A Régészeti Intézet folyóirata, az Antaeus legújabb 38. száma a bronzkor kutatásának legújabb eredményeiből nyújt tartalmas válogatást. A nyolc tanulmányt tartalmazó kötet már teljes egészében és cikkenként is letölthető intézetünk honlapján.

Az Antaeus legutóbbi, az intézet kora középkori és kora újkori kutatásaihoz kapcsolódó 37. számához hasonlóan a 38. kötet is egy szűkebb régészeti korszak, ezúttal a bronzkor újabb kutatási eredményeiből válogat. A jelen kötet felelős szerkesztője, Kiss Viktória igyekezett a hazai bronzkori kutatások széles spektrumát bemutató munkákat egybegyűjteni.

A tanulmányok a magyarországi, illetve a Kárpát-medencei bronzkori régészet emlékanyagát tárgyalják, tág időhatárt felölelve: az első bronzkori női arcrekonstrukciótól a ló háziasításának vagy a középső bronzkori ékszerek viseletének kérdéskörén át a késő bronzkori hatalmas erődített települések (ún. mega forts) kutatásáig. E témák az európai bronzkorkutatás kiemelt kérdéseit érintik, a DNS vizsgálatok régészeti alkalmazásától a korszak gazdaságtörténeti irányú megközelítéseiig, ezért bízunk abban, hogy a bemutatott kutatási eredmények széles nemzetközi érdeklődésre tartanak számot. A kutatások egy része a BTK Régészeti Intézetben 2015-ben az MTA támogatásával indult Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájához kapcsolódik.

Kustár Ágnes és társszerzőinek tanulmánya egy kora bronzkori női temetkezés vizsgálata alapján elkészült arcrekonstrukció részletes közlése, egyben az első olyan magyarországi arcrekonstrukció, ahol a pigmentációra (szemszín, hajszín, bőrtónus) vonatkozó következtetések archeogenetikai elemzésből származó adatokon alapulnak.

Melis Eszter és Kulcsár Gabriella elsőszerzőségével megjelent tanulmányok egyaránt az elmúlt években a kora és középső bronzkori településszerkezet megismerésére irányuló mikrorégiós településkutatási eredményeket mutatják be. Melis Eszter és munkatársai a Fertő-tó térségében, Nagycenk régiójában a Gáta–Wieselburg-kultúra roncsolásmentes módszerekkel végzett településszerkezeti vizsgálatait foglalják össze. A tanulmány hiánypótló jelentőségű, mivel az érintett korszakból az utóbbi két-három évtizedben nem kerültek közlésre településekre vonatkozó adatok. A Nagycenk-Kövesmezőről bemutatott falurészlet a kultúra kevés, ásatással is kutatott települési helye. Kulcsár Gabriella és munkatársai egy hasonló korú közép-magyarországi településen előkerült, számos trauma által sújtott középkorú nő gödörtemetkezését mutatja be. A cikk arra a kérdésre is kitér, hogy miként értelmezhetők a hamvasztásos és korhasztásos temetkezési rítust alkalmazó bronzkori közösségek településein a ma már egyre nagyobb számban ismert település-temetkezések.

Bozi Róbert és Szabó Géza a ló háziasításának kérdéskörét a közép- és kelet-magyarországi tell-kultúrák területén a középső bronzkorban megjelenő, agancsból faragott lószerszámok és újonnan előkerült, abszolút dátumokkal is keltezett lócsont leletek alapján járja körül.

Ilon Gábor tanulmányából a bronzkor teljes időszakában kiemelkedően fontos öntőformák elterjedésének legfrissebb Kárpát-medencei gyűjtését ismerhetjük meg, a bronzművesség szervezésére és specializáltságára vonatkozó áttekintéssel.

Szabó Géza cikke a Dunántúl jellegzetes középső bronzkori kincshorizontjához köthető ún. tolnanémedi ékszerdepókat vizsgálja a Tolna megyei Mucsin feltárt újabb bronz kincslelet publikálása kapcsán. A közleményben a mészbetétes kerámia kultúrája magas státuszú nőtagjainak viseletére és a tárgyak értelmezésére vonatkozó adatokat viseletrekonstrukció is kiegészíti.

Szeverényi Vajk és munkatársai az alföldi késő bronzkor jellegzetes, nagykiterjedésű erődítései egyikén, Csanádpalotán végzett új kutatási és ásatási programjuk eredményeiről számolnak be. Priskin Anna cikke e település feltárása során előkerült őrlőkövek részletes vizsgálatába enged bepillantást.

A kötet az Archaeolingua Kiadó gondozásában jelent meg.

A mostani kötettel együtt a korábbiak tartalomjegyzéke és teljes tartalma is elérhető az intézet honlapján és a REAL-repozitóriumban.