A Lendület Mobilitás Kutatócsoport a Genes, isotopes and artefacts – How should we interpret the movements of people throughout Bronze Age Europe? című konferencián 2018. december 13-án Kiss Viktória kutatócsoport vezető által bemutatott előadásának videóra rögzített változata megtekinthető a bécsi OREA Intézet YouTube-csatornáján.

Az Osztrák Tudományos Akadémia bécsi OREA Intézete (Institut für Orientalische und Europäische Archäologie), a Durhami Egyetem, valamint az Ex-Space (Marie Sklodowska-Curie) projekt támogatásával Claudio Cavazzuti, Katharina Rebay-Salisbury, és Ben Roberts szervezésével létrejött interdiszciplináris tanácskozásra az eurázsiai bronzkor vezető kutatócsoportjait képviselő régészek, genetikusok, antropológusok, nyelvészek és más tudományágak szakemberei kaptak meghívást.

A " People and interactions vs. genes, isotopes and metal finds from the first thousand years of the Bronze Age in Hungary (2500-1500 BCE)" című előadásban két periódus, a Kr. e. 2500–2200 közötti kora bronzkori, és a Kr. e. 2000–1500 közötti középső bronzkori időszak Magyarországon feltárt sírjaiból ismert réz és bronz tárgyak legújabb elemösszetétel és ólomizotópos vizsgálatait, valamint az emberi maradványok legmodernebb, bioarcheológiai (régészeti, embertani, DNS és stabil izotópos) elemzéseit foglalták össze három esettanulmányban. Az eddigi eredmények mindkét periódusban jelentős mobilitást bizonyítanak.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete (MTA Kiváló Kutatóhely) kutatói is kulcsszerepet kapnak abban a 6 évesre tervezett nemzetközi programban, amely osztrák, német, amerikai és magyar kutatók együttműködésével valósul meg. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) legrangosabb pályázatán (Synergy Grant) 10 millió eurós támogatást nyert, „Integrating genetic, archaeological and historical perspectives on Eastern Central Europe, 400-900 AD (HistoGenes)” című projekt célja Kelet-Közép-Európa népességtörténetének mélyebb megismerése a Római Birodalom bukása után, a nagy népvándorlások és a kora középkori politikai és kulturális változások időszakában. A kutatásokba Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói is bekapcsolódnak.

Jelentős siker a magyar régészet, archeogenetika, antropológia és történettudomány számára, hogy nemzetközi együttműködés keretében, mintegy 10 millió euró ráfordításával, 6 éven keresztül tartó ambiciózus program indulhat Kelet-Közép-Európa késő antik és kora középkori népességének integratív paleogenetikai, régészeti, antropológiai és történeti vizsgálatára (HistoGenes 856453).

A nemzetközi kutatócsoport témavezetői és elsődleges partnerei:

Walter Pohl (cPI), Institut für Mittelalterforschung, Österreichische Akademie der Wissenschaften, Wien;

Patrick J. Geary (PI), Institute for Advanced Study, Princeton, USA;

Johannes Krause (PI), Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte, Jena;

Vida Tivadar (PI) Régészettudományi Intézet, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

A győztes projekt olyan kategóriában született, amely még az EU-ban legrangosabbnak számító alapkutatási pályázatok között is kiemelkedő: ez az úgynevezett ERC-szinergiapályázat (ERC Synergy Grant). A 2012-ben és 2013-ban még kísérleti jelleggel meghirdetett pályázatot négy év és hosszas előkészítés után 2017-ben írta ki ismét az Európai Kutatási Tanács. A szinergiapályázatok különböző tudományterületek együttműködését segítik, hogy az így keletkező kutatási eredmények új kutatási területeket alapozzanak meg. 2018-ban ugyanilyen pályázatot nyert Lovász László, az MTA elnöke, Barabási Albert-László (CEU) és a cseh Jaroslav Nešetřil (prágai Károly Egyetem) a hálózatkutatás területén.

