Kiss Viktória, intézetünk kutatója, a Lendület Mobilitás Kutatócsoport vezetője a Heidelbergi Egyetem (Ruprecht-Karls-Universität) Ős- és Koratörténeti, Elő-Ázsia Régészeti Tanszékén tartott online előadást 2021. november 9-én Joseph Maran professzor meghívására.

A BTK Régészeti Intézet igazgatóhelyettesével, Zatykó Csillával jelent meg interjú a National Geographic magazin 2021. novemberi számában, „Minden áron nem kell ásni” címmel.

2021. november 3-án nyílt meg az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program „HUSK Limes Romanus knocking on UNESCO´s door” című pályázat (SKHU/1601/1.1/229) keretében megvalósuló AZAUM RÓMAI TÁBOR állandó kiállítása Almásfüzitőn. A kiállítást Horváth Friderika, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa nyitotta meg.

A Pro Archaeologia Hungariae Alapítvány 40 év alatti, PhD-fokozattal rendelkező fiatal régészek számára Kovrig Ilona-díjat alapított. Ezt a Kuratórium – egyhangú döntéssel – első ízben Samu Leventének ítélte oda. A járványhelyzetre való tekintettel a díjat 2021. november 2-án szűk körben adták át, az ünnepélyes keretek közötti hivatalos átadására egy későbbi időpontban kerül majd sor.

Kulcsár Gabriella, intézetünk igazgatója a Heidelbergi Egyetem (Ruprecht-Karls-Universität) Ős- és Koratörténeti,  Elő-Ázsia Régészeti Tanszékén tartott online előadást 2021. október 26-án Joseph Maran professzor meghívására. Az előadás témája a Kr. e. 3. évezred folyamán, a késő rézkor és a kora bronzkor váltásának idején a Kárpát-medencében végbement változások és népességmozgások voltak.

Az emberiség történetében nyomon követhető fordulópontok, korszakhatárok értelmezése nagy kihívást jelent a humán-, élet- és természettudományok számára egyaránt. A Régészeti Intézet 2021. november 16-án kedden, 10 órakor kezdődő kerekasztal-beszélgetése során az elmúlt 12 000 év történetének sorsfordító, máig ható környezeti, gazdasági és társadalmi folyamatait érintjük különböző szakterületek kutatóinak segítségével: a letelepült életmód, a termelőgazdálkodásra való áttérés, a kézművesség megjelenése, a táplálkozás és életmód változásaival összefüggően megváltozó egészségügyi helyzet, a betegségek, járványok megjelenése.

A 31 ország 68 kutatója által összeállított, és aláírt útmutatást és nyilatkozatot a David Reich harvardi munkacsoportja kezdeményezte. A munka alapját képező 2020 novemberében rendezett online, világméretű és multidiszciplináris részvétellel zajló műhelymunka fókusza az archeogenetikai vizsgálatok etikai problémáinak és irányelveinek megvitatása volt. A résztvevők (köztük Bánffy Eszter és Szécsényi-Nagy Anna) az esettanulmányok és régiós kutatási nehézségek megtárgyalása után egyetértettek abban, hogy szükséges egy olyan nemzetközi útmutatás és irányelv csomag kidolgozása, amelyhez később a genetikus, antropológus és régész szakma igazodni tud majd, és rögzíti a humán archaikus DNS kutatás világviszonylatban is érvényesíthető alapvető etikai szabályait.

Új archeogenomikai fókuszú tanulmány jelent meg a lovak háziasításának történetéről a Nature-ben, melyben magyarországi bronzkori leleteket is vizsgáltak. A toulouse-i Paul Sabatier Egyetem CAGT kutatóközpontjában Ludovic Orlando által vezetett 162 tagú ERC Pegasus kutatócsoport nagyszabású kutatásában az ELKH BTK Archeogenomikai Intézet és Régészeti Intézet, valamint a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum régész, archeozoológus és archeogenetikus munkatársai is részt vettek. A Pablo Librado első szerzőségével jegyzett tanulmány újabb mérföldkövet jelent a lovak eredetének és háziasításuk történetének megismerésében.

Munkatársunk, Kiss Viktória társszerkesztésével az MTA VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottsága és az Archeometriai és Iparrégészeti Munkabizottsága közös kiadványsorozatának 6. részeként megjelent A nemes- és színesfémek régészete, története és néprajza a Kárpát-medencében. Készítéstechnikai, archeometriai és társadalomtörténeti megközelítések című kötet (szerk.: Cseh Fruzsina – Kiss Viktória – Szulovszky János).

A 2021. évi régészeti kutatások a 850-ben Mária-, majd 1019-ben Szent Adorján tiszteletére szentelt templom 19–20. századi teljes elbontása után keletkezett homokkitermelő bányagödör keleti és északi szélénél még kutatatlanul maradt területeken folytak.