"Relict anthropogenic ecosystem from the Middle Ages: History of a salt marsh from Transylvania (Sic, N Romania)" címmel jelent meg a közelmúltban munkatársaink cikke az Environmental Archaeology című folyóiratban. A lap a környezetrégészet egyik vezető folyóirata (Q1, IF: 1.349). A középkori Kárpát-medence környezettörténetét vizsgáló, Benkő Elek által vezetett NKFIH kutatócsoport legújabb eredményeit foglalja össze a cikk. Jakab Gusztáv, Silye Lóránd, Sümegi Pál, Tóth Attila, Sümegi Balázs Pál, Pál Ilona és Benkő Elek a széki (Erdély) sóbányászat és tógazdálkodás középkori és újkori történetét mutatja be. Földtani és őslénytani módszerekkel sikerült bizonyítani, hogy a sóbányászat és a tógazdálkodás már az államalapítással egy időben (11. század) megindult a település környezetében. A cikk legfontosabb következtetése, hogy az Árpád-korban kezdődő sóbányászat és tógazdálkodás hatására egy rendkívül különleges sókedvelő ipari-agrár ökoszisztéma alakult ki Szék környékén, ami a gazdálkodás felhagyása ellenére napjainkig fennmaradt a területen.

Köszönet az ELTE BTK Régészettudományi Intézete oktatóinak és kutatóinak szolidaritásukért!

"Mi, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének oktatói és kutatói szolidaritásunkat és együttérzésünket fejezzük ki a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjaiban dolgozó kollégáinkkal, különösen az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársaival.
A jelenlegi helyzetben, amikor nemcsak az intézményi autonómia került veszélybe, hanem egy nemzetközileg is elismert kutatói közösség jövője is bizonytalanná vált, ki kell jelentenünk, hogy az átszervezés okaként megjelölt innovatív képességek növeléséhez a társadalomnak nemcsak a természettudományokra, hanem a bölcsészettudományokra, és ezen belül a régészetre is szüksége van. Innovációra az a társadalom képes, amelyik megfelelő kulturális erővel rendelkezik és tisztában van saját múltjával.
A kutatóhálózat tervezett gyorsított átalakítása éppen a megjelölt céllal ellentétes eredménnyel járhat. Egy ilyen, jól működő kutatóközösség igen nehezen megújítható kulturális tőkét jelent, melynek szétdarabolása vagy megszűnése, tagjainak elbizonytalanítása az egész társadalom számára veszteség.
Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy mindenfajta átalakítás csak körültekintő előkészítés után, a megfelelő kompetenciájú szakemberek bevonásával vezethet eredményre.

Budapest, 2019. február 8.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Régészettudományi Intézetének
összes oktatója és kutatója"

Megjelent az MTA BTK Régészeti Intézet idegennyelvű évkönyve, az Antaeus legújabb, 35–36. kötete.

Az évkönyv fő pillérét “A Hatalom és kultúra a Kárpát-medencében a korai középkorban” NKFI pályázat keretében az MTA BTK Régészeti Intézetben 2016. novemberében "Facing and Transforming the Roman Tradition in Late Antiquity and the Early Middle Ages – Roman-ness and the Barbarians in Western and East Central Europe / Transformation und Konfrontation mit der römischen Tradition in der Spätantike und im frühen Mittelalter – Romani und Barbaren in West- und Ost-Mitteleuropa" címmel rendezett nemzetközi konferencián elhangzott előadásokból készült tanulmányok alkotják, melyek tematikája a késő római kor és 9. század között eltelt időszak régészeti problémáira fókuszál.

A kötet további négy értekezése a “How long was the ninth century A.D. in the Carpathian Basin? New Data – New Approaches” kérdéskört vizsgáló, “Az átalakulás évszázadai – települési struktúrák, települési stratégiák a Kárpát-medence központi részein a 8–11. században” NKFI pályázat támogatásával 2015. decemberében tartott konferencia előadásaira épül.

A kötetet az MTA BTK Régészeti Intézet 2016–2019. közötti időszakra vonatkozó középtávú kutatási stratégiáját és a 2016–2017. évek tudományos tevékenységét bemutató beszámoló zárja.

A 18 angol és német nyelvű tanulmányt tartalmazó kötet tartalomjegyzéke ITT tekinthető meg.

A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozathoz kapcsolódóan Intézetünk 2018. november 22-én, csütörtökön 10 és 16 óra között Tudományok határterülete: a középkori Kárpát-medence környezettörténete címmel konferenciát szervez az MTA Székház Felolvasóteremében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.).

