Egy évtized mezolit kutatásai: Korai holocén települések a Dunántúlon címmel jelent meg Marton Tibor kollégánk és szerzőtársainak tanulmánya a Magyar Régészet online magazin nyári számában.

A napokban vált elérhetővé-olvashatóvá a Magyar Régészet online 2021. évi nyári száma, benne Marton Tibor és szerzőtársainak több szempontból hiánypótló tanulmánya, mely a Dunántúl mezolitikus kutatásainak legfontosabb eredményeit foglalja össze. A kb. Kr.e. 10.000-6.000 évvel ezelőtt a Kárpát-medencében élő vadászó-gyűjtögető közösségek emlékei mindeddig csak rendkívül ritkán kerültek elő. 2003-ban több intézmény, köztük a Régészeti Intézet együttműködésével egy közel tíz éven tartó kutatási program indult a korszak lelőhelyeinek vizsgálatára, amely a régebben múzeumokba került és mezolitikusnak tartott leletanyagok újraértékelése mellett új lelőhelyek felfedezését is céljául tűzte ki. 

^{Forrás: Magyar Régészet, Marton T., Kertész R., Eichmann W., J. 2021}

A terepi kutatásoknak köszönhetően kora holocén korú lelőhelyek váltak ismertté a délkelet-dunántúli térségben, a Kapos és a Koppány folyók völgyében, az ártéri területekből legfeljebb néhány méterrel kiemelkedő, szigetszerű térszíneken, elsősorban Kaposhomok és Regöly határában. A felszíni leletek, főként pattintott kőeszközök korhatározása elsősorban a geometrikus mikrolit típusok alapján történt. A mezolitikus leletek rétegtani helyzetben is előkerültek Regöly 2 lelőhelyén, ahol egy lakóépítmény nyomai is napvilágot láttak.

A korszak emlékeiből a közelmúltban időszaki kiállítás is nyílt a debreceni Déri Múzeumban „Elveszett paradicsom. A mezolit vadászok letűnt világa” címmel. A kiállítás vendég kurátora Marton Tibor kollégánk volt.