A kora bronzkor végén és a középső bronzkorban (Kr. e. 2200/2100 – 1500/1450) élt gyermekek helyzetét mutatja be Melis Eszter új tanulmánya a Magyar Régészet online folyóiratban.
A gyermek- vagy fiatalkorukban elhunytak temetkezéseinek többszintű vizsgálata mellett kitér a gyermekkor régészeti kutatásának főbb irányvonalaira. Ahogyan a történetírás, úgy a régészeti kutatás is a legutóbbi évekig a közösségek felnőtt tagjait helyezte fókuszába. A gyermekek kutatása a különböző történeti korokban többek közt a téma kutatására létrejött társaság (The Society for the Study of Childhood in the Past) tevékenységének köszönhetően élénkült meg nemzetközi szinten. A kutatás egyik elsődleges forrását a sajnálatos módon gyermekkorukban elhunytak temetkezései jelentik. Időnként a sírokban és telepeken előkerült, apró gyermekkézbe illő tárgyak is vallanak az egykori gyermekekről (Damjanich János Múzeum blogja).
Gyermekek többes temetkezései Ivánról és Bonyhádról, ivókürtök Bonyhádról (Melis 2019, 8. ábra; Szabó 2012; Hajdu et al. 2016, Fig. 5 alapján)
Hogy az edények kicsinyített másai, állatszobrocskák és agyag kocsimodellek minden esetben játékszerként szolgáltak-e, vagy rituális funkciót töltöttek-e be, több ezer év távlatából sajnos gyakran nem megállapítható. A játékok egy jelentős, szerves anyagból készült része a Kárpát-medencei talajviszonyok közt pedig nem maradhatott meg.
A gyermekek azonban nemcsak használói, hanem készítői is lehettek a fennmaradt tárgyaknak. Alapos makroszkópikus és mikroszkópikus megfigyelésekkel az egykor élt gyermekek “keze nyomát” leggyakrabban agyagleleteken lehet azonosítani. Kis méretű, egyszerű formájú, egyenetlenül kidolgozott kerámiaedények esetében valószínű, hogy gyermekek első “fazekas” próbálkozásairól van szó (Fülöp 2016; Gucsi – Szabó 2018). Késő bronzkori agyag emberszobrocskákon (“idolokon”) pedig idősebb, 10–18 év körüli fiatalok ujjlenyomatait lehetett megfigyelni a mikroszkópos vizsgálatok eredményeképpen (Király – Koós 2013).
Az apró, ún. miniatűr edények egyes fajtái azonban nemcsak játékként voltak használhatók, hanem a gyermekek táplálásra is. Magyarországon, a dunántúli középső bronzkorban szinte kizárólag gyermeksírokban előkerülő, gazdagon díszített kis ivókürtök a kisgyermekek táplálásának kellékei lehettek (Hajdu et al. 2016). Egyértelműen a modern cumisüveg funkcióját tölthették be a késő bronzkortól (Kr.e. 1200–800) megjelenő kiöntőcsöves edénykék, ún. “szoptatóedények”. A 2019-es év egyik régészeti szenzációja volt, hogy ezeknek a mintegy 3000 éves edényeknek a belsejében lipid elemzés segítségével az állati tejtermékekre jellemző zsírsavakat lehetett kimutatni (Dunne et al. 2019). Azaz a gyermeksírokban talált szoptatóedények valóban a totyogók juh vagy kecsketejjel való kiegészítő táplálására szolgálhattak, és az anyatejtől való elválasztásukat segítették 2-3 éves korukra.
Ausztriai késő bronzkori–kora vaskori “szoptató edények” és használatuk bemutatása egy másolat segítségével (Dunne et al. 2019, Extended Data Fig. 1, Fig. 2)
Az elhunyt gyermekekről gyakran nemcsak fizikai szempontból igyekezett gondoskodni a család, hanem maradványaikat valószínűleg az ártó szellemektől is óvták egyes tárgyakkal. Bár a bajelhárító amuletteknek az azonosítása az őskori temetkezésekben sokszor kérdéses, a néprajzi és történeti párhuzamok alapján az átfúrt állatfogaknak ilyen apotropaikus funkciót lehet tulajdonítani(Choyke 2010; Gál – Bondár 2022, 93–96). A Dunántúl középső bronzkorában az állatfogból készült viseleti elemek nem gyakoriak, azonban sok esetben gyermeksírokban kerülnek elő elsősorban kutyafélék és szarvas fogaiból készült ékszerek (Tugya 2010).
