Benkő Elek, a Régészeti Intézet kutatóprofesszora, 2013–2021 között igazgatója, 2023. március 23-án tartotta székfoglaló előadását az MTA Székházában. „A pilisi ciszterci monostor az Árpád-korban” című előadásban az Árpád-korban az ország közepének (Medium Regni) nevezett központi területen található, 1184-ben alapított pilisi ciszterci monostor területén végzett több évtizedes kutatásokat foglalta össze.
(Fotó: Szigeti Tamás, MTA)
„Az Árpád-korban az ország közepének (Medium Regni) nevezett központi terület jelentőségét nemcsak az egykori királyi székhelyek, egyben fontos egyházi intézményeket is befogadó nagyobb települések, hanem a Pilis-hegység térségét kitöltő királyi erdőuradalom udvarházai, majd az ezek mellett alapított kolostorok és prépostságok is fémjelzik.” — olvasható a székfoglaló előadás MTA honlapján elérhető rövid összefoglalásában.
Pilisszentkereszt-Klastromkert, a ciszterci monostor romjai. (Fotó: Miklós Zsuzsa, Forrás: Benkő 2021)
„Közülük a legfontosabb az 1184-ben alapított pilisi ciszterci monostor volt (maradványai Pilisszentkereszt határában találhatóak), amelyet a magyar történelemben és a korai és klasszikus gótika 12–13. századi hazai térnyerésében betöltött szerepe, kivételesen gazdag régészeti leletanyaga, valamint technika- és környezettörténeti részleteinek sora (fémfeldolgozás, épületkerámia előállítása és alkalmazása, a vízi energia felhasználása, a kőfaragás és építészet új technikái és eszközei stb.) több tudományág számára is kulcsemlékké tesz. Az 1526 őszén felégetett, az újkor folyamán a föld színéig lebontott apátság területén 1967–1982 között Gerevich László akadémikus végzett torzóban maradt, részleteiben mindmáig feldolgozatlan ásatásokat. A székfoglaló előadás azokat a több évtizedes kutatásokat foglalja össze, amelyeket az előadó a régi feltárások anyagának feldolgozása érdekében végzett, kiegészítve korszerű anyagvizsgálatokkal és radiokarbon-kormeghatározással, továbbá a feltárásokat értelmező és kiegészítő roncsolásmentes felmérésekkel és környezetrégészeti eredményekkel. Ez utóbbiak a terület LIDAR-felmérésére támaszkodhatnak. Az egyes fő épületrészekről 3D rekonstrukciók is készültek, eredeti ásatási felmérések és a faragott kőanyag részletes felmérése nyomán, kiemelten törekedve a hiteles bemutatásra.
A pilisi apátság rekonstruált vízvezeték és csatorna hálózata (Forrás: Benkő 2021)
Az előadás kitér a ciszterci alapítást megelőző, 11–12. századi királyi udvarház és kápolna leleteire és elhelyezkedésére, az alapítás körülményeire és a legkorábbi épületrészekre (kápolna, káptalanterem, szerzetesi terem, dormitorium, kapuház), továbbá a templom, a kerengő és a csatlakozó épületrészek több szakaszban elvégzett felépítésére, a díszes téglapadlók kialakítására és a kolostori vízellátás kérdésére, továbbá a kolostori temetkezésekre is, majd a templom és a hozzá kapcsolódó Árpád-kori épületegyüttes felszentelésének kérdésére. Ez utóbbi mozzanat nem jelentette az építkezések leállását a 13–14. század folyamán. Ekkor épült (nyilván korábbi előzmények után) az apátság területén, de már a klauzúrán kívül egy igényesen falazott vendégház is a királyi alapítású monostor főrangú vendégei és kíséretük számára. Jelenlétükkel függhetnek össze a vadászatokkal összefüggő állatcsont- és fegyverleletek.
A 12–14. századból rendkívül gazdag épületkerámia-anyag maradt ránk, a különböző típusú padlótéglák és a feltűnően korán alkalmazni kezdett tetőcserepek feldolgozását neutronaktivációs vizsgálat is segíti.
A monostor fölötti mesterséges tó üledékének fúrásos vizsgálatával a vízi energia itteni felhasználásának időrendjéhez nyertünk új információt, ezen túlmenően a pollenelemzés az apátság körüli veteményeskertek és gyümölcsösök részleteiről, sőt az épületegyüttest körülvevő lombos erdő összetételéről is szolgáltatott adatokat. A terepi kutatások fényt vetettek arra a felhagyott kövezett útra is, amely Óbudáról kiindulva a pilisi monostor (majd a pilisszentléleki pálos kolostor) érintésével Esztergom felé vezetett. További környezettörténeti kutatások a pilisi építkezések kőanyagát szolgáltató egykori kőbányák és az épületkerámia előállítására szolgáló égetőkemencék azonosítását célozták. Az emberi maradványoknak a még feldolgozás alatt álló stabilizotóp-vizsgálata az egykori táplálkozási viszonyok jobb megismerésére törekszik.”
(Fotó: Szigeti Tamás, MTA)
Benkő Elek (Kolozsvár, 1954) történész, régész, muzeológus 1978-ban fejezte be tanulmányait történelem-régészet szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1991-ben a történelemtudomány (régészet) kandidátusa lett, 2003-ban MTA doktora címet szerzett. 2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2022-ben rendes tagjává választották. A magyar középkori régészet vezető kutatója. Kutatási területei elsősorban a középkori Erdély régészete, település- és környezettörténete, a középkori réz- és ónfeldolgozás Magyarországon, és a pilisi királyi magánuradalom középkori emlékei.
Az előadást bemutató képgaléria ITT érhető el, a videóval bővített összefoglaló a közeljövőben elérhető lesz az MTA honlapján.