A pályázatban az ELTE kedvezményezett partnereként részt vesz az Eötvös Loránd Kutatóhálózat keretében működő Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriuma (MTA Kiváló Kutatóhely) és annak munkatársai: Szécsényi-Nagy Anna laborvezető, archeogenetikus és Mende Balázs Gusztáv antropológus, témacsoport-vezető. A laboratóriumban folyik a genetikai minták előkészítése, illetve a magyarországi minták vizsgálata és elemzése.

Szintén kedvezményezett partner a Curt-Engelhorn-Zentrum Archäometrie GmbH, Mannheim munkatársa, Corina Knipper, aki a mobilitásra és táplálkozásra vonatkozó izotópvizsgálatokat irányítja.

Az európai népesség a népvándorlás időszakában és a kora középkorban: új vizsgálati lehetőségek, tudományterületek szinergiája

Napjainkra a történeti genetikai kutatások a népvándorlás és a kora középkori időszakra vonatkozóan is aktuálissá váltak. Az utóbbi években látványos előrelépés történt az ősi DNS tanulmányozása terén, amely most egy multidiszciplináris munkafolyamatban makro- és mikromegközelítésben is lehetővé teszi a közösségek és csoportok közti kapcsolatok és különbségek feltárását. Különösen érdekes ez az a kora középkorban (i. u. 4-9. század), amikor a felbomló Nyugat Római Birodalom területeire beköltöző különböző barbár csoportok (gótok, vandálok, frankok, langobardok stb.) megalapítják saját önálló királyságaikat, mely egyszerre jelenti a régi politkai és kulturális formációk felbomlását és átalakulását, valamint újak létrejöttét.

A tervezett kutatás nemcsak léptékében egyedi, de kérdésfeltevésében is újszerű. Az eddig lezajlott, elsősorban az őskort érintő paleogenetikai kutatások hosszú távú, egész populációkat érintő folyamatokra (csoportok keveredésére és migrációjára) koncentráltak. A projekt magját adó nemzetközi kutatócsoport először próbálkozott teljes temetők paleogenetikai (és ezt kiegészítve Sr-, C-, N- és O-izotópos) vizsgálatával, ami a régészet hatókörén mind ez idáig kívül eső kérdések megválaszolását tette lehetővé (az erről szóló közlemény a Nature-ben jelent meg. A kiindulási pont az egyén biológiai állapotának (DNS, egészség, életkor, étrend) és társadalmi helyzetének megismerése. A következő szinten az egyének alkotta helyi közösségek szerveződése (pl. rokonság, család, lakóközösség) és ezek régészetileg vizsgálható kulturális és társadalmi reprezentációja határozható meg. A kutatásokat térben kiterjesztve a közösségek kapcsolatairól vonhatók le következtetések, míg az időbeli perspektíva a hosszú távú multidiszciplináris népességtörténeti elemzést is lehetővé teszi a történeti források bevonásával. Fontos kiemelni, hogy a korszakból már rendelkezésünkre állnak írott források, melyek a régészet és a genetika által felvetett kérdések (közösségek szerveződése, társadalmi hierarchia, etnikumok, életmód, háború, erőszak, munkakörülmények stb.) mindegyikére reflektálnak, így az eredmények ezekkel való összevethetősége és összevetése különösen érdekes problémát jelent.

A szinergia a molekuláris biológiai (DNS), izotópkémiai, régészeti, bioinformatikai, fizikai antropológiai és történeti kutatási eredmények együttes értékelésében valósul meg, de további tudományterületek – kulturális antropológia, néprajz, szociológia, pszichológia, hálózatkutatás stb. – eszköztárából is merít a projekt.

