A Materiale şi Cercetări Arheologice romániai folyóirat 2021. évi különszámában intézetünk kutatói egy régészeti madártani cikkel köszöntötték Maria Bitiri őskoros régészt 90. születésnapja alkalmából. Az Osztás Anett által 2006–2009 között feltárt Alsónyék-Bátaszék újkőkori településről hazánkban első alkalommal vizsgáltunk Starčevo és lengyeli kultúrákhoz tartozó régészeti jelenségekből előkerült madárcsontleleteket. Ezek egyrészt alkalmat kínáltak a két kultúra idején előforduló szárnyasok és az általuk jelzett környezeti tényezők összehasonlítására, másrészt jelentősen hozzájárulnak az újkőkori madárvadászatra vonatkozó, Gál Erika által közel két évtizeddel ezelőtt összegzett ismereteink bővítéséhez.

^{1. kép: Nyári lúd (Forrás: https://vadfajok.hu/project/nyari-lud/)}

A korai újkőkori (Starčevo-kultúra) leletanyag 57 csontból áll, amelyből 16 különböző madárfajt sikerült azonosítani. Többségük arra enged következtetni, hogy a szárnyasokat leggyakrabban - költési időszakban és télen egyaránt - a vízparton, mocsaras környezetben ejtették el, míg a nyílt, füves, valamint fás területeken (pl. ligeterdő) ritkán sikerült madarat elkapni. Az egyes fajokhoz tartozó lelet- és példányszám alapján valószínűsíthető, hogy a nyári lúd (1. kép) és a tőkésréce (2. kép) gyakori madarak, ill. kedvelt préda volt. Összességében elmondható, hogy ebben az időszakban – miként az Alföld kora újkőkorát meghatározó Körös-kultúra idején is – a madarászat alkalomszerű, minden bizonnyal gyűjtögetéssel és halászattal összefüggő, évszakhoz kapcsolódó tevékenység lehetett Alsónyéken. A magyarországi neolitikumból első alkalommal azonosított szirti sas, amelynek vázrészei mindkét időszakból előkerültek, arra utal, hogy ez a ritka ragadozómadár feltételezhetően a Mecseki- vagy a Villányi-hegységben is fészkelt a Kr.e. 6-5. évezredben (3. kép).

^{2. kép: Tőkés réce (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tőkés_réce)}

^{3. kép: Szirti sas (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szirti_sas)}

A késő újkőkori (lengyeli kultúra) településen talált, mindössze 20 db leletet és nyolc fajt magába foglaló madárcsontegyüttes a korábbiaknál lényegesen kisebb érdeklődést jelez a madarak iránt, viszont feltűnő a szárnyat alkotó vázrészek gyakorisága a leletegyüttesben. Tekintettel a többükön is észlelhető vágásnyomokra (4. kép), egészen biztosan kijelenthető, hogy a hosszú, vékonyfalú csontcsöveket valamilyen céllal (pl. síp, tűtartó, fúvócső) hasznosították a településen. Emellett az sem kizárt, hogy a tollak, esetleg a teljes vagy részleges szárny szolgált valamilyen díszként vagy szimbólumként, illetve talán éppen mindennapi eszköz (pl. ecset, tollseprű, stb.) készült belőlük. A lelőhely 3060. sírjából előkerült fakó keselyű-szárnyvég, őstulokkoponya és egyéb, rituális céllal mellékelt vázrész már korábban is felhívták a figyelmünket arra, hogy bizonyos állatok kiemelt jelentéssel bírtak az Alsónyéken élő őskori ember hitvilágában.

^{4. kép: Vágásnyomokat viselő madárcsontok Alsónyék-Bátaszék újkőkori lelőhelyről}