Az őskori ételek és ételkészítés már régóta foglalkoztatja a tudományt, az ez irányú érdeklődés pedig csak még intenzívebbé és még sokoldalúbbá vált az újabb természettudományos vizsgálatok és kísérleti régészeti módszerek révén. Mi sem mutatja jobban ezt a trendet, mint a kétévente megrendezésre kerülő MΩMOΣ konferencia idei témaválasztása „Őskori ételmódok” címmel. Részben ennek apropóján, részben pedig a 2017 és 2018-ban végzett, elsősorban az edények másodlagos megégését és sérüléseit vizsgáló hamvasztásos kísérletek egyfajta folytatásaként terveztük meg a főzés folyamatának rekonstruálását.

Megjelent intézetünk kutatója, Bollók Ádám B. Szabó Jánossal közösen írott kötete a 9–10. századi magyar történet legfontosabb bizánci forrása, a De administrando imperio (DAI) című 10. századi összeállítás magyar adatainak vizsgálatáról. Az A császár és Áprád népe című kötet a 9. század középső harmadától követi nyomon a Levedi, Álmos és Árpád vezette nép történetét a bizánci összeállítók által munkájukba felvett adatokra támaszkodva.

Kiss Tünde márciusban csatlakozott az Adattár csapatához, ahol az elmúlt évben megkezdett digitalizációs munkákban, az adatrepozitórium fejlesztésében vesz részt.

Az intézet periodikája a régészettudomány és társtudományainak új eredményeit angol és német nyelven teszi közzé. A 37. kötet a kora középkortól a kora újkorig terjedő kutatásainkhoz kötődő közleményekből ad átfogó válogatást, 5 külső és 12 belső munkatárs közreműködésével. A kéziratok gondos szakmai bírálatát külső szaklektorok végezték.

Izrael talán az egy négyzetkilométerre vetítve legtöbb régészt foglalkoztató ország és kiterjedt régészeti hálózattal bír, de vajon milyen kihívással néznek szembe a régészek egy szentföldi kutatás alkalmával? Milyen szerepet töltenek be ma a Szentföldön a ferencesek, akik több mint 800 éve vannak jelen a kereszténység szülőföldjén? A Glossza vendégei ezúttal Bollók Ádám, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint Tóth Vencel ferences atya, szentföldi megbízott voltak. 

Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának rangos folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of the National Academy of Sciences) látott napvilágot – magyar kutatókkal együttműködésben – egy, az európai őskori közösségek egészségi állapotát elemző tanulmány. A cikk azt a kérdést vizsgálja, hogy a gyűjtögető életmódról az élelemtermelésre való áttérés milyen hatással volt az emberek egészségi állapotára.

A Dombóvártól (Tolna megye) északra található késő római kori pannóniai belső erőd és környezetének kutatása nagy múltra tekint vissza. Soproni Sándor, majd Tóth Endre vezetésével évtizedeken keresztül folytak ásatások a területen, később pedig roncsolásmentes módszerekkel, elsősorban a légirégészet segítségével sikerült újabb információkat szerezni a lelőhely szerkezetéről.

Az avarok csaknem 250 éven át uralták Kelet-Közép-Európa nagy részét. Ázsiából érkeztek a Kr. u. 6. században, azonban az ókori szerzők és a modern történészek egyaránt vitatták és vitatják származásukat. Felmerült, hogy a Zsuanzsuan Birodalom leszármazottai, akiket Kína félelmetes ellenségeiként ismerünk, de az is, hogy egyes csoportjaik Közép-Ázsiából, illetve Kelet-Európából származhatnak. A rangos Cell élettudományi szaklapban április elején megjelent az avar kori elit genetikai kutatásának újabb eredményei bemutató tanulmány, amely itt olvasható. A kutatásban és a tanulmány elkészítésében részt vett a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézete és Régészeti Intézete is.

Az ELKH CSFK Földrajztudományi Intézet által kiadott „Hungarian Geographical Bulletin” című folyóirat 2022/1-es számában jelent meg Intézetünk fiatal kutatójának, Szelepcsényi Zoltánnak az elsőszerzőségével egy tanulmány, amely a Kárpát-régió egy esettanulmányaként azt vizsgálja, hogy milyen hatékonysággal becsli a napfénytartam-adatokat a Yin (1999) által javasolt séma és annak egy olyan variánsa, amelyet a paleokörnyezeti vizsgálatokban való alkalmazhatóság indokol.

A Journal of World Prehistory folyóiratban megjelent új cikkben magyar, olasz és ausztriai kutatóintézetek munkatársai a több száz vagy ezres nagyságrendű hamvasztásos temetkezésből álló, úgynevezett „urnamezők” kialakulásának és elterjedésének kérdéskörét járják körül. A magyar kutatók munkáját a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportja koordinálta.