Osztályvezető:

Marton Tibor

Munkatársak:

Bánffy Eszter, Bondár Mária, Jakucs János, Jerem Erzsébet, Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella, Marton Tibor, Melis Eszter, Oross Krisztián, Osztás Anett, Szelepcsényi Zoltán

Az Ősrégészeti osztály a Kárpát-medence központi térségében közel hét évezred történetét vizsgálja a középső kőkortól a vaskorig, széleskörű hazai és nemzetközi együttműködések keretében. Az osztály munkája során kiemelten fontosnak tartja a módszertani fejlesztést, különösen (1) az abszolút kronológiai, archeometriai és bioarcheológiai vizsgálatok, (2) a mikroregionális kutatások, valamint  (3) a nagymennyiségű régi és új leletanyag feldolgozása esetében.

Az osztály középső kőkorral és újkőkorral foglalkozó kutatásainak fókuszában a Dél-Dunántúl komplex vizsgálata áll. A régió sorsdöntő fontosságú közvetítő szerepet játszott a Balkán és Közép-Európa között, európai szinten is megkerülhetetlen a korszak kutatásában. A településrégészeti kutatások felölelik a térség legnagyobb, nagy felületű ásatásokkal kutatott településeinek (Alsónyék-Bátaszék, Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő, Tolna-Mözs, Szederkény-Kukorica-dűlő) feldolgozását, ezek a munkák több pályázati cikluson átívelnek. A kutatási irányba illeszkedik több megvédett és elkészült doktori disszertáció tematikája, monografikus közlésük az elkövetkező évek fontos feladata. Különleges figyelmet érdemel az újkőkori Alsónyék-Bátaszék lelőhely-komplexum. Az ott előkerült, mintegy 2500 újkőkori temetkezés szolgáltatja a legfontosabb forrásanyagot a temetkezéssel és halottkultusszal kapcsolatos kutatásokhoz.

Az anyagi kultúra vizsgálata a klasszikus, bevett módszerek mellett, új technológiai megközelítések előtérbe helyezésével egy NKFI-pályázat keretében történik 2020–2023 között. Folytatódik egy szilárd alapokon nyugvó, regionális abszolút kronológia kialakítása. Folytatódnak a bioarcheológiai (archeogenetika, táplálkozásbiológia, mobilitás) kutatások is. A korai élelemtermelő közösségek életét bemutató sikeres pécsi kiállítást egy jelentős nemzetközi kiállítás követi (Frankfurt).

A rézkoron belül a kutatások a korszak kései időszakára koncentrálnak. A késő rézkori társadalom temetkezései régészeti és bioarcheológiai vizsgálatának alapját egy NKFI-program (2018–2022) jelenti, amely a budakalászi és pilismaróti nagy rézkori temetők komplex feldolgozását célozza, beleértve az antropológiai, patológiai, mikrobiológiai, archeogenetikai és izotópkémiai elemzéseket is. A projekt lezárásaként elkészül a kutatási eredményeket összegző monográfia kézirata, amelyet 2022-ben egy Budapesten rendezendő nemzetközi konferencián mutatnak be a résztvevők.

A késő rézkor végén/kora bronzkor elején, a Kr. e. 4/3. évezred fordulóján kelet felől az Alföldre érkező, kurgánok alá temetkező ún. gödörsíros közösségek kutatása arra mutatott rá, hogy a mai modern Európa genetikai formálódásának fontos szegmensét jelentette ez a népességmozgás. 2019–2023 között az Intézet kutatói partnerként vesznek részt egy ERC Advanced Grant programban (Yamnaya Impact), a vizsgálatok a keleteurópai sztyeppére és a mai Bulgária, Románia és Magyarország területére terjednek ki. A munka nemcsak a biorégészeti és régészeti kutatások miatt fontos, hanem kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi (ld. kunhalmok/kurgánok védelme) szempontból is. A kutatók a populációgenetikai és régészeti eredményeiket egy Nature-cikkben szándékoznak közzétenni 2021-ben.

A bronzkor kutatása 2015 óta részben a Lendület Mobilitás Kutatócsoport keretei között valósult meg, amely 2020 június végén zárult. Jelenleg nem ismert, hogyan folytatódik a program és ez alapvetően meghatározza a 2020–2023 közötti időszak tervezését, zárókötet és a többi tervezett publikáció előkészítésével és ERC Advanced Grant pályázat benyújtásával.

A bronzkor Kr. e. 2. évezredbeli populációjának vizsgálatára közel száz humán minta archeogenetikai elemzése van folyamatban, publikálásuk 2022-re várható.

A fémtárgyak (réz, bronz, arany) archeometallurgiai vizsgálata kiemelten fontos a korszak összeurópai kapcsolatrendszerének megismerésében. Az egyedülálló módon több mint száz magyarországi bronzkori réz/bronz és arany tárgyon végzett elemösszetétel és metallurgiai vizsgálatsorozat kiértékelése a 2020–2023-as időszak feladata.

A korszak településhálózatának kutatása több esetben (Benta-völgy, Kakucs térsége, Sopron vidéke, Füzesabony és Jászdózsa körzete) monografikus munkák összeállításával folytatódik.

A késő bronzkor és vaskor kutatásában új irány a korszakban megjelenő nagyméretű tömegsírok és a temetkezések vizsgálata. Az eddigi eredményeket egy elkészült PhD dolgozat tartalmazza, publikálása a következő évek feladata. A 2018-ban megkezdett széles együttműködésen alapuló késő bronzkor/kora vaskor időszakát érintő genetikai program első eredményei 2022-ben várhatóak.