Az őskori ételek és ételkészítés már régóta foglalkoztatja a tudományt, az ez irányú érdeklődés pedig csak még intenzívebbé és még sokoldalúbbá vált az újabb természettudományos vizsgálatok és kísérleti régészeti módszerek révén. Mi sem mutatja jobban ezt a trendet, mint a kétévente megrendezésre kerülő MΩMOΣ konferencia idei témaválasztása „Őskori ételmódok” címmel. Részben ennek apropóján, részben pedig a 2017 és 2018-ban végzett, elsősorban az edények másodlagos megégését és sérüléseit vizsgáló hamvasztásos kísérletek egyfajta folytatásaként terveztük meg a főzés folyamatának rekonstruálását.

A kísérletsorozat elsődleges célja annak megfigyelése, hogy a tűz milyen jellegzetes, főzésre utaló nyomokat hagy az edényeken, illetve ezt milyen módon befolyásolja az edények állapota, formája és a főzés kontextusa. Többek között arra keresve a választ, hogy milyen módon segíthetnek a kísérleti megfigyelések az egykor főzésre használt edények akár telepanyagban, akár síranyagban történő azonosításában és értelmezésében? Megkülönböztethető-e a főzésre használt fazék a máglyára helyezett és szintén megégett fazekaktól? E kérdések vizsgálatára a főzési kísérletbe 4 darab, egymástól eltérő jellemzőkkel bíró edénymásolatot vontunk be (1. kép).

^{1. kép - A kísérlet edényei. 1-2. Korábban nem használt, érintetlen edények. 3-4. A hamvasztásos kísérletek újrahasznált edényei.}

Az edények kivétel nélkül őskori technikával, és két esetben a késő bronzkori jobbágyi temető edényeinek nyersanyagával megegyező agyagból, valamint soványító összetevőkkel és arányokkal készültek (2. kép). Fontos szempont volt a kísérlet során, hogy a kiégetés technikája, azaz a redukált és oxidált felület hogyan viselkedik másodlagos hő hatására. Ez utóbbi modellezésére a négy edény közül kettő, egy felerészben és egy teljesen oxidált felületű fazék a korábbi máglya hamvasztások edénykészletéből került bevonásra (1. kép 3, 4).

^{2. kép - A két, hamvasztás során is használt fazék készítése Gucsi László által 2017-ben (ld. 1. kép 3-4).}

Mivel a kísérlet kulcsa az edények változatos mértékű és formájú átalakulásának rögzítése és nyomonkövetése, ezért kiemelt figyelmet fordítottunk a tárgyak előzetes dokumentálására. Az egyes edényeken minden apró szín- és állapoteltérés részletes leírásra került, illetve a képi rögzítés is két lépcsőben történt. Első lépésként az edények klasszikus profilfotózása történt meg több irányból, nemcsak az edény külső oldalára, hanem annak aljára és belsejére is fókuszálva (3. kép).

^{3. kép - Az 1. számú edény fotódokumentáció közben.}

Ezt követően egy Hexagon Aicon SmartScan optikai 3D szkennerrel három dimenzióban is dokumentáltuk az edényeket, lehetővé téve az egyes főzési fázisok későbbi egységes, és lehető legpontosabb és bármely irányú összehasonlítását (4-5. kép).

^{4. kép - Az 1. és 2. számú edények 3D szkennelése Melis Eszter és Kovács Bianka segítségével.}

^{5. kép – A 3. számú edény 3D-s képe.}

Az előkészületek utolsó fázisaként a 4. számú edény falából mintát vettünk. Az 1 cm átmérőjű lyuk révén képet alkothattunk az edény főzést megelőző metszeti állapotáról (6. kép). Terveink szerint az egyes főzési fázisokat követően az edény újabb és újabb pontjain veszünk majd mintát a későbbi makro- és petrográfiai vizsgálatok céljából. A keletkezett lyukat gipsszel pótoltuk ki.

^{6. kép - A 4. számú edény metszetfalából történő mintavétel.}

A kísérletsorozat első két főzése a múlt hét közepén sikeresen megtörtént, melyekről a harmadik főzést követően hamarosan összefoglalóan beszámolunk.

A kísérletsorozat megálmodója és kivitelezője Fülöp Kristóf és Gucsi László. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Melis Eszternek és Kovács Biankának a 3D szkennelésben nyújtott pótolhatatlan és fáradhatatlan segítségért, nélkülük ez nem valósulhatott volna meg. A fúrófejért Kreiter Attilának tartozunk köszönettel.