2025. július 1-4. között került sor a Nemzetközi Régészeti Állattani Tanács (International Council for Archaeozoology, ICAZ) kétévente megszervezett Nemzetközi és Végrehajtó Bizottsága ülésére Lisszabonban. A tudományos konferenciával összekötött eseménynek Dr. Cleia Detry, a Lisszaboni Egyetem Régészeti Központjának archeozoológus volt a házigazdája.

Az ICAZ 66 országot képviselő, több mint 600 tagja által választott, 35 személyből álló Nemzetközi Bizottság szerepe annak biztosítása, hogy a szervezet céljai a legmagasabb nemzetközi színvonalon teljesüljenek. A bizottságban hazánkat intézetünk archeozoológusa, Gál Erika képviseli, aki 2018 óta az ICAZ tizenkilenc munkacsoportjának kapcsolattartását (liaison) is végzi a szervezetben (1. kép).

^{1. kép: Az ICAZ Nemzetközi Bizottságának csoportképe a Lisszaboni Egyetem Bölcsészkarán megszervezett 2025. évi vezetőségi ülésen}

A kétévente sorra kerülő vezetőségi üléseken elsősorban az ICAZ Alapszabályában meghatározott ügyekre összpontosítanak, de hasonló fontossággal bír a gyűlést követő, általában egy általánosan fontos téma köré szerveződő tudományos előadóülés, amelynek dedikált célja a régészeti állattani kutatások eredményeinek terjesztése, valamint a szakterület és a szervezet egyetemi hallgatókkal és egyéb érdeklődőkkel való megismertetése.

Idén a „Régészeti állattan a válaszúton: kulturális gyakorlatok és környezeti ismeretek az állatcsontok révén” téma köré szervezett tudományos tanácskozáson munkatársunk a Bondár Mária által vezetett „A Kárpát-medence késő rézkori temetkezéseinek komplex elemzése” című NKFI K-128413 projektben elért legfontosabb eredményeit mutatta be a szakemberek és az érdeklődők számára. A 2018–2023 között zajló kutatások során két olyan egyedülálló sírleletet is sikerült azonosítani, hogy ezek rangos külföldi és hazai folyóiratokban megjelent tanulmányok témájául szolgálhattak.

^{2. kép: A Balatonlelle-Rádpuszta-Templom mellett lelőhely 870. temetkezésben talált szarvasmarha-állkapocsból készült szíjnyújtó és részletek a kopásnyomokkal}

A Q1-es besorolású International Journal of Osteoarchaeology 34/2. számában megjelent cikkben a Balatonlelle-Rádpuszta-Romtemplom mellett lelőhely 870. temetkezésében talált, szarvasmarha-állkapocsból készült „szíjnyújtót” mutatta be a régész (Bondár Mária) – antropológus (Rácz Piroska) – archeozoológus (Gál Erika) szerzőhármas (2. kép). Ez a csontezköz-típus hazai és külföldi leletegyüttesekben egyaránt ritkán fordul elő, használata pedig csupán a késő rézkortól a középső bronzkorig tartó mintegy másfél évezredre korlátozódik. A balatonlellei példány különlegessége abban rejlik, hogy az egyik legkorábbi és legjobb megtartású darab, valamint az eddig ismert egyedüli szíjnyújtó, amely emberi maradványok mellől került napvilágra. A lenyúzott állattok bőréből kivágott bőrszalagok tisztítására, nyújtására és egyengetésére használt csonteszköz nem szokványos sírmelléklet, ezért nem tekinthető egyértelműen a gyermek tulajdonának. Amennyiben viszont mégis használta, ez a gyermekek bőrfeldolgozásban való részvételét bizonyítaná az őskorban.

^{3. kép: Átfúrt kutyaszemfogak Balatonlelle-Rádpuszta-Templom mellett lelőhely 367. sírból}

Az Archeometriai Műhely 19/1. számában angolul, a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 8. kötetében magyarul közölt tanulmány tárgya egy hasonlóan különleges lelet-típus. A Balatonlelle-Rádpuszta-Templom mellett lelőhely 367. sírjában 13 db átfúrt kutyaszemfogat találtak, egyedüli sírmellékletként (3. kép). Ezek többsége a sírban nyugvó felnőtt nő lába körül helyezkedett el, tehát inkább ruha- vagy valamilyen kiegészítő (pl. táska-szerű tárgy) díszítéseként, semmit nyakláncként értelmezhetők. A kutyafogak használata önmagukban azonban sem térségünkre, sem a késő rézkorra nem jellemző. Ennek a szokásnak az elterjedése a Baden-kultúránál későbbi, keleti eredetű Zsinegdíszes-kultúrával (i.e. 2900–2300 között) hozható összefüggésbe, így tudomásunk szerint a balatonlellei leletegyüttes az átfúrt kutyafogak ilyen használatának nem csak ritka, de egyben legkorábbi előfordulását képviseli a Kárpát-medencében. A temetési rítus és a sírban fekvő nő identitásának különlegességét fokozza, hogy gyermekkoponyával a feje alatt temették el. Mindez felveti annak lehetőségét, hogy a balatonlellei sírban eltemetett nő – valamint a kutyafogdíszhez felhasznált kutyák – nem helyi, hanem esetleg keleti eredetűek.

^{4. kép: Kazettás mennyezetű, „azulejo” csempével díszített egykori koronázási terem a királyi palotában, ma a Coimbrai Egyetem díszterme}

^{5. kép: A 12. században épült, román stílusú Sé Velha (Régi székesegyház) keleti homlokzata Coimbrában}

^{6. kép: A 13. század elején épült kolostor a román és a gótikus stílus közötti átmenet alkotása}

A részvételt a HUN-REN BTK Régészeti Intézet Peregrinációs kerete támogatta.