Több tudományág (történettudomány, régészet, geológia, biológia, környezet- és klímakutatás) belső fejlődése, illetve formálódó kapcsolatrendszere sok fontos részeredmény után ma már lehetőséget nyújt arra, hogy számos témában új szintézist alkossunk. 2015-ben indította az MTA BTK Régészeti Intézete A Kárpát-medence középkori környezettörténete című OTKA kutatási programot, melynek részeként a pusztán történeti elemzéseknél mélyebb, természettudományos kutatásokra, lápokon végzett talajfúrások pollen- és makrofosszília-elemzéseire alapozott, korszerű környezettörténeti munka számos esetben alapvetően új forrásanyagot tudott kínálni. A konferencia előadásai a többéves program legújabb eredményeiről számolnak be, egyben képet nyújtanak a középkori ember és környezete történelemformáló kapcsolatának sokszínű területéről, az erdőtörténet, vegetáció- és klímakutatás vagy éppen a víz- és nyersanyag-gazdálkodás táji vonatkozásainak kérdéseiről.

A konferencia részletes programja ITT olvasható. Az előadások előzetes összefoglalóit tartalmazó absztraktfüzet itt érhető el.

A Magyar Tudomány Ünnepe programjaira minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Lovász László elnök és Barnabás Beáta főtitkárhelyettes köszöntőjével, valamint Bokor József alelnöknek az önvezető autók jövőjéről szóló előadásával megkezdődött a Magyar Tudomány Ünnepe idei rendezvénysorozata. Az MTA Székházában tartott ünnepség részeként átadták a kiemelkedő tudományos életművek elismeréseként az Akadémia Elnöksége által adományozott Eötvös József-koszorúkat is.

A rendezvénysorozathoz kapcsolódóan Intézetünk 2018. november 22-én, 10 és 16 óra között Tudományok határterülete: a középkori Kárpát-medence környezettörténete címmel konferenciát szervez az MTA Székház Felolvasóteremében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.).

Több tudományág (történettudomány, régészet, geológia, biológia, környezet- és klímakutatás) belső fejlődése, illetve formálódó kapcsolatrendszere sok fontos részeredmény után ma már lehetőséget nyújt arra, hogy számos témában új szintézist alkossunk. 2015-ben indította az MTA BTK Régészeti Intézete A Kárpát-medence középkori környezettörténete című OTKA kutatási programot, melynek részeként a pusztán történeti elemzéseknél mélyebb, természettudományos kutatásokra, lápokon végzett talajfúrások pollen- és makrofosszília-elemzéseire alapozott, korszerű környezettörténeti munka számos esetben alapvetően új forrásanyagot tudott kínálni. A konferencia előadásai a többéves program legújabb eredményeiről számolnak be, egyben képet nyújtanak a középkori ember és környezete történelemformáló kapcsolatának sokszínű területéről, az erdőtörténet, vegetáció- és klímakutatás vagy éppen a víz- és nyersanyag-gazdálkodás táji vonatkozásainak kérdéseiről.

A konferencia részletes programja ITT olvasható.

A Magyar Tudomány Ünnepe programjaira minden érdeklődőt szeretettel várunk.

2018. júliusában indult útjára a CRAFTER projekt ("Crafting Europe in the Bronze Age and Today"), mely a Kreatív Európa Program keretében valósul meg, kapcsolódva az Európai Kulturális Örökség Éve 2018 programsorozathoz. A program célja, hogy az európai kulturális örökséget közös, megőrzendő értékként kezelje és az európai bronzkori kerámiaművességből nyert inspirációkkal segítse a modernkori kézművesség újjáélesztését. Különösen törekszik a kulturális örökség kortárs alkotók által, modern innovációk segítségével történő bemutatására, ezzel is erősítve a kulturális örökség és más kulturális és kreatív ágazatok közötti párbeszédet.

A CRAFTER öt európai ország nyolc intézményének együttműködésével jött létre: a Barcelonai Autonóm Egyetem és Mula város önkormányzata (Spanyolország), az EXARC (Hollandia), a Hallei Őstörténeti Múzeum (Németország), a Paraćini Városi Múzeum (Szerbia), valamint a debreceni Déri Múzeum és a budapesti MTA BTK Régészeti Intézet részvételével.

