünk Alsónyék-projektjét a világ tíz legjobb kutatási programja közé választották a Field Discovery kategóriában, és egy megtisztelő díjjal jutalmazták. A Kr. e. 6–5. évezredben folyamatosan lakott újkőkori lelőhely komplex régészeti feldolgozása 2009 óta folyik a Régészeti Intézet Ősrégészeti témacsoportja tagjainak aktív összefogásával, széles hazai és nemzetközi együttműködésben, 2013 óta a Német Régészeti Intézet Römisch-Germanische Kommission részvételével.

Ez a díj nagy elismerés, ami egyaránt szól az MTA BTK Régészeti Intézet és a Német Régészeti Intézet budapesti kutatóhelye közötti intenzív tudományos, logisztikai együttműködésnek, a négy éve folyamatos anyagi támogatásból fakadó személyi lehetőségeknek és a nemzetközi kapcsolati háló közös kiterjesztésének. Elsősorban azonban a projektben dolgozó számos kutatónak szól az elismerés, egy intenzív és összehangolt munka vezetett a sikerhez.

Munkánk eredményeiről eddig több mint 30 tanulmányban, valamint számos konferencián is beszámoltunk. Az elmúlt években több nemzetközi pályázatban is részt vett az alsónyéki kutatócsoport, melyekben a hagyományos régészeti megközelítések mellett különféle természettudományos módszerek is előtérbe kerültek, úgy mint az archeogenetika, a bioarcheológia, vagy a radiokarbon keltezés.

A kutatócsoport tagjainak (Biller Anna, Köhler Kitti, Marton Tibor, Mende Balázs, Miklós Eszter, Nyerges Éva, Oross Krisztián, Osztás Anett, Szécsényi-Nagy Anna, Vindus Melinda és Zalai-Gaál István) nevében a rangos elismerést 2017. december 8-án Bánffy Eszter a Német Régészeti Intézet frankfurti kutatóintézetének igazgatója, az MTA BTK Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója vehette át Shanghai polgármesterétől és az akadémia elnökétől.

A Régészeti Intézet (akadémiai támogatással) újjávarázsolt antik szekrénye (a vári Intézetben Szőke Béla szobájában volt) a napokban visszaérkezett a BTK-ba. Mérete miatt elhelyezésére az 1. emeleti aulában került sor, az üveges szekrényben a Régészeti Intézet legújabb kiadványai láthatóak majd.