Vaddisznó fogakból készült nyaklánc rekonstrukciója Ménfőcsanakról (rekonstrukció: Nagy Gábor, fotó: Takács Tibor, Melis 2013)
A kisgyermekekről való különleges gondoskodás jele lehet, hogy sok esetben felnőttel vagy idősebb gyermekkel együtt temették el őket, így is hangsúlyozva a hozzátartozóikkal (szülőkkel, testvérekkel) való szoros kapcsolatot (Melis et al. 2020). Ugyanakkor a bronzkorban élt gyermekek megmaradt csontjain is előfordulnak olyan ütések, vágások nyomai, amely sérülések haláluk előtt érték őket. Az érdi középső bronzkori telepen előkerült emberi maradványok közt például egy 14–18 éves és egy 4–5 éves gyermek koponyáján nem begyógyult ütésnyomokat találtak (Szeverényi – Kiss 2018).
Győr–Ménfőcsanak–Széles-földek STR 10695: 4–6 éves gyermek temetkezése (fotó: Halász Ferenc)
Összetett társadalomrégészeti kérdés, hogy hány éves korig, illetve mely biológiai vagy rituális fordulópontig tartották gyermeknek tagjaikat az őskori közösségek. Egyrészt a munkamegosztásban való részvétel révén a gyermekek gazdasági szerepe nem volt elhanyagolható az őskorban, másrészt a komplex paleopatológiai vizsgálatoknak rámutattak, hogy a 14–15 éves lányok a bronzkorban már gyermeket várhattak (Fülöp 2016; Rebay-Salisbury et al. 2018; Reschreiter–Kowarik 2019).
A nyugat-dunántúli kora és középső bronzkori csontvázas temetkezések körében a 7/8–12/14 év közötti gyermekek sírjában már több esetben a felnőtt női és férfi viselet elemei kerültek elő (Melis et al. 2020). A Nagyrév/Vatya és mészbetétes kerámia kultúrája hamvasztásos temetőinek női és gyermeksírjaiban nagyon hasonló, gyakran töredékes viseleti elemek kerültek elő, azaz a női viselet megjelenése kevéssé köthető életkorhoz e közösségekben. A gyermekek temetkezései között összességében az idősebb gyermekek sírjában található meg a legtöbb fajta viseleti elem, azaz a tárgyak sírba helyezését valamelyest érettségi fokhoz, a közösség által elismert egyénhez kötötték. A hatalom szimbólumaiként értelmezhető státuszjelző tárgyakat azonban csak kivételes esetekben helyezték gyermekek sírjába: a fegyverek, fejdíszek a a juvenis életkortól az idős korúak sírjáig gyakoribbak. Mindez arra enged következtetni, hogy a hatalom a korabeli közösségekben elsősorban az egyéni érdemekhez kapcsolódott. A viseleti elemek és a munkamegosztásban való részvétel alapján feltételezhető, hogy 12–14 éves kor felett a fiatalok már a közösség teljes jogú tagjainak számíthattak a középső bronzkorban.
A réz/bronz fejdíszek, hajkarikák, nyakperecek, tűk, valamint fegyverek és karperecek megoszlása életkorok szerint a vizsgált régészeti kultúrák temetkezéseiben
(a halványzölddel jelölt tárgyak viseleti helye bizonytalan) (grafika: Varga Zsóka; Somogyi 2004, Mali 2014, Jankovits 2017, Gömöri – Melis – Kiss 2018 ábrái alapján)
Irodalom
Choyke, A.: The Bone is the Beast: Animal Amulets and Ornaments in Power and Magic. in D. Campana, P. Crabtree, S. D. Defrance, J. Lev-To, A. Choyke (eds.), Anthropological Approaches to Zooarchaeology. Complexity, Colonialism, and Animal Transformations. Oxford and Oakville 2010, 197–209.
Dunne, J., Rebay-Salisbury, K., Salisbury, R.B. et al. Milk of ruminants in ceramic baby bottles from prehistoric child graves. Nature 574 (2019) 246–248. https://www.nature.com/articles/s41586-019-1572-x
Fülöp, K.: Különleges késő bronzkori gyermeksír és miniatűr edénykészlete. A special Late Bronze Age child grave and its miniature vessel set. Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 25 (2016) 121–131.
Gál, E., Bondár, M.: Kutyaszemfog-díszek egy különleges késő rézkori sírból. A Kaposvári Rippl- Rónai Múzeum Közleményei 8 (2022) 87–98.
