Benkő Elek, az MTA rendes tagja 2023. március 23-án tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló már elérhető az MTA honlapján és Youtube csatornáján.

Az Árpád-korban az ország közepének (Medium Regni) nevezett központi terület jelentőségét nemcsak az egykori királyi székhelyek, egyben fontos egyházi intézményeket is befogadó nagyobb települések, hanem a Pilis-hegység térségét kitöltő királyi erdőuradalom udvarházai, majd az ezek mellett alapított kolostorok és prépostságok is fémjelzik.

Közülük a legfontosabb az 1184-ben alapított pilisi ciszterci monostor volt (maradványai Pilisszentkereszt határában találhatóak), amelyet a magyar történelemben és a korai és klasszikus gótika 12–13. századi hazai térnyerésében betöltött szerepe, kivételesen gazdag régészeti leletanyaga, valamint technika- és környezettörténeti részleteinek sora (fémfeldolgozás, épületkerámia előállítása és alkalmazása, a vízi energia felhasználása, a kőfaragás és építészet új technikái és eszközei stb.) több tudományág számára is kulcsemlékké tesz.

Az 1526 őszén felégetett, az újkor folyamán a föld színéig lebontott apátság területén 1967–1982 között Gerevich László akadémikus végzett torzóban maradt, részleteiben mindmáig feldolgozatlan ásatásokat. A székfoglaló előadás azokat a több évtizedes kutatásokat foglalta össze, amelyeket az előadó a régi feltárások anyagának feldolgozása érdekében végzett, kiegészítve korszerű anyagvizsgálatokkal és radiokarbon-kormeghatározással, továbbá a feltárásokat értelmező és kiegészítő roncsolásmentes felmérésekkel és környezetrégészeti eredményekkel. Ez utóbbiak a terület LIDAR-felmérésére támaszkodhatnak. Az egyes fő épületrészekről 3D rekonstrukciók is készültek, eredeti ásatási felmérések és a faragott kőanyag részletes felmérése nyomán, kiemelten törekedve a hiteles bemutatásra.

Az előadás kitért a ciszterci alapítást megelőző, 11–12. századi királyi udvarház és kápolna leleteire és elhelyezkedésére, az alapítás körülményeire és a legkorábbi épületrészekre (kápolna, káptalanterem, szerzetesi terem, dormitorium, kapuház), továbbá a templom, a kerengő és a csatlakozó épületrészek több szakaszban elvégzett felépítésére, a díszes téglapadlók kialakítására és a kolostori vízellátás kérdésére, továbbá a kolostori temetkezésekre is, majd a templom és a hozzá kapcsolódó Árpád-kori épületegyüttes felszentelésének kérdésére. Ez utóbbi mozzanat nem jelentette az építkezések leállását a 13–14. század folyamán. Ekkor épült (nyilván korábbi előzmények után) az apátság területén, de már a klauzúrán kívül egy igényesen falazott vendégház is a királyi alapítású monostor főrangú vendégei és kíséretük számára. Jelenlétükkel függhetnek össze a vadászatokkal összefüggő állatcsont- és fegyverleletek.

A 12–14. századból rendkívül gazdag épületkerámia-anyag maradt ránk, a különböző típusú padlótéglák és a feltűnően korán alkalmazni kezdett tetőcserepek feldolgozását neutronaktivációs vizsgálat is segíti.

A monostor fölötti mesterséges tó üledékének fúrásos vizsgálatával a vízi energia itteni felhasználásának időrendjéhez nyertünk új információt, ezen túlmenően a pollenelemzés az apátság körüli veteményeskertek és gyümölcsösök részleteiről, sőt az épületegyüttest körülvevő lombos erdő összetételéről is szolgáltatott adatokat. A terepi kutatások fényt vetettek arra a felhagyott kövezett útra is, amely Óbudáról kiindulva a pilisi monostor (majd a pilisszentléleki pálos kolostor) érintésével Esztergom felé vezetett. További környezettörténeti kutatások a pilisi építkezések kőanyagát szolgáltató egykori kőbányák és az épületkerámia előállítására szolgáló égetőkemencék azonosítását célozták. Az emberi maradványoknak a még feldolgozás alatt álló stabilizotóp-vizsgálata az egykori táplálkozási viszonyok jobb megismerésére törekszik.

Benkő Elek 1954-ben született Kolozsváron. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében kutatóprofesszor. Szűkebb szakterülete a középkori Magyarország régészete és története. A magyar középkori régészet vezető kutatója, a tudományos élet aktív szervezője. Kiemelkedő A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája című műve (MTA, 1992), valamint a középkori Székelyföld mezővárosairól, bronzművességéről, az udvarházakról és a nemességről, a harangöntésről és a zarándokjelvényekről, illetve a rovásírásról (társszerzőkkel) írt könyvei.