Múlt heti könyvbemutatónkon a Magyarország Régészeti Topográfiája. Múlt, jelen, jövő / Archaeological Topography of Hungary. Past, Present and Future című kötetet  Benkő Elek intézetigazgató, az MTA levelező tagja mutatta be, ebből idézünk:  
"Az 571 lap összterjedelmű, 53 szerző 37 tanulmányát tartalmazó kötet Magyarország egyik legnagyobb régészeti vállalkozása, a Magyarország Régészeti Topográfiája c. projekt és könyvsorozat korszerűsítése és napjaink igényeihez történő alakítása kérdéskörét elemzi. Előzménye egy nagy szakmai összefogással megszervezett, nagy érdeklődés mellett lebonyolított, azonos című budapesti konferencia volt, amely 2015. május 11–13. között zajlott, abból az alkalomból, hogy az MRT első kötete 50 évvel ezelőtt jelent meg.
A konferencia és az eredményeit felölelő tanulmánykötet legfontosabb tanulsága, hogy széles körű szakmai és intézményi összefogással meg lehet teremteni a jövő digitális topográfiáját. Jóllehet az MRT elsőrendűen a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetéhez kötődő program, a hazai örökségvédelem, a kutatás és az egyetemi oktatás jelen adottságai közepette magától értetődő volt a kezdeményezés a munka tágabb keretek között történő folytatására.
A kötet tartalmaz tudomány- és kutatástörténeti elemzéseket az MRT előzményeiről és a gyűjtés régi gyakorlatáról, egy-egy terület konkrét régészeti topográfiai kutatásáról, új módszerek alkalmazásáról szóló beszámolókat (Aquincum, Csepel-sziget, Brigetio, Ménfőcsanak, Decs-Ete, Berzence, Hajós és Császártöltés térsége, Szendrői-medence,  Tolna megye, Szolnok megye/Tiszazug, Békés megye/gyulai és sarkadi járás), egy-egy régészeti korszak (késő rézkor, kora népvándorlás kor) topográfiai kutatási eredményeit, a speciális topográfiákkal (halomkataszter, a római limes topográfiája, középkori utak topográfiája, vártopográfia, iparrégészeti topográfia, légirégészeti topográfia) kapcsolatos munkákat, a határon túli területekkel közös kutatásokat bemutató tanulmányokat, kiemelkedő számban örökségvédelmi kérdésekkel, valamint a beruházások tervezését, illetve a megelőző feltárásokat segítő módszerekkel (ERD, prediktív modellezés) foglalkozó írásokat, végül a korszerű európai gyakorlathoz és a jövő topográfiájához kapcsolódó tanulmányokat.
A szerkesztést az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai (Benkő Elek, Bondár Mária és Kolláth Ágnes) végezték. A hosszadalmas szerkesztői munka magában foglalta az egyes tanulmányok szakmai és stiláris revízióját, a szakirodalom aktualizálását és pontosítását, a minél részletesebb, kifejező képanyag összeállítását, a konferencián elhangzott, de írásban végül nem rögzített részletek pótlását és a legfontosabb tanulságokat összefoglaló, részletes bevezető megírását. Az egyes tanulmányokat a szokásosnál részletesebb angol nyelvű rezümék és angol nyelvű képaláírások egészítik ki, hogy a kötet határainkon túl is használható legyen. A terjedelmes képanyag nyomdai előkészítését, esetenként átszerkesztését és átrajzolását a Régészeti Intézet grafikusa, Szinyei Viktor végezte. Célkitűzéseinknek megfelelően a kötet borítója egyesíti az MRT borítók hagyományát a korszerű kutatás új módszereivel és képi ábrázolásaival.
A kiadást a kulturális örökségvédelemért is felelős Miniszterelnökség, valamint a Magyar Tudományos Akadémia támogatta. Alapvető segítségük nélkül ez a vaskos kötet nem jelenhetett volna meg.
A tördelést és a nyomdai előkészítést az Archaeolingua Kiadó végezte, a nyomtatás a PrimeRate digitális nyomdában történt, gondos szakmai munkával."

A kötet tartalma ITT tekinthető meg és megvásárolható az alábbi címen:

Archaeolingua Alapítvány
1067 Budapest, Teréz krt. 13. II. emelet

email:

Tel: 06-1-3758939, 06-30-4481084

2017. november 24-én, pénteken 11 órakor kerül sor a "Magyarország régészeti topográfiája. Múlt, jelen, jövő" című tanulmánykötet bemutatójára. A bemutató helyszíne az MTA Humántudományok Kutatóháza földszinti előadóterme (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4).

A részletes program a meghívóban olvasható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az Ibériai-félsziget újkőkori, rézkori és kora bronzkori emberi maradványainak anyai génállományán végzett vizsgálatok legfrissebb eredményeit olvashatjuk a Scientific Reports 2017. november 15-én megjelent tanulmányában. Kurt W. Alt mainzi kutatócsoportja 2011–2015 között 57 lelőhelyről 318 csontvázból vett mintát számos spanyol és portugál partner közreműködésével. A kutatás a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával valósult meg, Kurt W. Alt és Wolfgang Haak vezetésével. A most közölt 215 új mitokondriális DNS profilt Intézetünk munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna értékelte.
Az Ibériai-félsziget neolitizációja a genetikai adatok alapján eltért a Kárpát-medencében tapasztalt folyamatoktól. Az első földművesek, akik genetikailag visszavezethetőek a Közel-Keletre, feltételezhetően a félsziget északnyugati területeit érték el először Kr. e. 5700 körül. Innen a félsziget déli és nyugati területei felé terjeszkedve gyorsan keveredni kezdtek az őslakos vadászó-gyűjtögető népességgel. A rézkor idejére a félsziget genetikai képe egységesedett, a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség aránya elérte a 27%-ot. Érdekesség, hogy egy-egy rézkori anyai genetikai vonal a félsziget belső területein észak-afrikai kapcsolatokra utal. A rézkor végi harang alakú edények kultúrájának időszakában a mitokondriális DNS nem jelez nagyobb népmozgást, a népesség folytonossága a vizsgált 4000 év során megerősítést nyert. Az adatsor az Ibériai félsziget őskori populációs szintű eseményeinek minden eddiginél részletesebb rekonstrukcióját tette lehetővé. A vizsgálatok teljes genom szinten a jénai MPI Science of Human History-ban folytatódnak.