A projekt másfél éves időtartama alatt, 2019 végéig számos tevékenységet valósítanak meg a projektpartnerek. Elsőként, a résztvevő országok kulturális örökséggel foglalkozó szakemberei és a helyi kézművesek, alkotók témával kapcsolatos tapasztalatcseréjére kerül sor. Keramikusok és régészek találkoznak a spanyolországi Mulában, hogy újraértelmezzék az őskori kerámia készítési hagyományait.  2018. október 29-30-án a spanyolországi Mula városa ad helyet a CRAFTER (Crafting Europe in the Bronze Age and Today) projekt nemzetközi találkozójának. A La Bastida Baráti Kör (ASBA, Totana) és a Mula-i városháza által szervezett nyilvános rendezvény célja, hogy megismertesse a nagyközönséggel a bronzkori (Kr. e. 2200–1500) régészeti örökséget, illetve újjáélessze az egykori kerámiakészítési hagyományokat. A találkozóra öt országból (Spanyolország, Hollandia, Németország, Magyarország, Szerbia) nyolc résztvevő partner érkezik.

A nemzetközi találkozón szakmai tapasztalatcserére, kerekasztal beszélgetésekre és kísérleti kerámiakészítési bemutatókra is sor kerül. A modernkori fazekasok és régészek újraértelmezik négy, egykori európai bronzkori közösség (El Argar, Únětice, Füzesabony és Vattina) kerámiakészítési hagyományait. A rendezvény kapcsolódik a Kreatív Európa Programhoz, amelyet az EACEA (az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség) támogat.

A rendezvény részletes programja ITT érhető el.

A CRAFTER projekt magyarországi résztvevői a debreceni Déri Múzeum munkatársai (Balogh Csaba, Dani János, Priskin Anna, Szeverényi Vajk) és az MTA BTK Régészeti Intézet és a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkatársai (Gucsi László, Király Ágnes Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella).

A projekt hírei folyamatosan nyomon követhetőek lesznek a fenti intézmények honlapján.

Az

MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport

és az

MTA TTI Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport

2018. október 30–31-én "Mixtura texturalis II. Ember és textil a Kárpát-medencében" címmel közös, kétnapos tudományos konferenciát szervez.

 A konferencia helyszíne:
MTA Humán Tudományok Kutatóháza (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.)
földszinti előadóterem

A rendezvény részletes programja ITT található.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének és az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai, Vida Tivadar, Koncz István és Mende Balázs Gusztáv részt vettek a Patrick J. Geary professzor által vezetett népvándorlás kori genetikai kutatásokban, amelynek eredményei a Nature Communications hasábjain jelentek meg 2018. szeptember 11-én.

A komplex paleogenomikai, régészeti és történeti kutatások a késő antik és kora középkori szociális, kulturális és etnikus átalakulások, a vándorló és letelepedő népcsoportok szerveződésének mélyebb megértését célozták. A genetikai vizsgálatokat és azok bioinformatikai kiértékelését a Firenzei Egyetem, a jénai Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte, illetve a Stony Brook Egyetem (New York) kutatói végezték. A hazai mintavételeket az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma végezte.

Az elvégzett kutatások az archeogenetika új szemléletű megközelítését jelentik, amelynek keretében a nagy történeti narratívák (az egykori Római Birodalom területén végbe menő átalakulások) kutatása mellett először került sor teljes közösségek vizsgálatára. A projekt célkitűzése a germán langobardoknak az írott források szerint az Elba-vidéktől Itáliáig tartó vándorútja utolsó szakaszának kutatása volt, amikor a 6. század második felében a Dunántúlról Észak-Itáliába költöztek. A kivándorlás előtti időszakra keltezhető, 45 síros szóládi temető (Somogy megye) esetében teljes mintavételre törekedve először sikerült közvetlenül vizsgálni a rokoni kapcsolatok szerepét a népvándorlás kori közösségek életében.

A szóládi temetőben több családi csoportot lehetett elkülöníteni, például egy „szerencsés” esetben egy család férfitagjainak három generációját. Az eredmények azt sugallják, hogy a langobard közösségbe vélhetően a helyi népességből származók is beházasodhattak. Az elvégzett új típusú, a sejtmagi örökítőanyag nagyfelbontású vizsgálatára irányuló genetikai vizsgálatok kiegészítik a lelőhely már korábban lefolytatott, a migrációs folyamatok és az életmód megismerésére irányuló természettudományos – izotópos, illetve mitokondriális DNS-alapú archeogenetikai – kutatásait. A projekt keretében elemzett másik temető az észak-olaszországi Collegno város területén (Piemont) található, amelyben a temetkezések langobard hódítás elejére keltezhető első két generációjának vizsgálatára került sor. Bár a két temető között közvetlen biológiai kapcsolat nem mutatható ki, az alapvető genetikai struktúrájuk nagyon hasonló: két eltérő biológiai háttérrel rendelkező csoport elkülönítése volt lehetséges, amelyek a régészeti leletek és a temetkezési rítus tekintetében is nagyon különböznek.

Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a vizsgált közösségek esetében több, heterogén csoport (bevándorlók és helyiek) együttélése valósult meg, s ez összhangban van a történeti források, illetve a régészeti adatok által felrajzolt képpel, vagyis a langobard népesség történeti adatok alapján jól ismert, Pannoniából Itáliába történő vándorlásával.

A kutatási projekt újabb 5-6. századi temetők bevonásával, a helyi és a bevándorló csoportok közötti interakciók további kutatásával folytatódik, ennek keretében a hazai kutatók további közösségek vizsgálatát tervezik.

A cikk megírásában 13 intézmény 27 kutatója működött közre: Patrick J. Geary (Institute for Advanced Study, Princeton); Krishna Veeramah, Carlos Eduardo G. Amorim és Dean Bobo Stony Brook University, New York); David Caramelli Stefania Vai, Alessandra Modi és Martina Lari (Università degli Studi di Firenze); Johannes Krause és Cosimo Posth (Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte és Universität Tübingen); Vida Tivadar és Koncz István (Eötvös Loránd Egyetem); Susanne Hakenbeck (University of Cambridge); Maria Cristina La Rocca (Università degli Studi di Padova); Mende Balázs (Magyar Tudományos Akadémia); Walter Pohl (Österreichische Akadamie der Wissenschaften); Luisella Pejrani Baricco, Elena Bedini és Caterina Giostra (Università Cattolica del Sacro Cuore, Milano); Paolo Francalacci (Università degli Studi di Sassari); Daniel Winger (Universität Rostock); Uta von Freeden (Deutsches Archäologisches Institut); Silvia Ghirotto and Guido Barbujani (Università degli Studi di Ferrara).

A teljes cikk itt érhető el.

2018. szeptember 25-én, kedden 10 órakor kerül sor a "Castrum Dombo 2014-2018. A dombói vár régészeti kutatásának első öt éve" című konferenciára. A rendezvény helyszíne az MTA Humántudományok Kutatóháza földszinti előadóterme (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4).

A Tolna megyei Dombó várának szisztematikus régészeti kutatása 2014-ben kezdődött meg, Berta Adrián, az MTA BTK Régészeti Intézetének fiatal kutatói ösztöndíjas munkatársának a vezetésével, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékével való együttműködés keretében. Az elmúlt öt év során sikerült tisztázni a vár kiterjedését és jellemző rétegviszonyait, továbbá főbb építési periódusait. A terepi munkákkal párhuzamosan megkezdődött az előkerült leletanyag feldolgozása is. A megrendezésre kerülő konferencia célja, hogy bemutassa a projekt eddigi eredményeit, valamint felvázolja a további kutatás perspektíváit.

A részletes program ITT olvasható.
A konferencia absztrakt kötete ITT tölthető le!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Érdeklődni az alábbi e-mail címen lehet:

2017 májusában Zalavár, Zalaapáti és Zala megye önkormányzata, a pannonhalmi főapátság és az EMMI illetékes államtitkársága a zalavári monostor alapítás ezer éves évfordulójának méltó megünneplésére hirdette meg a „Zalavár 1000” programot. E program keretében, 2018. július közepétől folytatódott a régészeti kutatás Zalavár-Várszigeten, amelynek célja, hogy a Szent István által alapított bencés apátság 1019-ben felszentelt templomának a maradványait feltárja. Szőke Béla Miklós (MTA BTK Régészeti Intézet) és Ritoók Ágnes (MNM Régészeti Tár) vezetésével sikerült körülhatárolni azt a területet, ahol a monostor temploma állt. A 18–20. században folyamatosan pusztított monostor idén kutatott területén egyelőre csak a bolygatás nagyméretű gödreit, és a templom köré temetett, jórészt ugyancsak bolygatott Karoling- és Árpád-kori sírokat tártunk fel, amelyek azonban – az esetleges teljes pusztulás esetén is – lehetővé teszik a templom pontos helyének kijelölését.

Az ásatásról bővebben ITT olvashatunk.