A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított, teljesítmény-központú, magas presztízsű, országos ösztöndíja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amelynek célja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítmény ösztönzése és elismerése a fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére való felkészülés elősegítése. Idén 750 érvényes pályázat érkezett be. A pályázók közül 156 fő nyerte el az ösztöndíjat. Köztük hárman a régészettudomány területéről.
Az 1997-ben alapított tudományos ösztöndíj névadója Bolyai János, aki a maga korában merész újításokkal, a gondolkodás határait feszegetve alkotott maradandót. A Bolyai-ösztöndíj akadémiai támogatásként hidat képez a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA doktorai és a fiatal kutatói generáció tagjai között. Fontos, hogy az utóbbiak számára a PhD-fokozat megszerzése után kiszámíthatóságot, tervezhetőséget biztosítson az önálló kutatói pálya megkezdéséig terjedő időszakban.
Idén 750 érvényes pályázat érkezett be. A pályázók közül 156 fő nyerte el az ösztöndíjat. 2025-ben a régészettudomány területén három fiatal kutató nyerte el az ösztöndíjat:
Dévai Kata, a HUN-REN – ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, a Fiatal Kutatók Akadémiájának tagja
Samu Levente, az ELTE HTK Régészeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet tudományos munkatársa, a HistoGenes projekt kutatója
Szabó Nóra, az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet tudományos munkatársa, az MTA–BTK Lendület Bázis Kutatócsoport kutatója
A díjak átadására 2025. szeptember 17-én került sor az MTA Székházában. Ugyanezen alkalomból 2001 óta a záró kutatói jelentésükre kiemelkedő minősítést kapó ösztöndíjasoknak a kuratórium emléklapot adományoz, a legjobbak pedig MTA Bolyai-plakett kitüntetésben részesülnek. Ebben az évben a kuratórium 162 ösztöndíjas záró kutatói jelentését értékelte. 79-en kaptak dicsérő emléklapot, közülük 14-en érdemelték ki a legjobbaknak járó Bolyai-plakettet.
Kiváló kutató teljesítményért dicsérő emléklapot kapott Soós Eszter tudományos munkatársunk, aki A római császárkori Przeworsk-kultúrkör Magyarországon témával nyerte el a támogatást 2018-ban.
Nagy szeretettel gratulálunk a friss MTA Bolyai-ösztöndíjas fiatal régész kollégáknak és eredményes éveket kívánunk!
Munkatársaink nyertes témái:
Samu Levente: A korai szláv megtelepedés problémái a Kárpát-medencében (Kr. u. 6-8. sz.)
A Kr. u. 6–9. sz. Közép-Európa történetében az az időszak, amikor az első szláv népcsoportok számos mikrorégióban letelepednek. Ebben az időben a Kárpát-medencében az avarok hatalmi formációja, az Avar Kaganátus állt fenn, s az ő általuk hagyott hatalmi űrt tölti be később a Kárpát-medencébe érkező magyarság a 9. sz. második felétől. E folyamatok a mai napig meghatározzák régiónk történetét.
A szláv népesség megjelenésének folyamata sokat vizsgált és vitatott jelenség, melyet a történettudomány mellett a nyelvészet és a régészet is sokszor, sok szempont szerint vizsgált a 19. század óta. A magyarországi régészeti leletanyagban is számos olyan tárgytípus létezik, amelyet – sokszor leegyszerűsítve – az első szláv csoportokkal szoktak összefüggésbe hozni.
Ezeknek részletes, kritikai értelmezése rendkívül időszerűvé vált, ugyanis a fellendülő archaeogenetikai vizsgálatoknak köszönhetően újra központi helyre került ez a téma. Nagy mennyiségű adat került publikálásra az elmúlt időszakban, s a közeljövőben még több megjelenése várható. Mindezekből az körvonalazódik, hogy a Kárpát-medencei leleteknek központi szerepük lesz a teljes problematika megértésében.
Emiatt szükségessé vált azoknak a tárgyaknak és objektumoknak a részletes régészeti elemzése, amelyek összefüggéseket mutatnak a Kárpátokon túli, ebben az időszakban már a szlávokhoz kötött területekkel. A szóban forgó tárgycsoportok – elsősorban bizonyos háztípusok és kerámia anyag, valamint hamvasztásos temetkezések – vizsgálata és interpretációja azonban ideológiailag terhelt kutatási terület – ennek oka a régészeti eredmények hosszú évtizedeken keresztül történt politikai célú felhasználása.
A Kárpát-medence rendkívül sokszínű régió a kora középkorban, s ezen belül a 6–9. században. Ennek megfelelően bizonyos tárgycsoportok “felcímkézése” etnikai markerekkel szükségszerűen a túlzott leegyszerűsítések irányába és az egykori összetett valóság megértésére való törekvés ellen hat. Ezért különösen fontos egy megfelelő elméleti megalapozottságú értelmezési keret kidolgozása. A Bolyai-ösztöndíj keretében Samu Levente a régészeti anyagok feldolgozása mellett ennek megvalósítására is törekszik.