Az Ibériai-félsziget újkőkori, rézkori és kora bronzkori emberi maradványainak anyai génállományán végzett vizsgálatok legfrissebb eredményeit olvashatjuk a Scientific Reports 2017. november 15-én megjelent tanulmányában. Kurt W. Alt mainzi kutatócsoportja 2011–2015 között 57 lelőhelyről 318 csontvázból vett mintát számos spanyol és portugál partner közreműködésével. A kutatás a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával valósult meg, Kurt W. Alt és Wolfgang Haak vezetésével. A most közölt 215 új mitokondriális DNS profilt Intézetünk munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna értékelte.
Az Ibériai-félsziget neolitizációja a genetikai adatok alapján eltért a Kárpát-medencében tapasztalt folyamatoktól. Az első földművesek, akik genetikailag visszavezethetőek a Közel-Keletre, feltételezhetően a félsziget északnyugati területeit érték el először Kr. e. 5700 körül. Innen a félsziget déli és nyugati területei felé terjeszkedve gyorsan keveredni kezdtek az őslakos vadászó-gyűjtögető népességgel. A rézkor idejére a félsziget genetikai képe egységesedett, a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség aránya elérte a 27%-ot. Érdekesség, hogy egy-egy rézkori anyai genetikai vonal a félsziget belső területein észak-afrikai kapcsolatokra utal. A rézkor végi harang alakú edények kultúrájának időszakában a mitokondriális DNS nem jelez nagyobb népmozgást, a népesség folytonossága a vizsgált 4000 év során megerősítést nyert. Az adatsor az Ibériai félsziget őskori populációs szintű eseményeinek minden eddiginél részletesebb rekonstrukcióját tette lehetővé. A vizsgálatok teljes genom szinten a jénai MPI Science of Human History-ban folytatódnak.

Az újkőkor előtt Európában élt vadászó-gyűjtögető  jégkori vadászok és az első európai földművesek kapcsolatai vizsgálja a Nature 2017. november 8-án megjelent tanulmányában a Harvard Medical School Genetika Tanszéke az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumával közösen.

Az új tanulmány célja, hogy modellezze az őskori európai populációk – az őslakos vadászó-gyűjtögetők és a később érkező földművesek – genetikai kapcsolatait, interakcióit. David Reich (Harvard Medical School, Boston) vezetésével a munkacsoport olyan kérdésekre kereste a választ, hogy vajon a földművesek már a vándorlásuk során keveredtek-e az őslakosokkal. Hogyan, milyen ütemben történhetett a keveredés a két populáció között Európa különböző vidékein? A korábbi tanulmányok megállapításai általános érvényűek-e, vagy csupán lokális esettanulmányokként értelmezhetőek? Megkülönböztethetők-e genetikai alapon a közös anatóliai eredetű, Európában szétszóródott földműves populációk?

A korábbi, a mitokondriális DNS vizsgálatából született eredményekre építve a kutatók a sejtmagi DNS nagy felbontású tipizálásával tovább vizsgáltak egy-egy sorozat emberi csontmintát a Kárpát-medencéből, a Közép-Elba vidékről és az Ibériai-félszigetről. Mark Lipson matematikus (Harvard Medical School, Boston) és Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus (MTA BTK RI) elsőszerzőségével most közölt 130 új, genomszinten elemzett emberi minta közül 90 Magyarország területéről származik. A hazai mintasort – amely jelenleg a legrészletesebb az egész világ őskori genetikai kutatását tekintve – a magyarországi régész és antropológus szakma és számos múzeum és gyűjtemény segítségével úgy alakította ki a Régészeti Intézet munkacsoportja, hogy reprezentatív legyen szinte valamennyi újkőkori és rézkori régészeti kultúrára és időszakra, a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. A magyarországi minták elsődleges feldolgozása (a DNS kinyerése és úgynevezett DNS-könyvtár készítése) az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában történt.

Magyarországról a kutatásban részt vettek az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum, az egri Dobó István Múzeum,  a debreceni Déri Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke, a Pécsi Tudományegyetem és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai.

Az eredményekről bővebben az mta.hu oldalán olvashatunk.