 A projekt keretében mintegy 6000 temetkezés és belőlük származó emberi minta (magyarországi, németországi, ausztriai, csehországi, szlovákiai, romániai, szerbiai, horvátországi és szlovéniai lelőhelyekről) paleogenetikai vizsgálatára nyílik lehetőség. A projekt céljai a hatalmas vizsgálati területen csak a helyi régészekből, antropológusokból, genetikusokból és történészekből álló, kiterjedt kutatóhálózat segítségével valósíthatóak meg. A régészeti elemzést az ELTE kutatócsoportja koordinálja. A projekt lehetőséget ad PhD-hallgatók alkalmazására, valamint egyetemi hallgatók bevonására a munkafolyamatba.

Az ELTE kutatócsoportjának tagjai: Rácz Zsófia, Koncz István, Samu Levente, Gulyás Bence régészek, Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás antropológusok. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet kutatócsoportjának tagjai: Bollók Ádám, Csiky Gergely, Szőke Béla Miklós régészek, Csáky Veronika, Gerber Dániel genetikusok. A Magyar Nemzeti Múzeum kutatócsoportjának tagjai: Szenthe Gergely, Hajnal Zsuzsanna. A Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportjának tagjai: Molnár Erika, Pálfi György, Marcsik Antónia. A Magyar Természettudományi Múzeum kutatócsoportjának tagjai: Bernert Zsolt, Pap Ildikó.

A külföldi kutatócsoportokat vezető szakemberek: Tina Milavec (Ljublajnai Egyetem), Vujadin M. Ivanišević, Nataša Miladinović-Radmilović (Régészeti Intézet, Belgrád), Matej Ruttkay (Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Nyitra), Lumír Polaček (Cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Brno), Gál Szilárd (Marosvásárhelyi Múzeum) és Daniel Winger (Universität Rostock).

A projekt magyar tudományos tanácsadói: Bálint Csanád, Benkő Elek, Borhy László akadémikusok.

Vida Tivadar ()
Koncz István (koncz.istvan@ btk.elte.hu)
Szécsényi-Nagy Anna ()
Mende Balázs Gusztáv ()

Intézetünk több évtizedes hagyománya, hogy minden év elején, január második-harmadik hetében beszámolunk az elmúlt év tudományos tevékenységéről és az aktuális év terveiről. Idén, 2020. január 21-én, kedden került sor erre. Az Intézet témacsoportjainak vezetői  és a kollégák egyénileg is bemutatták legújabb tanulmányaikat, könyveiket, eredményeiket. Igazán izgalmas és tartalmas alkalom ez arra, hogy összképet alkothassunk a kutatási tevékenységekről.

Honlapunkon és a Facebook oldalunkon a jövőben is folyamatosan nyomon követhetőek lesznek legfrissebb eredményeink.

Benkő Elek régészt, az MTA levelező tagját választotta az MTA új összetételű Doktori Tanácsa a testület elnökévé. A társelnöki posztot Kamarás Katalin vegyész, az MTA rendes tagja tölti be a következő három évben, a titkári feladatokat pedig Nyitray László biológus, az MTA doktora látja el.

Az új Doktori Tanácsot a Magyar Tudományos Akadémia 193. közgyűlése választotta meg. A 22 tagú testület alakuló ülésén döntött arról, hogy a 2017 májusa óta hivatalban lévő, idén leköszönt elnök, Kovács L. Gábor utódja Benkő Elek régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára legyen. Az Entz Géza-, Ipolyi Arnold- és Kuzsinszky Bálint-díjas Benkő Elek szakterülete a középkori Kárpát-medence régészete és környezettörténete.

A Doktori Tanács társelnöke Kamarás Katalin vegyész, az MTA rendes tagja, a Wigner Fizikai Kutatóközpont, Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének kutatóprofesszora, címzetes egyetemi tanár lett.

A Doktori Tanács titkári teendőit Nyitray László biológus, az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Biokémiai Tanszékének egyetemi tanára látja majd el.