Gömöri, J., Melis, E., Kiss V..: A Cemetery of the Gáta–Wieselburg Culture at Nagycenk (Western Hungary). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 69 (2018) 5–82. https://doi. org/10.1556/072.2018.69.1.1
Gucsi, L., Szabó, N.: Examination and possible interpretations of a Middle Bronze Age structured deposition. Dissertationes Archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae Ser. 3. No. 6 (2018) 217–285.
Hajdu, T., György-Toronyi, A., Pap, I., Rosendahl, W., Szabó G. 2016. The chronology and meaning of the Transdanubian encrusted pottery decoration. Prähistorische Zeitschrift 91 (2016) 353–368.
Jankovits, K.: Die bronzezeitlichen Anhänger in Ungarn. Budapest: Archaeolingua, 2017.
Király, Á. – Koós, J.: Gondolatok a késő bronzkori antropomorf agyagplasztikáról (előadás). Őskori művészet – Művészet az őskorban, Őskoros kutatók VIII. összejövetele, Déri Múzeum, Debrecen, 2013.10. 16 – 18.
Mali, P.: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője (The Middle Bronze Age cemetery of Biatorbágy-Szarvasugrás). In Rajna, A. (szerk.). Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében (Our Past under Earth. Recent Archaeological Investigations In Pest County). Szentendre, 2014, 23– 49,170, 185–201.
Melis, E.: Data on Early Bronze Age Apparel on the Basis of a Cremation Grave Excavated at Ménfőcsanak-Széles-földek. Hungarian Archaeology E-Journal, 2013 Autumn.
Melis, E.: Adatok a többes és több fázisú csontvázas temetkezésekhez a középső bronzkori Nyugat-Dunántúlon (Some remarks on the multiple and consecutive burials of the Hungarian Middle Bronze Age in Western Transdanubia). In Bartosiewicz, L., T. Biró, K., Sümegi, P. & Törőcsik, T. (eds.), Mikroszkóppal, feltárásokkal, mintavételezéssel, kutatásokkal az archeometria, a geoarcheológia és a régészet szolgálatában. Tanulmányok Ilon Gábor régész 60 éves születésnapi köszöntésére. Szeged, 2019, 8–20.
Melis, E., Hajdu, T., Köhler, K., Kiss, V.: Chapter 7 – Children in the territory of Western Hungary during the Early and Middle Bronze Age: the recognition of developmental stages in the past. In: Rebay-Salisbury, K. – Pany-Kucera, D.(eds.): Ages and abilities: the stages of childhood and their social recognition in prehistoric Europe and beyond. SCCiP Monograph Series. Oxbow Books 2020, 84 -106.
Rebay-Salisbury, K., Pany-Kucera, D., Spannagl-Steiner, M., Kanz, F., Galeta, P., Salisbury. R. B.: Motherhood at Early Bronze Age Unterhautzenthal. Archaeologia Austriaca 102 (2018) 71-134.
Reschreiter, H., Kowarik, K.: Bronze Age Mining in Hallstatt. A New Picture of Everyday Life in the Salt Mines and Beyond. Archaeologia Austriaca 103 (2019) 99–136.
Somogyi, K.: A kisapostagi kultúra birituális temetője Ordacsehi-Csereföldön (Das birituelle Gräberfeld der Kisapostag-Kultur aus dem Fundort Ordacsehi-Csereföld). In Ilon, G. (szerk.) MΩMOΣ III.: Őskoros kutatók III. összejövetelének konferenciakötete: Halottkultusz és temetkezés. Szombathely, 2004, 349–381.
Szabó, G. 2012. Pannónia kincse. A mészbetétes edények népének bonyhádi temetője. DVD supplementum. Szekszárd.
Szeverényi, V., Kiss, V.: Material evidence of warfare in Early and Middle Bronze Age Hungary, in Fernández-Götz, M. and Roymans, N. (eds), Conflict Archaeology: Materialities of Collective Violence in Late Prehistoric and Early Historic Europe (Themes in contemporary archaeology - EAA Monographs Series 5) Oxford 2018, 37–49.
Tugya, B.: Középső bronzkori állatcsont leletek Mernyéről / Arcaeozoological finds from the Middle Bronze Age at Mernye. In: Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól / Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and Review of archaeological investigations. szerk. Kvassay Judit. Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat /Field Service for Cultural Heritage 2010, 319–321.
Melis Eszter
