A Q1 besorolású International Journal of Osteoarchaeology folyóiratban megjelent Gál Erika – Rácz Piroska – Bondár Mária összefoglaló tanulmánya amellett, hogy részletesen bemutatja a hazai és külföldi régészeti lelőhelyeken napvilágra került, kis- és nagypatás állatok állkapocsból készült szíjnyújtókat, rámutat a kocsi és a szarvasmarha-fogatolás késő rézkori elterjedése és a csonteszköz késő rézkori–kora bronzkori gyakorisága közötti összefüggésre. A tanulmány elkészülést az NKFIH K-128413 sz. kutatási projektje (Témavezető: Bondár Mária), nyílt hozzáférését (Open Access) a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont támogatta.

Bondár Mária „Késő rézkori temetkezések a Kárpát-medencében” című, az NKFIH támogatásával 2018–2023 között megvalósult kutatási projektjében az emberi vázrészeket Rácz Piroska antropológus, az állatcsontleleteket Gál Erika archeozoológus vizsgálta. A dunántúli nem szokványos temetkezések közé tartozó Balatonlelle-Rádpuszta-Romtemplom mellett 367. és 415. sírhoz hasonlóan a szintén a Baden-kultúrához köthető 870. sír is különleges leletanyagot tartogatott intézetünk kutatói számára (1. kép). A 7–10 éves gyermek koponyája mellett számos állatcsont feküdt, amelyek közül a szarvasmarha-állkapocsból készült ún. szíjnyújtó egy különösen jó állapotban megőrződött, nem hétköznapi lelet (2–3. kép).

^{1. kép: A Balatonlelle-Rádpuszta-Romtemplom mellett feltárt 870. sír}

^{2. kép: A sírból előkerült szarvasmarha-állkapocsból készült szíjnyújtó}

Jóllehet ez az állatbőrökből kivágott bőrcsíkok tisztítására, egyenesítésére és nyújtására szolgáló csonteszköz-típus már több késő rézkori és kora bronzkori lelőhelyen is felbukkant hazánkban (4. kép), a balatonlellei példány ritka jó megtartása alkalmat nyújtott a kis- és nagykérődzők állkapcsából kialakított szíjnyújtók elkészítésének és használatának rekonstruálására, valamint a bőrfeldolgozás ezen változata egymás után következő lépéseinek azonosítására. A szíjnyújtókon készített bőrpántok és szíjak nem csak ruházkodáshoz voltak alkalmasak, de számos tevékenységet – pl. építkezés, fahordás, horgászat, állatok kikötése és vezetése – is elősegítettek.

^{3. kép: A szíjnyújtó részletei}

A magyar nyelven is megjelent antropológiai és archaeozoológiai tanulmányok mellett a késő rézkori kutatási projekthez kapcsolódó összes publikus eredmény és a katalógus is olvasható az Archaeolingua kiadó gondozásában 2023 végén megjelent „Késő rézkori temetkezések régészeti és bioarcheológiai elemzése (Archaeological and bioarchaeological studies on Late Copper Age burials)” című, nyílt hozzáférésű tanulmánykötetben.

^{4. kép: Kora bronzkori szíjnyújtók Dombóvár-Tesco és Kaposújlak-Várdomb lelőhelyekről}

^{5. kép: Fent: Késő rézkori kocsimodellek Budakalász-Luppa csárda (177. sír), Kaposvár, 2. elkerülő út és Szigetszentmárton, Dózsa György út 13. lelőhelyekről. Alul: Késő rézkori szarvasmarha-fogatolás modellje Bondár Mária 2006-ban megjelent „Le chariot en Europe au Chalcolithique récent” című tanulmányából, Kruk – Milisauskas (1991) nyomán}