A Doktori Tanács feladata a Magyar Tudományos Akadémia doktora (MTA doktora) cím megszerzésére vonatkozó eljárás szakmai, ügyrendi és tudományetikai felügyelete, az eljárás egyes szakaszaiban esedékes döntések meghozatala és a cím odaítélése a megszerzésének feltételeit teljesítő személyeknek. Az újjáalakult Tanács fő feladata az MTA doktora cím tekintélyének és színvonalának őrzése, az MTA küldetéséhez igazodva az MTA doktora cím iránti érdeklődés fenntartása, valamint a cím elismertségének növelése nemcsak a tudós közösségben, hanem a társadalom szélesebb köreiben is. A pandémia erősödése idején különösen nagy kihívás a DT üléseinek és a védéseknek a folyamatos, szakszerű és biztonságos megszervezése, szükség esetén elektronikus eszközökkel.

Forrás/Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

 Az MTA BTK Régészeti Intézet és a Lendület Mobilitás Kutatócsoport Patek Erzsébet születésének 100. és és az MTA BTK Régészeti Intézet alapításának 60. évfordulója alkalmából 2018. december 11-én, kedden 10 és 14 óra között emlékülést szervez.

Patek Erzsébet száz évvel ezelőtt, 1918. június 26-án született és a XX. századi magyarországi topográfiai és ősrégészeti kutatások meghatározó alakja volt.

Tudományos pályafutásának kezdetén római kori régészettel foglalkozott, majd érdeklődése az ősrégészet, elsősorban a késő bronzkor és kora vaskor felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi urnamezős és a Hallstatt-kultúra vizsgálata terén. Ásatásai közül különösen jelentős a bakonyszűcsi halomsír, a neszmélyi temető és telep feltárása, valamint a Mezőcsát-Hörcsögösön  (1958–1962), majd a Sopron-Várhely erődített településen és temetőben (1972–1978) végzett kutatása.

Az emlékülésen Patek Erzsébet munkásságára a jelen topográfiai, késő bronzkori, kora vaskori és római kori kutatásai kapcsán emlékezünk felkért kutatók előadásai révén.

A konferencia helyszíne:
MTA BTK Régészeti Intézet (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.)
II. emelet, Tanácsterem

A rendezvény részletes programja ITT található.

Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

A Materiale şi Cercetări Arheologice romániai folyóirat 2021. évi különszámában intézetünk kutatói egy régészeti madártani cikkel köszöntötték Maria Bitiri őskoros régészt 90. születésnapja alkalmából. Az Osztás Anett által 2006–2009 között feltárt Alsónyék-Bátaszék újkőkori településről hazánkban első alkalommal vizsgáltunk Starčevo és lengyeli kultúrákhoz tartozó régészeti jelenségekből előkerült madárcsontleleteket. Ezek egyrészt alkalmat kínáltak a két kultúra idején előforduló szárnyasok és az általuk jelzett környezeti tényezők összehasonlítására, másrészt jelentősen hozzájárulnak az újkőkori madárvadászatra vonatkozó, Gál Erika által közel két évtizeddel ezelőtt összegzett ismereteink bővítéséhez.

Száz évvel ezelőtt, 1918. október 21-én született Bognár-Kutzián Ida, a XX. századi magyarországi ősrégészeti kutatások meghatározó alakja.

Már tudományos életbe való belépése is nagy visszhangot váltott ki; doktori disszertációja a Kárpát-medence első élelemtermelő közössége, a Kr. e. VI. évezredbeli Körös-kultúra első monografikus feldolgozása volt (1944, 1947). Paradigmaváltást hozott a kultúra szemléletében, a korábbi, nyugatról történő származtatás helyett a balkáni, égei eredet mellett érvelt.

Karrierjének következő kiemelkedő jelentőségű munkája Tiszapolgár-Basatanya rézkori temető (Kr. e. V. évezred) föltárása és mintaszerű, minden apró részletre és lehetséges kapcsolatra kitekintő társadalomrégészeti szemléletű feldolgozása volt. Az 1963-ban megjelent könyv jelentőségét jól jelzi, hogy máig gyakran idézett forrás a szakirodalomban. Ezt követte hasonló jelentőségű, ma is világszerte használt összefoglalása a Tiszapolgár-kultúráról 1972-ben.