Szabó Nóra: Bronzkori települések a Budai-hegység lábánál – Egyrétegű lelőhelyek szerepe a bronzkori társadalomban és gazdaságban
Szabó Nóra a hároméves támogatás keretében a középső bronzkori (i. e. 2000/1900–1450) egyrétegű, nagykiterjedésű települések társadalmi és gazdasági szerepét vizsgálja a Budai-hegység lábánál. A vizsgálatának középpontjában Sóskút-M7 lelőhelye áll.
A Kárpát-medence középső részén ebben az időszakban látványos, erődített települések és több rétegű, úgynevezett tell-települések jöttek létre. Ezek mellett számos nagy kiterjedésű települést is ismerünk, amelyeknek a társadalmi hierarchiában betöltött szerepe mindmáig tisztázatlan. A kutatás célja, hogy e lelőhelyek feldolgozásával feltárja, milyen gazdasági és társadalmi folyamatok alakították a bronzkori közösségeket, valamint miben különböztek egymástól a Duna mentén, a Zsámbéki-medencében és a Benta-völgyben élő csoportok mindennapjai.
A vizsgálat során Szabó Nóra a korábbi kutatásai során kidolgozott adatbázis-alapú módszertant alkalmazza, amely lehetővé teszi több tízezer lelet rögzítését és statisztikai, valamint geostatisztikai értékelését. Ez a megközelítés nemcsak a feldolgozatlan anyagok kezelésére kínál hatékony megoldást, hanem új összefüggések feltárására is alkalmas a települések belső szerkezetét, gazdasági életét és társadalmi rendszerét illetően. A Bolyai-ösztöndíj támogatásával zajló kutatás várhatóan hozzájárul a középső bronzkori társadalmak működésének mélyebb megértéséhez, és új alapokra helyezi a Kárpát-medence központi térségének régészeti értelmezését.
Soós Eszter: A római császárkori Przeworsk-kultúrkör Magyarországon
A leggyakrabban a keleti germán lugi, buri, vandál és victofal csoportokkal kapcsolatba hozott, lengyelországi törzsterülettel rendelkező Przeworsk-kultúra lelőhelyei a Kr. u. 2-4. században a Kárpát-medence északkeleti részén is elterjedtek. Soós Eszter Bolyai János Kutatási Ösztöndíja (2018-2024) során végzett kutatásában összesen hét, a belső-kárpáti Przeworsk-kultúrához tartozó lelőhely teljes feldolgozását végezte el, melyeken csaknem másfél ezer dokumentált jelenségből mintegy 20 000 lelet került adatbázisba, illetve több száz tárgy képes bemutatásra. A nagy felületen kutatott, legújabb feldolgozási és statisztikai módszerekkel vizsgált Przeworsk lelőhelyek rengeteg új eredményt hoztak a Kárpát-medencei vandál megtelepedésről. Az anyagi kultúra átalakulása, a germán területek és a Római Birodalom kapcsolatrendszere, a gyorskorongolt kerámia elterjedése és a fazekasipar termékeinek eltérő szerepe mellett a régió késő vaskori előzményeit is vizsgálta. Az ösztöndíjas időszak záró kézirata nem csupán az eddigi legrészletesebb publikációja és elemzése a Przeworsk-kultúrkör Kárpát-medencén belül létesített településeinek, hanem kutatási összefoglalása is az egész régió római kori településtörténetének.
Bolyai-ösztöndíjasok a régészettudomány területén 2010 óta (Forrás: https://mta.hu/bolyai-osztondij/korabbi-osztondijasok-105318):
2010
Prohászka Péter, SZTE Bölcsészettudományi Kar2011
Hasznos Andrea, ELTE BTK
Mészáros Orsolya, ELTE BTK
Zatykó Csilla, MTA Régészeti Intézet2012
Bödőcs András, ELTE BTK
Kulcsár Gabriella, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont2013
Rácz Zsófia, ELTE BTK
Szabó Dániel, ELTE BTK2014
Langó Péter, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Patay-Horváth András, ELTE BTK
Váczi Gábor, ELTE BTK2015
Csippán Péter, ELTE BTK
Mordovin Maxim, ELTE BTK
Sófalvi András, Haáz Rezső Múzeum
Tankó Károly, MTA Támogatott Kutatócsoportok Irodája2016
Siklósi Zsuzsanna, ELTE BTK
Szenthe Gergely, MNM
Türk Attila, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont2017
Bartus Dávid, ELTE BTK
Berecki Sándor, ELTE BTK
Csiky Gergely, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont2018
Soós Eszter, Pécsi Tudományegyetem
Szécsényi-Nagy Anna, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Szeverényi Vajk, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont2019
Hoppál Krisztina, ELTE BTK
Lengyel György, Miskolci Egyetem
Markó András, MNM
Masek Zsófia, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont2020
Osztás Anett, Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Tarbay János, Gábor MNM2021
Bollók Ádám, Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Dévai Kata, ELTE BTK
Váczi Gábor, ELTE BTK2022
Berecki Sándor, ELTE BTK
Hajdu Tamás, ELTE TTK2023
Mészáros Orsolya, ELTE BTK
Rezi Botond, ELTE BTK
Sáró Csilla, ELTE BTK2024
Mitcsenkov-Horváth Eszter, HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Szabó Melinda, ELTE BTK2025
Dévai Kata, ELTE BTK
Samu Levente, ELTE BTK/ELTE HTK
Szabó Nóra, ELTE HTK