+36 1 224 6700   

MTA Kiváló Kutatóhely

BTK Régészeti Intézet

A 2021. évi régészeti kutatások a 850-ben Mária-, majd 1019-ben Szent Adorján tiszteletére szentelt templom 19–20. századi teljes elbontása után keletkezett homokkitermelő bányagödör keleti és északi szélénél még kutatatlanul maradt területeken folytak.

2021 10 12 zalavar kep1

Két Árpád-kori sír (3-4. sírok) bontás közben

A bányagödör keleti szélén az idei évben négy Árpád-kori sírt tártak fel, amelyek a Fehér Géza által 1951–54 között feltárt temetőrész szelvényrendszerén kívül estek, és a bányagödörrel még nem, vagy nem teljesen semmisítették meg őket. Ugyancsak lezárták a Mária-templomtól északra fekvő temetőrész kutatását, ahol további nyolc sír, ill. sírtöredék került elő.

2021 10 12 zalavar kep2

A bányagödör által elpusztított csontvázak maradványai

A feltárást nehezítette, hogy ezen a szelvényszakaszon húzódott keresztül a középkori vár belső várárka is, amelynek vonalát egyértelműen kijelölte a várfal ide dőlt kő- és téglaomladéka. A várárok alján már nem került elő sem Karoling- sem Árpád-kori sír. Ennek azonban az is oka lehet, hogy korábban ugyanitt haladt keresztül az az út, amely a temetőt körbehatároló Karoling-kori palánkfalon nyitott kaputól a Mária templomhoz vezetett, s amelynek nyomvonalában az út más szakaszain sem temetkeztek.

2021 10 12 zalavar kep3

A belső várárok aljára dölt kő- és téglamaradványok és az árok által részben elpusztított Karoling-kori sír (7. sír)

Az idén napvilágra került sírokkal egy 70 éve megkezdett kutatási feladatnak a végére sikerült pontot tenni: teljesen feltárták azt a kiterjedt temetőt, amelyet Mosaburg/Zalaváron a 850-ben Mária, a 850-es évek második felében pedig Hadrianus mártír tiszteletére szentelt templomok körül külön-külön létesítettek. Előbbi templomot mint Priwina és Chezil/Kocel magántemplomát, utóbbit pedig mint zarándoktemplomot és püspöki székesegyházat használták. A Hadrianus zarándoktemplom speciális funkciója, a kriptában nyugvó „romlatlan testű” mártír vonzereje miatt hamar kedvelt temetkező hellyé vált, ezért a két temető sírjai már a 9. század utolsó évtizedeiben egyetlen temetővé olvadtak össze. Az 1019-ben (1024-ben) a Várszigeten alapított bencés monostor részére mégsem a zarándoktemplomot, hanem a Mária-templomot renoválták és szentelték fel Szent Adorján tiszteletére. A templom körüli temetőnek a templomtól északra és keletre maradtak feltárható részletei, melyek a leletek alapján a 11–12. századra keltezhetők.

2021 10 12 zalavar kep4

A 7. sír alatt egy ácsolt deszkakoporsóban fekvő, állatjárással bolygatott, korábbi Karoling-kori temetkezés (8. sír)

2021 10 12 zalavar kep5

A 10. sír bontás közben

2021 10 12 zalavar kep6

A 10. sír koporsójának elszenesedett deszkamaradványai

Az immár teljesen feltárt várszigeti temető több ezer sírja révén egyedülálló lehetőség nyílik arra, hogy teljes keresztmetszetet kapjunk a Karoling-kori Mosaburg társadalmáról, kulturális kapcsolatrendszeréről, a már megkezdett bioarcheológiai, genetikai, stabilizotóp, radiokarbon és egyéb természettudományos vizsgálatok révén pedig komplex ismereteket szerezzünk a 9. századi és az Árpád-kori népesség életkörülményiről, demográfiai, funkcionális és társadalmi adottságairól is.

A Szőke Béla Miklós (ELKH BTK Régészeti Intézet) és Ritoók Ágnes (Magyar Nemzeti Múzeum) vezetésével és a pécsi egyetem régészhallgatóival végzett ásatást ebben az évben is a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.