Tudományos munkájának harmadik, szintén máig ható, meghatározó jelentőségű tevékenysége volt az archaeometriai módszerek és kutatások — archaeometallurgia, anyagvizsgálatok, radiokarbon vizsgálatok, archaeoasztronómia) bevezetése a magyarországi őskort kutató régészeti gyakorlatba már az 1960-as évektől kezdődően és ez a szemléletmód határozta meg életének utolsó éveit is.

Élete során többször töltött be vezető pozíciót meghatározó jelentőségű munkahelyeken: 1945–1949 között egyetem adjunktus volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1949–1960 között a Magyar Nemzeti Múzeum kutatórégésze, majd osztályvezető-helyettese volt. 1960–1967 között az MTA Régészeti Kutatócsoport, ill. Régészeti Intézet tudományos munkatársa, 1967–1970 között részlegvezetője, majd 1971-től osztályvezető tudományos főmunkatársa volt. Nemzetközi kapcsolatait jól jellemzi, hogy már 1966-tól a berlini Deutsches Archäologisches Institut és 1969-től az Union Internationale des Sciences Préhistoriques et Protohistoriques Conseil Permanent tagja volt, számos nemzetközi konferencián is részt vett.

Kiemelkedő jelentőségű, nagy hatású, máig megkerülhetetlen és gyakran idézett publikációi mellett az interdiszciplináris módszerek bevezetésével nagy hatást gyakorolt a régészeti gondolkodásra. Széles körű nemzetközi kapcsolatai, tudományszervezése kiemelkedő volt.

Születésének 100. évfordulója alkalmából az MTA BTK Régészeti Intézet, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, az Archeometriai Műhely, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, az Ősrégészeti Társaság és a DAI Römisch-Germanische Kommission Forschungsstelle Budapest közös szervezésében emlékülést szervezünk.

A rendezvény időpontja:
2018. október 19. (péntek) 10:00–16:00 óra
A rendezvény helyszíne:
MTA BTK Régészeti Intézet, II. emeleti tanácsterem
1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.

A rendezvényen visszaemlékezést és előadást tart többek között Bánffy Eszter, Ruth Tringham, Raczky Pál, John Chapman, Joanna Sofaer, Jerem Erzsébet, Alice Choyke, Bartosiewicz László, T. Biró Katalin, Sándor Lászlóné, Szőkefalvi Nagy Zoltán, Benkő Lázár, Biró Tamás, Bondár Mária, Medzihradszky Zsófia, Barlai Katalin. Az emlékülés részletes programja ITT olvasható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

EAA (European Association of Archaeologists  -  Európai Régészek Szövetsége) Honorary Member diplomát vehetett át Jerem Erzsébet, intézetünk nyugalmazott tudományos főmunkatársa.

A BTK Régészeti Intézetében NKFIH támogatással indult FLOTT projekt (Folyó, táj és település a középkorban: tájrégészeti, környezettörténeti és lelőhelydinamikai kutatások a Körösvidéken) kérdésfeltevéseit, módszertani lehetőségeit és eddigi eredményeit mutatják be A megismerés útjai: táj, település és hálózatok a múltban címmel a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából megrendezésre kerülő konferencián.

A Nemzetközi Archeozoológiai Tanács (ICAZ) középkoros munkacsoportjának első találkozójára a norvégiai Bergen kikötővárosban került sor 2002. szeptember 28. – október 1. között a Bergeni Egyetem Természettudományi Tanszékén régészeti állattannal foglalkozó kutatók szervezésében. Az ember és állat kapcsolatát a Kr.u. 500–1500 évek közé eső időszakra vonatkozóan tárgyaló konferenciának a Bryggens Múzeum adott otthont, amely a város legkorábbi, az 1100-as évek első feléből származó épületeinek maradványai fölé épült Bergen régi rakpartján, Norvégia világörökségi helyszíneinek egyikén (Bryggen).