A BTK Régészeti Intézet bronzkori települési hálózatokat kutató csoportja közel 10 éve végez vizsgálatokat a közép-magyarországi régióban. A Duna-völgy két oldalán, a Benta völgyében, illetve a Csepel-szigetet kelet felől kísérő Kakucs régióban az egykori települési hálózat feltérképezése a cél. A térségben található erődített települések geoarcheológiai fókuszú kutatását 2021–2026 között a Lengyel Tudományos Alap támogatásával folytathatjuk tovább. A következő években a mai Duna medret kelet felől kísérő Ős-Duna meder és ártér tájegységének összetett földrajzi, környezettörténeti és régészeti településtörténeti tanulmányozását tervezzük. A kutatások egyik fő kérdése, milyen szerepet játszott a Duna a Kárpát-medence őskori történetében?
Budapesttől délre, a mai fő Duna-ágat kísérő ősi Duna meder völgyében a magyarországi kora bronzkor kezdetén (Kr. e. 2600/2500 körül) szórt, igen gyér települési szerkezet mutatható ki. A bronzkor középső időszakát jelentő fél évezredben (Kr. e. 2000/1900–1600/1500) a települések és temetők száma radikális növekedést mutat, mely a késő bronzkor (Kr. e. 1500/1400–900/800) időszakában ismét átalakul és csökken.
A korszak településeinek és temetkezéseinek tájhoz és tájelemekhez való kapcsolódása mögött a bronzkori társadalom tudatos szervezettsége feltételezhető. Az egykori Duna meder ágaihoz kapcsolódó települési hálózat mindezidáig kevésbé ismert szelete volt a kutatásnak. Kakucs határában két fontos erődített település megismerése köré szerveződött 2010-ben indult kutatási programunk. Az évek során az intenzív és extenzív terepbejárások mellett légirégészeti kutatások, roncsolásmentes vizsgálatok, így geofizikai felmérések, régészeti talajtani fúrások, térhasználat elemzések geokémiai eljárással, valamint a régészeti feltárás módszereit ötvözve jutottunk közelebb a teljes bronzkori tájhasználat megismeréséhez.
A most induló kutatási program keretében öt erődített település esetében valósul meg a geofizikai felmérések alapján megfigyelt régészeti jelenségek (erődítési árkok, kutak, házak) rétegtani fúrások alapján való komplex vizsgálata. A fúrások elemzése alapján új adatokat kapunk a vizsgált jelenségek funkciójára, keletkezésének és használatának idejére, valamint az egykori környezetre vonatkozóan. Ezáltal bepillantást nyerhetünk a térségben Kr. e. 2200/2100–1600/1500 létrejött bronzkori települések kialakulásának folyamatába és az egykori tájban játszott jelentőségükre és átalakító szerepükre.
2021 augusztusában a járványhelyzet enyhülésével a KEX-projekt központi lelőhelyén, a Kakucs-Turján mögötti településen kezdtük meg a munkát. A Lengyelországból érkezett kutatók Jakub Niebieszczański és Mateusz Jaeger vezetésével hét fúrást végeztek a lelőhelyen. A településen 2013–2017 között végeztünk feltárásokat. A kutatások eredményeit a projekt könyvsorozatának eddigi első három kötetében ismertettük. A KEX 1. kötetben a lelőhely átfogó rétegtani, kronológiai és kulturális viszonyait mutattuk be, a KEX 2. kötetben Robert Staniuk kitűnő és újszerű elemzését olvashatjuk a lelőhely kerámia anyagáról, a KEX 3. kötetben Sofia Filatova mutatja be a település egykori lakóinak gazdálkodását és táplálkozási szokásait az archeobotanikai leletek alapján. A település állatcsont– és kőeszközanyagának elemzése, valamint a régió terepbejárásainak és légifelvételeinek elemzése folyamatban van, a KEX 4–5. kötetek megjelenése 2022/2023-ban várható.
A kutatási program több intézmény együttműködésében valósul meg: az Adam Mickiewicz University, Poznań/Institute of European Culture, Gniezno, Lengyelország (vezető kutató: Mateusz Jaeger), a Christian-Albrechts-Universität, Kiel, Németország (vezető kutató: Johannes Müller) valamint a BTK Régészeti Intézet (vezető kutató: Kulcsár Gabriella) között. A 2010-ben megkezdett kutatásokat az évek során az MTA, az NKA, az NKFI/OTKA, az MTA Lendület program, valamint a Lengyel Kutatási Alap és a kieli egyetem támogatta.
A bronzkor jelentős társadalmi-gazdasági átalakulást jelentett a Kárpát-medencében is. Az átfogó elemzések különböző forgatókönyveket vázolnak, és felvetik a társadalmi egyenlőtlenségek intézményessé válását, a főnöki társadalmak megjelenését a korszakban. Az elmúlt szűk évtizedben Magyarország több régiójában változott meg alapvetően a bronzkori települési hálózatokról, struktúrákról alkotott ismereteink tárháza. Ez jogos kihívás elé állítja a bronzkor kutatóit, hogy újraértékeljék a bronzkori társadalomról alkotott elképzeléseiket. Sok esetben a számos új, összetett skálájú régészeti-természettudományos-topográfiai módszernek és ezek következetes alkalmazásának köszönhetően előrelépés tapasztalható, sok esetben azonban még mindig az alapadatok gyűjtésénél járunk.
